Miért hiszem azt mindjárt hogy "ez úgyse állna le velem"?

Nézd, én fiú vagyok.

A leírtak alapján, akár egy szeretnivaló különleges gyöngyszem is lehetsz.

Amit írtál, az emlékeztet arra, amilyen nagyon régen voltam. Mondjuk még a suliban. kiközösítettnek éreztem magam, pótkeréknek és velem tényleg nem ált le senki. Egyszer mentem hazafelé a suliból és azon szomorkodtam, hogy biztos a kinézetem miatt nincs senkim és azért vagyok kiközösítve, mert dagi vagyok. ez akkor jutott eszembe, amikor megláttam magam egy kirakat tükröződésében. Erre nem telt bele 2-3 perc és jött a nyúlszájú haverom. Azért nyúlszájú, mert gyerekkorában műtötték a száját és olyan nyúlszájú lett a műtét után. Arany szívű gyerek, és külleme ellenére határozott és vicces csávó. Szóval jött velem szemben ez a haverom kézen fogva egy bomba nővel. Akkor meg kellett állapítanom, hogy a hiba nem a külsőmben van. a különbség köztem és a haverom között az önbizalom volt.

ez amit te leírtál:

"hogyha valami fiút látok pl aki helyes, mindjárt úgy vagyok vele hogy jaj úgy se tetszenék neki, biztos nem beszélgetne velem, vagy hogy flegma es köcsög, mert a legtöbb fiú akiket az életem során megismertem ilyen volt."

Szóval ez a félelem. Ez az, amikor félünk valamitől, ami nekünk fájna. De kiderűlt, most kapaszkodj meg, a sikeres emberek is ugyanezekkel a gondolatokkal voltak ellátva. Csak ők bátorságot merítettek, elindultak és aztán kiderült számukra, hogy amitől féltek, az ott sem volt.

Na ez volt a különbség a haverom és köztem.

A haverom a nyúlszája ellenére is oda mert menni a bombázó csajhoz és én nem tudom, hogy miért, de felszedte. Én pedig a szemüveges vézna kislányhoz sem mertem odamenni, mondván biztos elhajtana.

Meg én mindig úgy voltam, hogy beszélni beszéltem, de cselekedni már nem cselekedtem. Sosem indultam el igazából egy randira sem, egyetlen egy alkalmat leszámítva, ahol megismerhettem az ex feleségemet. nem is volt ez olyan nehéz, aztán el váltunk persze, de ismerek két kisemberkét, aki biztosan hálás, hogy aznap megembereltem magam és elmentem a randira és nem menekültem el, amikor jött a rettegés, hanem maradtam és szembenéztem vele. A semmivel. Mert amitől fél az ember, az nem szokott bekövetkezni.

De most jön a csavar:

én elváltam, eltelt 3 év és úgy láttam jónak, hogy ideje lenne tovább indulni és ismerkedni. Aztán tegnap a semmiből jött egy randi lehetőség, mert megmozdítottam az ujjaimat és elkezdtem beszélgetni a nővel. Tök jó lett volna minden. este el is indultam, el is értem ahhoz a helyhez, ahol ő lakott, aztán az utcájába inamba szállt a bátorság. Mindenféle képtelen víziók kezdtek gyötörni arról, hogy mi fog történni. de lehetetlen dolgokat láttam lelki szemeim előtt, sőt már évek múltán láttam magam, ahogy bánom, hogy tegnap este elmentem randizni. hallod, úgy belepörgettem magam ezekbe, hogy amikor hívtam a lányt, gondolván, hátha megnyugtat és behív, ha már a hó ellenére elkocsikáztam hozzá az utolsó benzinemen. erre ő nem merte felvenni a telefont. na nekem ennyi elég is volt, hogy visszaforduljak és hazáig rá sem nézzek a telefonomra. aztán nem mintha bármi rossz dolog is történhetett volna velem. Így lett megint egy unalmas estém és még szarul is éreztem magam. Nem tudom, hogy ez amit leírtam segít-e neked.

Én csak azt akarom ebből kihozni, hogy mindenkinek megvannak a démonai, amik üvölteni kezdenek, ha épp valami jót cselekednél magadnak. Vannak akik megijednek és visszamásznak a csigaházukba, vannak, akik elkezdenek üvöltözni és vitatkozni a saját démonaikkal, amíg a pillanat elillan és vannak, akik figyelmen kívül hagyják démonaik üvöltését és haladnak.

Nem olyan érzés, amikor ezek a gondolatok gyötörnek, mintha a pokolból nyúlnának érted, nehogy utadra indulj? Durva dolgok ezek és az ördög lapul a háttérben.

Tessék, 34 éves vagyok és megijedtem tegnap a nagy semmitől.

""ez úgyse állna le velem""

EZ?

Lehet, hogy többen EZ-nek néznek téged is.

én már most megd.gnálak.

aláírás: (Átlagos srác) XD

1. Nem "ez", hanem ő.

2. Önismeret és logika, mindennek van ok-okozata

De ha különc típus vagy, akkor csak tanuld meg formálni úgy a dolgaidat, környezetedet, hogy komfortos legyen.

Pl fejlődj kommunikációban, ismerkedj és keresgélj olyan személyeket, akikkel megvannak a közös pontok és élvezitek egymás társaságát.

Ezen dolgokat is pl lehet introvertált, ambivertált és extrovertált formában összehozni.

Tudj meg magadról minden jót, rosszat, előnyös, hátrányos dolgaidat, tulajdonságaidat és fejlődj.

Így mindezek tudatában tudsz rugalmasan önfejleszteni, saját köröket kialakítani.

Az ismerkedést nem kell véresen komolyan venni, lesz ahogy lesz vagy sem.

Az emberek jönnek-mennek, akikkel pedig több a közös pont és kedvesekké válnak számunkra, azok a személyek maradnak, amennyiben kölcsönös ez az érdeklődés, kapcsolat.

Ne engedd önmagadat blokkolni fejben. Legyél nyitott és szabad leszel.

Brutális dolgokon vagyok túl, véres jelenetektől az értetlen zaklatókig, de mégse zárkózok el.

S eredménye is lett. 2 csodás barát, egyikük pár éve a párom. Jó kapcsolatok, érdekes ismerősök, akikkel időnként együtt dolgozunk projekteken. Mikor melyikünknek kell besegíteni. Pl 2 fotós ismerősöm csinálja a termékfotókat, míg én vágom a videókat nekik.

Lazulj el és légy nyitott.

Dolgozd fel a múltat, ha friss esetek vannak, akkor kellően gyászold meg és haladj tovább.

Légy boldog és élvezd az életet! Nehézségek pedig mindig lesznek, csak nem mindegy hogyan kezeled s oldod meg őket.

Üdv! Egy elvont alkotó lélek.