Milyen a buddhista lélekelképzelés?

"úgymond darabokra törik, "lélekszilánkokká", és más halottak lélekdarabjaival új szubjektumokat hoznak létre"

Ezt nem így képzelik. Egy lélek az egy lélek, nem töredezik.

Hogy mi megy át belőle a következő életre - na, ez kérdéses. Az emlékek általában nem.

"elérem a Nirvánát, a létből való kitörlődést. De így értelmét vesztik a vallási gyakorlatok, meditációk"

CSAK akkor éred el, ha már tökéletesen megy a meditáció is (meg még sok minden).

"így a két gyertya azonos"

Semmi közük egymáshoz - ami abból is látszik, hogy a második gyertya ugyanúgy ég, akárhogyan is gyújtod meg.

A többi pedig értelmetlen, amit írtál.

A lélekvándorlásban a lélek általában csak a sorsát viszi magával, ami az előző életeitől is függ.

Nem tudni, hogy mi és hogyan fejlődik közben benne.

Szia.

Az úgynevezett általános buddhista filozófia megnevez egy örökkévaló/öröktől fogva létező "valamit". A történetek szerint Guatama Sziddharta (történelmi Buddha) is ezt a maradandó dolgot akarta megtalálni.

Ez a maradandó dolog egy "középpont és határok nélküli időtlen tudatosság".

Ez a "középpont és határok nélküli időtlen tudatosság" "ölt testeket" és jelenít meg bármit. Az ember esetében arról van szó, hogy ez a "középpont és határok nélküli időtlen tudatosság" (továbbiakban Tudatnak nevezem) megtestesül (inkarnálódik), és ez a megtestesülés során individualitásnak ad teret, de fontos megjegyezni, hogy az individuum nem különbözik a Tudattól. Az individuum pedig a testeket/érzéseket/gondolatokat, mint ruhákat ölti magára, magát meg is tévesztve, és tévesen a testtel - jobb esetben egy szeparált lélekkel - azonosítja magát. Amikor meghal (biológiai halál) az individuum, akkor az aktuális inkarnációban felhalmozott érzések/gondolatok következményeit (karma) és az abból megtanultakat (pszichológiai értelemben) viszi tovább egy következő inkarnációra (reinkarnáció). Ez a folyamat gyakorlatilag addig tart, amíg egy adott individuum meg nem tapasztalja teljes egészében Önmagát, vagyis a Tudatot, amíg fel nem ismeri, hogy végső soron önmaga a Tudat. Ekkor beszélünk megvilágosodásról, vagy ekkor beszélhetünk a Nirvánáról, a véglegese megszűnésről. Megszűnés alatt pedig azt értjük, hogy az illuzórikus "én" érzet szűnik meg, a hamis "én", a tévedés/nemtudás.

A meditációs gyakorlatok pedig pontosan ezt szorgalmazzák, ugyanis, amikor az ember meditációs gyakorlatot végez, akkor a tudatát elcsendesíti, akadályozva abban, hogy ide-oda száguldozzon, akadályozva abban, hogy a téves "én" gondolataival/érzéseivel azonosuljon, ezzel koptatva ez utóbbinak a hatását és egyre "közelebb kerülve" a megvilágosodott/tényleges tudatállapothoz, a Tudathoz.

Halalkor az ot halmaz, amely az Ent alkotja, felbomlik. Az eletek kozotti folyamatossagot a karma biztositja, amely vegso soron az ot halmaz ujboli osszeallasahoz vezet, vagyis egy ujraszuleteshez. De az ot halmaz kozul egyik sem orokkevalo, valtozatlan, vagy szubsztanciaval rendelkezo, mint a hagyomanyos "lelek"-felfogas mas vallasokban (a karma sem).

Ha valaki teljesen kimeriti a karmajat, nem hoz letre uj kovetkezmenyeket, es elerte a Nirvanat, akkor a halala utan nem lesz tobb ujraszuletese, megszabadul (a szuletesek es a szenvedes korforgasabol).