Normális hogy depresziós vagyok ez miatt?

Hagyd már ezt a hülye IQ fétist! Az IQ mérés semmit nem határoz meg nagyon nem alkalmas olyan mutatónak ami meghatározó!

A rátermettség és a találékonyság sokkal hasznosabb tulajdonság mint a magas IQ.

Amit itt előadsz az szánalmas vinnyogás és önigazolás arra hogy miért vagy ennyire lusta.

Ismétlem hogy ez a szánalmas hozzáállás gátol téged és nem az IQ vagy más képességed.

Diplomás, nyugdíjas ember vagyok, de állítom, hogy nem minden az IQ.

Te jól tanulsz az iskolában, tehát amire készülsz az életben, abban otthon vagy.

Viszont az IQ-tesztek eredményei miatt elvesztetted az önbizalmad (helytelenül) és ezáltal nincs önbecsülésed.

Kevés dicsérő, elismerő szót kaptál eddigi életedben. Talán magasra állítottad a mércét is magaddal szemben. Igyekezz jól megcsinálni azt, amibe belekezdel, amit célul tűztél ki magad elé. Nagyon jól felismerted magad, hiszen jellemezted is magadat. Remélem, jól jellemezted magad. Ha igen, akkor nincs más, mint meggyőzni magad arról, hogy többet is érdemelsz (magadtól) az elismerésben, mint amennyire magadat most értékeled.

A hiányos helyesírásod meglátszik abból, hogy keveset olvastál, de nem minden a helyesírás.

Ismerek egy nyugdíjas (külföldön élő) középiskolai tanárt, akinek a helyesírása kritikán aluli. Igen - kritikán aluli! Műszaki dolgokban pedig zseni! Számtalan újítási javaslata és szabadalma van. Nem tudom a hivatalos nevét az intézetnek, ahová ezekkel jár, de egyszer ott azt mondták neki, hogy ők már a barátomat leltárba vették, mert többet van náluk, mint máshol. Persze, ez csak tréfa (de egyúttal elismerés is) volt részükről.

Ne sanyargasd magad az IQ-val, légy határozott fellépésű, vidd végbe azt a jó célt, amit elhatároztál.

Sok sikert!

Önbizalom fixen hiányzik s mellé pár eszmefuttatás más aspektusból is.

Elárulom, az IQ adott motoros képességeken alapul.

Ám a személyiség és egyéni erősségek, vagy önblokkok stb más téma, ám mégis egybefügg.

A teszt kitöltésekor sokat számít mennyire vagy ráfókuszálva.

Tudtad a normált és a 120+ - t hozni, akkor mit borulsz ki?

Attól, hogy "buta a környezeted" nem jelenti azt, hogy nem fejlődhetsz.

Kezdj változtatni a gondolkodásodon. Az ilyen agymenések helyett a "hogyan fejlődjek?", "mit fejleszthetnék magamban, amihez adott vagyok?" stb.

Akkor fogsz csak tudni kimászni önmagad börtönéből, amit az önnlokkokkal állítottál fel.

Az intelligencia sok formája van, az a kérdés melyeket birtoklod.

Agyalsz - jó dolog, mindaddig, amíg be nem kebelez a depi.

A depressziós emberek, hajlamosak átesni a ló túloldalára, hajlamosak a hosszabb szövegekből, csak a kellemetlen, rossz szavakat vagy, olyan dolgokat, amiket maguk módján átírnak és magukra veszik.

(tudom, láttam, tapasztaltam, magamon is anno és számtalan emberen)

Kezdetben mérd fel és írd össze önmagad jó, előnyös, kellemes dolgaid.

Külön lapon ennek az ellenkezőjét sorba egymás alá oszlopba, majd :

Melléjük jön a megoldás oszlopa.

Mit hogyan fejleszthetsz, hogyan fordíthatod előnyödre, vagy szimplán hogyan fogadd el és építsd bele mindennapjaidba, úgy hogy ne legyen zavaró vagy kevésbé legyen láb alatt.

Minden ember más. Személyiségtől a környezeti tényezőkig.

