Kezdőoldal » Tudományok » Társadalomtudományok és bölcsészet » A buddhizmus miért tekinti...

A buddhizmus miért tekinti nemes célnak a vágytalanságot?

Figyelt kérdés

Nyilván okoznak szenvedéseket is. Ez tény. De ha nem történnek velem a saját egom miatt rossz dolgok, akkor nem fogom tudni értékelni a jókat sem, hiszen ha nem éltem át teljes lelkemmel rossz dolgot, akkor mihez viszonyítsak?

Ilyen módon ezzel nem értek egyet. Persze racionális érvekkel alátámasztva más, csak nem találtam semmit.

Ha ezt így elmondanám egy buddhistának, mit gondoltok, miként reagálna?


2016. júl. 30. 21:50
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:

Tisztelt Talintulli!

A duḥkha (páli: दुक्ख; szanszkrit: दुःख duḥkha; dusz-kha "nem könnyű" eredetű, és értelme minden fordításban: szenvedés

[link]

a kettősség - Dvaita (द्वैत

( a nem kettősség: advaita - ahol az 'a' fosztóképző.)

[link]

Buddha a néphez, tömeghez páliul beszélt, a tanítványaihoz, a brahmanákhoz pedig szanszkritül beszélt.

Üdvözlettel -aa-

2016. júl. 31. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 Angelo84 ***** válasza:
44%

Szia.


Mivel magyarul beszélünk, ezért a Magyar Értelmező Kéziszótárat hívjuk segítségül, amiben definíció szerint a vágy az hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvés. A vágy érzésekor tehát erős hiányt érzünk, amit ki akarunk elégíteni. Ha nem sikerül, elég kellemetlenül érezzük magunkat, majdnemhogy felemészt az érzés. Amikor sikerül kielégíteni, akkor egyetlen dolog történik, amit egy matematikai hasonlattal illusztrálnék. Vegyünk egy számegyenest, és lőjük be az aktuális mentális állapotunkat valamelyik számnál. Amikor meggenerálunk egy hiányérzetet, vagyis vágyni kezdünk valamire, akkor annyi történik, hogy az aktuális állapotunkhoz képest balra (azaz mínuszba) elbillen a mentális állapotunk valamennyi egységnyivel (vágy mértékétől függően), és amikor kielégítjük a szóban forgó vágyat, akkor mindössze az történik, hogy a vágy felbukkanása előtti állapotot vesszük fel ismét...ezt egy kis átgondolás után könnyen beláthatjuk.


Tehát a vágy hiány, ha valaki nem érez hiányt, akkor az teljességet érez, ha teljességet érez, akkor önmaga egy hiánytalan egész, ha önmaga egy hiánytalan egész, akkor lényegében az adott egyén szabad, ha az adott egyén szabad, akkor nincsen szükség többé arra, hogy saját magával foglalkozzon, ha nincsen szükség arra, hogy saját magával foglalkozzon, akkor innentől mással/másokkal foglalkozhat bármiféle elvárás vagy feltétel nélkül, vagyis segíthet önzetlenül, ha segíthet önzetlenül, akkor ez a segítség egyértelműen abban nyilvánul meg, hogy mások is elérjék a teljesség érzetét/állapotát. Ezért nemes cél a vágytalanság elérése.


Az pedig, amit a kérdésed alatt írsz (ha nem tudod mi a rossz, nem tudod értékelni a jót), nem "nem egyetértésre" ad okot, ugyanis a két dolog nem zárja ki egymást, hanem egy nagyon bölcs meglátás, és egyáltalán nem áll távol a buddhista tanításoktól ez...mert azt ne gondoljuk, hogy Buddha (Guatama Sziddharta) úgy jött ki az anyja méhéből, hogy egyből vágytalan volt. Ő egészen egyszerűen felismerte ezeket az igazságokat (nyilván már korábban megélte a rossz dolgokat, akár korábbi inkarnációkban), és elkezdett cselekedni, tenni azért, hogy megszabaduljon, megvilágosodjon. S elérkezett az életében az az időpillanat (már ha lineáris időben szemlélünk), amitől kezdve ő buddha lett.


Üdvözletem és szép napot.

2016. aug. 1. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 A kérdező kommentje:

Kedves utolsó válaszadó!

