Lehet hogy azért tartom elképzelhetetlennek a napi 3-4 óra tanulást, mert az életembe semmi jó dolog sincs ami lelkesítene?

Akkor miért nem változtatsz valamit?

Az élet egyáltalán nem szar, csak ki kell zökkenned ebből a monotonitásból. Szánj egy kicsit több időt magadra, menj el néha szórakozni, találkozz új emberekkel...

" Amit túl sokat használsz kopik, amit nem használsz az visszafejlődik "

Nem azért érdemes tanulni, hogy valamikor hasznát vegyed később, mivel valóban vannak dolgok amiknek soha semmi hasznát nem fogod venni, mert a te munkatémád nem fogja érinteni az atomfizikát például és akkor hiába tanultad meg ötösre középsuliban,mert nem fogod hasznát venni később. Tehát hiába tanultad meg az atomfizikát ? Azért mégse. Nézzük csak:

Az iskolában szerzett jó eredmények sikerérzetet adnak és egyáltalán nem rossz érzés úgy lejárni az iskolát, hogy tudjad, hogy érsz valamit. Túl sok ötöstől még senki sem panaszkodott.

A másik dolog meg az, hogy tévedés aki azt hiszi, hogy a tanulás nem jó semmire. A tanulás fejleszti az agyat. Nem szükséges kockafejnek és könyvmolynak lenni ahoz, hogy jól tanulj, ha sok diákot ez a gondolat ijeszti el a tanulástól. Elég fókuszálni, akarni és ambiciósnak lenni, hogy megértsd és megtanuld az anyagot. ÉS azzal, hogy gyakorlod a matekot például azzal fejleszted a logikád is egyben és a logika kivétel nélkül mindig kellesz az életben. És a matek a logikát fejleszti, de a zenetanulás, hangszeren játszás fejleszti az IQ-t, az olvasás bőviti a szókincset, az idegennyelveknek pedig bármikor szükségét fogod venni később.

Nem azt mondom, hogy legyél első vagy második tanuló, csak azt, hogy legtöbbször tükröződik, hogy milyen emberek vagyunk a tanulásunk alapján. Ezért miért ne tanulnánk jobban és egyben fejlesztenénk önmagunkat emberileg is ? Mert a kölcsönhatás itt is érvényes.

Ezt neked kell eldöntened. Mostmár tudod, miért érdemes tanulni, csak azt kell eldöntsd, hogy akarod-e vagy sem. Ez már szubiektiv döntés és a választásodra nincs semmi mentséged, csak a te egyéni akaratod.

20:44- Köszönöm, hogy észrevettél és feedback-eltél !

Mondom én, hogy intelligens emberrel van dolgunk ! :-D

én egyszer tanultam kb 5 órát biosz témazáróra, kaptam rá egy szép nagy egyest, pedig mindent tudtam szóról szóra, amit leírtunk, de a tanár olyanokat kérdezett, hogy ezt meg azt hasonlítsuk össze azokkal a dolgokkal, amiket 1 éve tanultunk, és már rohadtul elfelejtettem...

eztán legközelebb úgy éreztem, hogy na ez a dolgozat tök jól sikerült, mindenre szép hosszú válaszokat írtam, úgy éreztem, hogy ez a dolgozat minimum 5-ös, de mindegyikbe belekötött a tanár, és meginn kaptam egy szép egyest...

aztán legközelebb gondoltam, hogy ha a tanulás nem segít, írok puskát, írtam is, rajta volt minden, amit leírtunk órán, a tanár meg rohadtul nem figyelte, hogy ki puskázik, mondja a kérdéseket, de hozzá se tudtam kezdeni, mert más fogalmakkal mondta a kérdést, mint ahogy leírtuk, mindenki csak nézett, hogy mi ez, persze megint 1-es lett, ahogy rajtam kívül még 25 emberé...

a javítási módszereiről meg inkább nem is beszélek...

és az a legérdekesebb, hogy a tanár kedvencei 90%-ban ugyan azt írják, mint én, az övéké mégis 5-ös lesz...

elhatároztam, hogy a következő dolgozatra ráírom, hogy "nem írok semmit, mert maga úgyis beleköt mindenbe, és ígyis-úgyis egyes lesz, minek fogyasszam a tollam", de aztán nem mertem megcsinálni :D

Az érdemjegy nem feltétlenül arányos a tanulással töltött idővel. Ahhoz azonban, hogy elérj valamit, energiát kell befektetni, akár tetszik, akár nem.

A kettő, amit kérdezel, szerintem összefügg: ha nincs nagyon konkrét célod, aminek az elérése lelkesítene, akkor bármilyen tevékenység értelmét veszíti. Még ahhoz is, hogy gitáros legyél egy zenekarban kellene az, hogy napi 3-4 órákat gyakorolj. Mert ugye, sz@r gitáros bárkiből lehet...

Az "rohattul" nem segít, hogy annyi elképzelésed van csak, hogy az életedet HOGYAN NEM akarod leélni... mert így elég könnyen arra fogsz ébredni egy reggel, hogy mehetsz dolgozni és este jössz meg és volt egy életed...