Ugyan elolvashatsz pár embernyi történetet, ám az nem a tied.

Nem biztos, hogy ami másnak bejött az neked ideális.

Ahogy a vágyak, szépérzékben is másak az ideálisak számodra.

Az más, hogy adott szavak, tulajdonságok, hasonlóságok vannak a világban szétszórva s egy halmazt alkotnak.

Pl "depresszió" - rengeteg formája, szintje van és kismilliónyi egyéni tényező.

Igen, lesznek mások sztorijában is hasonló szavak, mint a te történetedben, de ha csak 1 dolog, tényező más/eltér, az más érzéseket, reakciókat hoz létre.

+ki mit hogyan visel, milyen a személyisége az illetőnek, aki éppen befogadja az információkat.

Laza pl: a szülő leszidja 2 gyermekét.

Hiába ugyanaz a helyzet, környezet,"bűntett", szidó személy, a két gyerek más-más alap személyiséggel rendelkezik.

Pl egyik elkezd sírni, másik meg tojik bele, nem érdekli.

IQ - találkoztam a magas IQ-elérők egyik kis csoportjával.

Megsúgom: mindegy milyen magas valaki IQ-ja, ha a személyisége kritikánaluli.

Ugyanez igaz a suli végzettségre. Mindegy milyen magas szinten teljesítenek adott emberek, ha emberileg, személyiség szemszögéből bukott.

Nem azt mondom, mindenki ilyen! Hanem azt, hogy vannak ilyenek is.

Mindegyik oldalát láttam, tapasztaltam.

Voltak, akik a kimagasló eredmény vagy az átlag eredmény mellett is elképesztő emberek, ám ennek ellentétje is ott van elvegyülve.

Ismerek olyan 8általánossal rendelkezőt is, aki maximális pontszámmal zárta a teszteket, okos, kreatív és ha beszélnél vele, látnád, hallanád őt és a végén elárulná, lehet lesokkolnál.

Jómagam se hittem el, arra gondoltam, biztos ugrat.

Figyi, tizenéves vagy.

Gondolj bele: nem is igazán ismered önmagadat se. (aki helyén van, az nem ír ilyeneket - jegyzem meg, mielőtt jönne a "de igen")

Általánosságban kb 25 éves korig fejlődik a személyiség, utána kisebb formálódások vannak.

Gondolj bele: elment 5-7éved születésedtől a tudatod kibontakozásáig, onnantól fejlődsz, de suli és miegymás eltereli figyelmed 18. évedig, vagy akár több is, ha tanulsz.

Közben pedig mindenki a maga módján, szintjén keresi önmagát.

Felnőtt huszon-harminc éves fejjel kezd egyre több mindenre rálátni az ember.

Ha gondolkodó személy, kb kirobban az agy attól, hogy dolgozza az információkat, tanulságokat, meglátásokat stb.

Az énidő fontos.

Kérdőjelezz meg mindent. Mi mit vált ki belőled, minek mi az oka, miket hozhatsz ki magadból... Stb.

A kellemetleneket elismerni, feldolgozni avagy elfogadni és tovább lépni, fejlődni,

Minden más, ami jó, előnyös stb azokra erősíts, fejlődj, alkoss egy önazonos ént, aki számodra ideális.

Ez nem a "tökéletességet" jelenti, hanem önmagad jobbik oldala, ám sosincs 100% happy, lehetsz komoly is, semleges is pl egy pihi alatt vagy eszmefuttatásnál.

Nem minden "negatív" rossz. Vannak amelyek szükségesek, hogy mellettük kibontakozzon a kellemes és a jó.

Igen, rengeteg minden van a világban melyek érdekesek, sokoldalúak, elképesztőek, milliónyi tudás, információ, alkotói forma pl kutatásoktól a művészetekig.

A legokosabb koponyák is csak a globális tudás egy töredékét birtokolják. Elképesztő, ugye? 😀

Erre szoktam momdani: az élet rövid, a kreativitás határtalan.

A kreativitás önmagába sok mindent foglal.

El kell fogadni a tényt, nem fogunk tudni mindenben jeleskedni, mégha meg is lenne hozzá az érzék, tehetség, mert egy életünk van.

