A buddhizmus miért tekinti nemes célnak a vágytalanságot?

Alapfilozófiájuk szerint:

a vágytalanság szünteti meg a szenvedéseket, mert minden szenvedést a ki nem elégített vágyak okozzák.

A buddhizmus Tibetből indult ki. Tibet legnagyobb része 4000 méteres magasság felett van, ahol évente 250 mm-nél nem hull több csapadék, az is szinte mind hó formájában, amiből sosem lesz víz, mert előbb szublimál el, mintsem megolvadhatna. Ilyen magasságban egy kicsit sűrűbb pislogástól is légszomjad támad. Az utak olyan keskeny ösvények csak, ahol csak a szamár előtt vagy mögött tudsz menni, mellette nem. Tíz méterenként két méteres emelkedés vagy lejtő az enyhének számít. Ahol süt a nap ott éget mint a cserépkályha, ahol meg nem süt ott -40 fok hideg van. Nincs más, csak szikla szikla hátán, ennivalóért is le kell ballagni 20 km-rel odébb és 2000 méterrel lejjebb.

Ilyen környezetben nekem sem lennének vágyaim, csak az, hogy bárhol máshol legyek, csak ne ott, és nekem is életcélom lenne, hogy lehetőleg semmit se csináljak azon a minimumon kívül, ami az életben maradáshoz (vegetáláshoz) elengedhetetlenül szükséges.

"De ha nem történnek velem a saját egom miatt rossz dolgok, akkor nem fogom tudni értékelni a jókat sem, hiszen ha nem éltem át teljes lelkemmel rossz dolgot, akkor mihez viszonyítsak?"

a rendhez.

a buddhizmus nem ismeri a jó és a rossz egyetemes fogalmát. a buddhizmusban rend és káosz van. az érzelmek (mivel irracionálisak) a káoszhoz tartoznak és ezért nem nemkívánatosak, függetlenül attól, hogy milyen érzelemről van szó.

#3: Ez az elmélet ott bukik meg, hogy a buddhizmus nem Tibetből indult.

Buddha a mai Nepál déli részén élt, és az első buddhista közösségek is a Gangesz völgyében jöttek létre Indiában, ahol azért jóval kellemesebbek a körülmények, mint Tibetben.

Kérdező!

Szerintem erre nincs racionális magyarázat. Volt egy Sziddhárta Gautama nevű ember, aki ilyen tanokat hagyott a világra, és sokan szimpatikusnak találták, meglátták benne az élet értelmét, célját.

A buddhizmus egy erősen spirituális vallás, lényegében a legközelebbi rokona a kereszténység. Sokan gyanítják is, hogy Jézust fiatalkorában buddhista szerzetesek is meglátogatták a távoli Keletről, innen ered békés, de vágyakat elítélő filozófiája.

Meg kell értened, hogy abban a korban, amikor ezen vallások kialakultak, az élet inkább volt szenvedés, mint öröm. Mind a buddhizmus, mind a kereszténység abban reménykedik, hogy a vágyakról való lemondás filozófiájának elsajításatól valami transzcendentális állapotban kerülhetünk, aminek köszönhetően nem félünk a haláltól és le tudunk mondani az anyagi világ csábításától. Valamilyen szinten igazuk van, a keresztény és a buddhista szerzetesek nem sokban különböznek egymástól. A kereszténység az örök jóságot és békés keresi a Mennyben, ez minden hívő keresztény célja Isten és Jézus által, a Buddhizmus nem hisz semmilyen istenben, viszont úgy gondolja, hogy több van, mint ez a tapasztalható materiális világ, és Buddha tanításait követve felsőbbrendű szellemi lényekké válhatunk halálunk után.

Szerintem a kereszténység és a buddhizmus közeli rokon vallások és arra utalnak, hogy az emberiség idővel át fog térni a háború filozófiájáról (lásd Római, Görög, Zsidó, Iszlám vallás) a béke filozófiájára (Kereszténység, Buddhizmus).

Egyes társadalomtudósok hasonló okokból a Buddhizmust tartják a "legfejlettebb vallás"-nak, de a kereszténységet is nagyra értékelik.

