Van olyan területe az életnek, ahol nem jelent hatalmas hátrányt az őszinteség?

Sok helyen előny az őszinteség. Sok cégnél (multiknál) értékelik az őszinteséget, a kritikát, véleményt stb. Persze, ha vannak olyan dolgaid, amik miatt kirúghatnak, akkor ha őszinte vagy, akkor ki is fognak rúgni, de ha normális vagy akkor nem.

Csajozásnál szintén előny az őszinteség, ha nem vagy egy unalmas, szerencsétlen, önző... (és még sok negatív tulajdonságot sorolhatnék)

Szóval ha minden rendben van veled is és a körülötted lévő emberekkel, akkor nem kellene, hogy hátrány legyen az őszinteség.

> Munkahelyen ha őszintén megmondod a véleményed, jó eséllyel kirúgnak.

Ez nem az őszinteségen múlik, hanem azon, hogyan mondod el a véleményed. Nem mindegy, hogy azt mondod valakinek, hogy „amit csinálsz, az így sz@r”, vagy azt mondod: „van néhány észrevételem hogy hogyan csináld jobban ezt és ezt a dolgot, ha nem veszed tolakodásnak, és nem sértelek meg vele, akkor szívesen megosztom veled az észrevételeimet”.

> A nőknél is sikeresebb, aki jól tud vetíteni és a macsót játszani, mint az, aki önmagát adja.

Sikeresebb? Miben? Abba, hogy felszedjen egy lányt, aki nem őt kedveli, hanem egy maszkot, amit felvett? A sikert nem a párkapcsolatok, vagy a szexuális kapcsolatok számokban mérik, hanem annak minőségében. Az meg úgy alapvető követelmény kellene, hogy legyen, hogy az ember önazonos. Ez az „önmagát adja” a valóságshowk non plus ultra erkölcsi magaslata, holott ennek kellene a minimumnak lennie.

> Még ezen az oldalon is az őszinte véleményeket pontozzák le, míg a bullshitet fel.

Megint nem mindegy a modor. Van különbség tapintatlan, sértő őszinteség és udvarias, építő jellegű őszinteség között. Némi humorral az élesebb kritika is könnyebben emészthető. Másik oldalról még soha nem lett senki se szegényebb, se butább, se csúnyább, se kopaszabb, se kövérebb, se sántább attól, mert lepontozták.