Mi történne, ha bevennéd az "őszinteség pirulát"?

ajjaj...aból nagy balhé lenne...

Mai tudomány szerint csak két ember mondja meg az őszint igazságot, a részeg, meg a gyerek...

A többi már hazudik

A modik innen biztosan kitiltanának. Elég kesúlytó a véleményem.

Egy nőismwrősöm megdöbbene, amikor megtudja, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretném...

Rokonom nem állna velem soha többé, ha szembesíteném azzal, hogy bűnözőkre szavaz négy évente.

Nem sok minden.

A részeggel nem teljesen értek egyet.

Mármint abban van valami, hogy a részeg ember igazat (is) mond, de vannak olyanok, hogy a pia úgy elveszi az eszét, hogy össze-vissza beszél, cselekszik hülyeségeket, ami amúgy eszébe sem jutna. Az agy összezavarodik tőle vagy nem tudom.

Sokszor b*basztam már annyira, hogy azt sem tudtam hol vagyok, és másnap visszahallva olyan dolgokat is hallottam magamról, ami soha az életben még csak gondolatban sem jutna eszembe. Vagy teljesen másképp vélekedek róla, ha megvan nem kába tudatom.

Nem tagadok én semmit, mert nem kell megfelelnem, de tényleg olyanok is voltak, amit csak a pia mondatott velem. Összezavarja az elmét..

Alapon sokan nem viselik az őszinteséget. Nem is való mindenkinek.

Részemről ugyanúgy ilyen lenne minden, mert nagyon jó érzés őszintén kezelni az embereket és felszabadító érzés.

S azt is tudják, ha bármit kérdeznek egyenes választ kapnak tőlem.

Volt, aki odajött hozzám, megkérdezve, igaz-e a pletyka, hogy csalom a párom és mutatott képet.

Majd nevettem egyet, elővettem telefonomat mutatva egy képet, mondtam: ő a testvérem, és hű voltam vagyok mindig páromhoz, ám köszönöm, hogy pletyi helyett engem kérdeztél.

Szeretem az egyenességet. Nem tudnak megbántani, mert ami pl igaz, azon nincs min besértődni, mert tudom milyen vagyok.

Sőt bóknak veszem.

"elvont, különc" és társai.

S igen, van, aki f.fejnek gondol, ám az gondol annak, aki nem érti a mondandóm, magára vesz egy szót, kevés logika szorult bele, vagy végig se hallgatja mondandóm.

Egy alázatos, illemtudó, ám szókimondó személy vagyok s mindig az illetőkhöz mérten kezelem a helyzeteket,kommunikációt.

A felesleges jópofi meg off, hű vagyok önmagamhoz is.

Valaki nem szimpatilus leválok vagy leválasztom köreimből.

El tudom fogadni más nézeteit, ahogy azt is, ha valakinek unszimpatilus lennék.

Rengeteg arca van az emberiségnek s unalmas is lenne, ha mindenki mindenkinek megfelelne s elveszne a személyiség, egyediség, sajátosság... Stb.

S nem volt, nincs és nem is lesz olyan ember, aki mindenkinek tetszene.

A külsőtől egészen a belső dolgokig, tényezőkig.

Az tény, ha létezne egy ilyen kapszula sokak élete burulna.

Rengeteg ember tele van kisebb jópofizásokkal, szerepekkel a mindennapokban s azon elmélkedek olykor:

Ez a sok apró dolog idővel halmozódik. Mennyire nyomaszthatja őket legbelül?

Csak egy apróság: adott családtagot nem kedveli, mégis beengedi a házába jópofizva.

A vendég "legyek túl ezen",

a házigazda "menj már haza/el".

Jópofizás, bájolgó mosolyok sorozata x ideig kényszerből.

Nálam:

Nemet mondok. Nem megyek, nem fogadok olyat, akivel nem vagyok "jóban", azaz az alap személyiségünk, eszméink stb nem passzol.

Mindegy ki az, még ha családtag is.

Anno apránként mindenkivel megbeszéltem négyszemközt korrekten és intelligensen lezártuk, persze akad kivétel, aki hepciáskodott, ám ő nem értette meg butus agyával, ez az ő érdeme is.

Persze, köszönünk, ember módra, ám mi tudjuk is kiben mi nem tetszik a másiknak stb.

Távolabbi embereknél nem igazán érdekel, hogy regéljek, ám aki választ kér, az kap a "miért?" kérdésére.

Lejet így is élni, ám ahhoz önismeret alap, az emberek kiismerése, kezelése, a helytálló konfliktus kezelés +ehhez való tudatos megoldások lezongorázása adott helyzetben, akár másodpercek alatt több opciót végigfutva.

Vágyok erre a kapszulára, kedves kérdező! Lecsekkolnám mi káosz bontakozna ki sokaknál.

Főleg, akik évtizedekig halmozták a sok kisebb-nagyobb dolgokat érzésekkel feltelve.

Vannak emberek, akik igaz szavait szívesen meghallgatnám, minden apró részletéig, mert tudom hazudnak.

A válogatott szűk köröm túlontúl őszinték, kettejüknek még van mit csiszolni a szókincsén, modorán, de lassan belejönnek.

Szoktunk vitatémákat indítani s nagyon élvezetesek értelmes, nyitott emberekkel, kik megfelelően fejezik ki magukat és befogadóképesek.

Kezdetben már ez is jó lenne, ha minden embernek menne, számtalan dologra lenne megoldás.

Magánélettől egészen a munkahelyekig.

Szóval, ha lesz ilyen bogyócska, kérnék belőle :)

Az elsőt az ezerarcú mostohámnak adnám be, aki máig manipulálja édesapámat.

Édesanyám csak két éve szembesült mindazzal, amit őszinte gyermekként és emberként mondtam.

Dehát meg kellett várnia a hátbaszúrást, hogy észrevegye mindazt, amit évtizedek óta mondtam.

Kerülje, mert nem olyan jó ember, mint aminek előadja magát.

Engem meg utál a vén lány, mert többször kimondtam mi a helyzet s látom őt, ki ő legbelül.

Érdekesek az emberek.

Ahogy az is, kiben hogyan alakulnak ki ezen szokások, viselkedési formák.

Az ő útját is értem, ahogy azt is, hogy milyen múltja volt, azt is, hogy gyermeke a minden, csak nem mindegy milyen áron, amely idővel felemésztette és minden ember felé külön álarca, szerepe van.

S a "felhalmozódott apróságok bombája" robbant lelkében.

Nem képes olyan tökéletes szerepet előadni, melyet egykor, öregszik is. A telitődő poharacskája túlcsordult s ázik önmaga vizében.

Számára megváltás lett volna 30 évvel ezelőtt egy őszinteség kapszula, de ki tudja.

Tök jó elméleti dolgokat lehet eljátszani ezzel a kapszula dologgal.