S használd ki, fordítsd előnyödre ezt az időt, az időt, ami az egyetlen olyan kincs, amit birtoklunk, de nem utaljuk, maximum beosztjuk ahogy telik.

Hogyan teljen ez az idő?

Milyen minőségben?

Rajtad áll!

Erősödj, keresd erősségeid, bontakozz ki és teremts a magad módján!

Te tested, te elméd, te cselekedeteid, te érzéseid, érzelmeid, hát urald őket és vezesd. ^^

Fejben kizökkensz a depiből s fókuszálsz dolgokra, már attól is jobb lesz.

Nehéz fordulópont, ez tény. Mert önmagunkkal megküzdeni a legnehezebb.

Nem mondhatod az agyadnak, hondolataidnak "hagyj már békén 5 percre, ott az ajtó! Csukd be magad után!"

Pszichológus, pszichiáter... A legtöbb arra jó, hogy lelki szemetesládád legyen. Ritka az értelmes szaki, aki képes belelátni a dolgokba, számos más aspektust pár másodperc alatt lefuttatni fejben, majd olyan kérdést feltesz a páciense felé, amelyet maga az illető mond ki vagy fejt ki s így haladva a dolgok mélyére leásnak a probléma gyökeréig.

Nem a szádba tukmál válaszolat, megoldásokat (ami lehet nem is ideális/megfelelő az illetőnek) , hanem olyan kérdéseket tesz fel, amire a választ mindig a páciens válaszol meg, így rájön saját kútfőből a gondra.

Kb engedi, hogy mikrofonja legyen a betegének, hogy meghallja a páciens önmagát, amely mélyen belül háttérhangként kiabált mimdig, csak nem hallotta önmagát tisztán az adott ember saját fejében.

"ostoba vagyok" - pontosítd, mit értesz ez alatt?

Számomra csak azért vagy ostoba, mert ilyeneket írsz magadról mimden konkrétum nélkül.

Ha az IQ teszt nyomaszt, engedd el. Hangulattól, ráhangolódástól is függ.

Figyi, pl jómagam nem tudok két számjegyű számokat összeadni fejben.

Elfogadtam, hogy a gyengém, ám nem dől össze a világ. Sőt adott helyzetekben poénkodok ezzel vagy szimplán felvállalom.

Viszont sok olyan dolgot tudok, amit átlag nem.

Vannak tanult dolgok és vannak "tehetség" - nek nevezett dolgaim, ám arra is sokat kellett tanulni, fejleszteni, hogy jobb legyen és még mindig érzem: mindig van mit tanulni.

Hiába mondja a pálcika embert rajzolni tudó vagy a hobbi rajzoló, hogy "gyönyörű" amiket csinálok. Vannak olyan dolgok, amiket már átlag szabad szem nem igen észlel, érez, csak hozzáértők.

Őket pedig szeretem hallgatni, kikérni véleményüket. (4 személyre hallgatok csak, kik tudását, munkáját értékelem, szeretem és elismerem)

Mert ugye tanácsot, segítséget, véleményt stb is meg kell tanulni MEGFELELŐ személytől kérni.

Pl. tudod, hogy nem az erősséged a sütés, de szeretnél valakinek ajándékba egy tortát.

Megcsináltatod mással vagy ha úgy van pl megkérsz egy cukrász ismerőst, hogy egy közös tali alatt süssetek együtt.

Nálam ilyen a fotózás. Nem annyira értek hozzá (de tanulom) ezért fotós barátom segít. A fények, kompozíció és társai mennek, alapon kellenek ezek alapok a rajzhoz, szobrászathoz, kiállításhoz, modellezéshez... Stb.

De elektronikai részében még botladozok.

Elismerem, elfogadom, nem depizek, tanulok és csinálom.

Azaz más érzések, gondolatok vannak fókuszban.

Sokat segít, ha idővel rájössz ezek kezelésére.

Régen full depi voltam, ha valami nem ment. Nehezen fogadtam és fogadom a kudarcot.

