Normális az ha valaki már nem vágyik semmire a fizikai életében, a fizikai világban sem gazdagságra, sem családra, sem bármi másra?

6-os sosem voltam irigy, sem pénzhajhász. Korábban sem akartam gazdag lenni, nem akartam sok hatalommal rendelkezni mások felett, mindig is utáltam parancsolgatni vagy akár másokat irányítani, utasítani. Csak egy normális munkát akartam amiből meg tudok élni és még valamennyit félre is tudok tenni hónapról hónapra. Nem akartam sosem gazdag villában élni, csak egy normális, középosztálybeli saját családi házban. Nem akartam sosem egy szépségverseny döntőjébe bejutott külsővel rendelkező lányt vagy nőt csak egy átlagos, nőies külsővel és belsővel rendelkező nőt szerettem volna megismerni, akivel kölcsönösen szerethettük volna egymást és akivel egymás életeinek a részeseivé válhattunk volna, támogatva egymást jóban és rosszab egyaránt. Sosem akartam luxus autót magamnak, csak mondjuk egy pár éves vagy max 10 éves autót, ami rendben van műszakilag, megbízható és nem kell túl sűrűn a szerelőhöz járni vele. De ezekről is lemondtam már. Mindig is kívülállónak és idegennek éreztem magamat a világban, pontosan amiatt amit te is írtál, mert a világ olyan amilyen, amibe én sosem illettem igazán bele és nem is találtam meg soha a helyem benne.

Csak így felmerül a kérdés, miért élek, mi értelme így az életnek ebben a világban?