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat.

Én a magam részéről amikor egy vágyamat nem sikerült beteljesíteni, soha nem tapasztaltam, hogy rosszul érezném magam miatta. Úgy látom, hogy ha megettem mindent érte, és nem sikerült érte, az 1) nem az én hibám, tulajdonképpen nincs bűnbak; 2) Mivel nem tudok rajta változtatni, két lehetőségem van: lógatom az orrom, és elemészt az egoizmusom, vagy elfogadom, és mosolygok tovább ugyanolyan szívből jövően, mint eddig. Az utóbbit választom.

Legjobban a halálhoz tudnám hasonlítani. A legtöbb ember el akarja odázni. Én pedig eljutottam (15 évesen) arra a szintre, hogy nem. Választhatom azt, hogy f*sok minden nap a közelgő halál tudatától, vagy élem az életemet, és törekszem arra, hogy méltósággal mehessek el. Meg fogok dögleni, és ez nem zavar. Természetes része az életemnek ez is, mint az is, hogy a világra jöttem.

Az anyagai javak számomra teljesen mellékes dolgok. Amióta az eszemet tudom, borzalmas anyagi helyzetben éltünk, és ez csak mostanában változott lényegesen, és rájöttem, hogy ÉLTEM akkor is, ugyanazok voltak az életemben szereplő emberek akkor is, és most is. Én is ugyanaz vagyok, mint akkor. Változások történtek bennem, de lényegében egészlegesen pontosan ugyanaz vagyok, mint akkor. Ezért úgy érzem, nem szükségesek számomra azok az anyagi javak, amiket mások alapvetőnek tartanak. Felesleges belső konfliktust szül az azokért való küzdelem. Helyette foglalkozhatok az érzelmi beteljesedéssel és mások segítésével.

2016. aug. 1. 19:40
 14/18 Angelo84 ***** válasza:
100%

Nyilván, amit leírtam, az egy általános esetre vonatkozik, aki az egyetemes bölcsességet megfelelően alkalmazza (függetlenül attól, hogy jelenleg biológiailag mennyi idős), az természetesen máshogy éli meg egy-egy vágy beteljesületlenségét. Nagyon nem akarok belemenni a magyarázgatásba, ha nem gond. Egy dolog észrevehető. Ha igaz, amit leírsz, azt jelenti, hogy bölcsen gondolkozol, és ha komolyan veszel mondjuk egy buddhizmust (a tanítások lényegi részét), és elkezdesz cselekedni, "edzeni" (persze szellemi edzésre gondolok), akkor egy idő után szert tehetsz arra, amit a buddhizmusban megvilágosodásnak neveznek, hiszen ekkor vagy abban az állapotban, amikor a legtöbbet vagy képes adni. Természetesen becsülendő, és jó döntés, ha valaki mások segítésére tette fel az életét.


Üdv és "jó utat".

2016. aug. 1. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 anonim ***** válasza:

„Az Út tanulmányozása az Én tanulmányozása.

Az Én-t tanulmányozni annyit tesz, mint megfeledkezni róla.

Ha megfeledkezel az Énedről, megvilágosodsz.

A megvilágosodás azt jelenti,

hogy eltűnt a válaszfal az Éned és mások között.”


Hát ezért.

Nemesebb cél, mint a mennybe jutás :-)

2016. aug. 3. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 anonim válasza:
Maga a nemesség szociológiai értelemben is a vágyaink lemondásáról szól.
2018. febr. 27. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 anonim válasza:
44%

Hosszú évek szenvedése után épp most értem el a vágytalanság állapotát.


Amit érzek, az a végtelen, leírhatatlan béke.


Azért is nehéz elérni, mert a szenvedésmentességre való vágy is vágy. A legtöbben azért indulnak el spirituális úton, mert vágy él bennük a szenvedéstől való megszabadulásra.

Fel kell ismerni ezt a paradoxont, hogy a szenvedésmentesség elérésére irányuló vágy is vágy, ami által feloldozást nyersz e békjó alól.

2019. júl. 10. 17:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:
"A vágytalanság szabadít meg a szenvedésektől, mert minden szenvedést a ki nem elégített vágyak okozzák!"
2019. júl. 10. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!