Van egy kis kontroll mániám is és nem szeretem, ha nem úgy mennek a dolgok.

Ezért pl előre készülök több eshetőséggel számolva, felszerelkezve, sok információt begyűjtök. Az utóbbival csökkentem a kudarc esélyét, azaz nem csap pofon.

A "régen" és "most" az a különbség, hogy sok gyakorlás, fejlődés során megtanultam miken legyen a fókuszom és az határozza meg azt a belső mély érzést ami lehet pl "depi" VS "csak azért is megcsinálom/megoldom/megmutatom" motiváló kitörés.

Lassú, ám tanulható folyamat.

Idővel hálás leszel magadnak, hogy javítottál, fejlődtél.

S hogy nem adtad fel.

Szóval, hajrá! Emeld fel fejed, húzd ki hátad és nézz szembe önmagaddal!

Menni fog! 😊

Ui.: megsúgom azt is, hogy számtalan felnőtt nagyon durva dolgokkal vagy/és alapvető dolgokkal küzd.

Anno felnéztem a felnőttekre, lassan már tizenévesen kiszúrtam mi fájdalmakkal vannak tele. Felnőtt korba s a nagy világba lépve rájöttem:

Az emberek zöme csak a testéről, koráról mondhatja el azt, hogy felnőtt.

Sérültek, problémásak, önismeretük a béka popója alatt.

A baráti körömet tudatosan építettem fel, ahol a tudás, mihez értés és egész lélek van.

Nem szilánkok, mint a többségnél.

Tudod miért rekedtek meg?

Mert a múltban ragadtak, nem fejlődtek, de még csak el sem gondolkodtak magukon, ennek hiányában pedig nem tudtak haladni a saját útjaikon.

Az már jó jel, ha valaki önmagára és gondolataira szán időt.

Minél fiatalabban, annál jobb, mert előbb fejted meg dolgaidat, azaz előbb is teheted meg a lépéseket! 😊

Ismerj meg kisebb-nagyobb történeteket. Nem csak olvasni, videókból látni, hallani a "megmondókat", hanem figyeld az embereket.

Másokat látva is megvilágosodhatsz dolgokról, tanulhatsz hibáikból.

Pl amikor pincérkedtem a kezdetek kezdetén, tudtam, nem akarok olyan életvitelt, mint az ott dolgozó idősebbek.

Ahogy az is meherősödött bennem, alkotói képességeimet kell fejlesztenem, azzal a munka is kényelmesebb lesz a saját utamon.

Pl nem teszem tönkre hátam, nem olyan dologgal kell foglalkoznom, ami nagyon nem passzol hozzám...stb.

Persze ez nem azt jelenti, hogy kevés időt "melózok", csak hatalmas különbség van a kényszer VS imádom csinálni között és még ki is kapcsol.

Egyik barátunkra mimdig is felnéztem ezen téren. Még nem sikerült teljesen kiteljesedni, ám szeretnék.

Lassú folyamat, ám megéri.

Nagyon kevés az olyan "felnőtt", akikre fel lejet nézni igazán.

Az pedig más kérdés, ha valaki pl szakmában nagyon jó, de emberként kifejezetten bunkó, ettől függetlenül a szakmai tudását elismerem, ezért járok hozzá, ha gond lenne fogammal + ellenőrzések.

Valakikre emberként, jószívű, megbízható személyként lehet tisztelni, becsülni. Mindegy az, hogy mit dolgozik vagy pl nem ért valamihez.

Senki nem fog mindenhez.

Sok formában látszik valaki felnőttnek, ám kevesen vannak azok, akik az élet több területén helytálló, a viselkedésétől, kommunikációjától egészen a tudásáig.

Nem fekete-fehér ez se. S főleg nem fehér a felnőtt világ.

Szűkült a látóköröd?

Bővítsd.

Ismét felismertél egy lényeges pontot.

Keresd olyan emberek társaságát, akik bővíthetik jelen világodat.

Pl az én baráti köröm 13-87 év közöttiek.

Mindegyikük elképesztő a maga módján.

Ismerkedj, sose tudhatod kiben mit találsz s mire lelsz rá.