A személyes véleményem az, hogy a buddhizmus előrébb jár, mint a kereszténység, a kereszténység is jobb vallás lehetne, csak a történelmi egyházak és a kisegyházak pl. Hit Gyülekezete cionista tanai és amerikai kulturához köthető vonzatai visszafogják.

Buddha tanításának és a buddhológia fundamentuma:

a négy árja (nemes) igazság (szanszkrit: चत्वारि आर्यसत्यानि, csatváriaszatjáni)

1. bhava dhukha - a létesülés szenvedés

2. a szenvedés oka a vágyak

3. a vágyak megszüntetésével megszűnik a szenvedés

4. a vágyak megszüntetésének útja : a nemes nyolcrétű ösvényen lehetséges (astángika-márga)

Ez a következő:

1.a helyes szemlélet (pontosabban tökéletes van itt mind a 8 helyen)

2.a helyes elhatározás, döntés

3.a helyes beszéd

4.a helyes életmód

5.a helyes gyakorlás

6.a helyes elmélyedés

7.a helyes jelenlét

8.a helyes elmélyedés

minden más elkenés, eltorzítás nem tartozik ide, viszonyítás, hasonlítgatás sem. A racionalitás sem mert az mindig a nem racionálissal, az irracionálissal egészül ki, és Buddha tanai nem duálisak, szupraracionálisak.

A jó, kellemes vágyakról is le kell mondatni, mert minden vágy - függetlenül a kellemesség fokától beleköt a létezésbe (karmabandha-karmikus kötelék) - és fentiek értelmében a szenvedésbe (egészen nyilvánvaló, hisz elmúlik, elveszítjük, az emléke meg már inkább fáj, és nagyon a jelenre koncentrál a buddhista úton járó: itt és most mit kell mondanom, mi a teendőm stb).

A nyolcrétű ösvény helyes cselekedetei és a többi is nem erre a vágytalanságra van élesítve - hanem a megvalósítás során az érző lények szenvedéstől való megszabadítására. Rengeteget olvashatsz buddhista értelmezésekben erről - az ártó tettel miért kötnek bele a szenvedésbe (ok-okozati láncolatban), a jó tettek - amelyek az érző lények szenvedését akarják enyhíteni, megszüntetni hogy segítik a megvilágosodás felé a gyakorlót is - mindez a realizációhoz tartozik, az elméleti alapból kiindulva.

Többféle buddhista irányzat van - de a négy árja igazság és a nemes nyolcrétű ösvény mindegyiknek alapja. Nem tudom, hogy reagálna, ha a fenteket elmondanád valakinek - sokféle irányzatból hova tartozik, mennyire érti, milyen fokon van a realizációban és még sok mindentől függ, amit nem lehet tudni előre.

(ez így dióhéjban...remélem segítettem.. hozzátenném, hogy nagyon nehéz, és nagyon kevesek viszik magas fokra. A kereszténységgel nagyon szolidáris ez, mint létszemlélet. Krisztus annyiban enyhített ezen a nehéz úton: Isten után lehet vágyakozni és Isten kegyelme segít, de az is nagyon nehéz út)

"bhava dhukha - a létesülés szenvedés" - ez egy általános félrefordítás, a dhukha jelentése kettősség. A szenvedés adhya szanszkritul (de már az egész buddhista kánon eleve egy fordítás által torzított történet, Buddha páliul beszélt és tanított).

Kérdező: természetesen az élet célja nem az, hogy legyen honnan megszabadulni. Az életet élni kell, a buddhizmus csak azt tanítja, hogy ennek a látszólag végtelen körforgásnak van valahol egy vége, mikor már megunod nem csak a szenvedést, de az örömöket is, és már csak az egység, a középpont nyugalmára vágysz.

A kereszténység parancsolatai szerint szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. A buddhizmus szerint a szeretet az összes többi érzelemmel együtt meg kell szüntetni.

A kereszténység mennyországot ígér annak, aki elfogadja Jézus váltságát. A buddhizmus szerint nincs mennyország, sőt helytelen elképzelés, mivel a legkülönfélébb vágyak kielégülését tanítja, amiket a buddhizmus szerint meg kell szüntetni. Célja az érzelmek és a vágyak nélküli állapot.