Mi értelme van a tanulásnak, művelődésnek, ha egyszer úgyis semmibe lesz a halálunkkal?

Annyi értelme van, hogy amíg él valaki, azt az időt meg tudja tölteni értelmes dolgokkal, tartalommal, élménnyel, tudással, tapasztalatokkal és tanulságokkal. Esetleg még át is tudja adni azt a következő generációknak. Az egyén ugyan meghal, de amit véghez vitt az fennmaradhat valamilyen formában, és másokat is segíthet.

Azzal a lemondó passzivitással, hogy minek bármit is csinálni, mert a végén úgyis meghalunk, a világ nem haladt volna sokat előre. Hiszen az életben maradás már az őskorban is sikerült, csak élelmet kellett találni és szaporodni. Minden maradhatott volna úgy, mint 10 ezer vagy 1 millió évvel ezelőtt.

Talán az, hogy, ha tanult, művelt voltál - és mindegy, hogy ez most mesterségbeli/szakmai, elméleti/lexikális, vagy érzelmi tartalmakra vonatkozik - talán könnyebbé tetted a veled egy időben, egy helyen élők életét. Talán többet tudtál segíteni másokon, másoknak, talán elfogadóbb, megértőbb voltál, árnyaltabban láttad a világot, könnyebb volt veled, melletted élni.

Persze, ha szerencséd volt.

Van, akit a tudás derűs keleti bölccsé, másokat önmarcangoló boldogtalan emberré tesz. Azt hiszem én az első verizóról írtam.

Én azt hiszem mindenki hagy nyomot a világban, talán csak az nem, aki egy lakatlan szigeten élte le az életét. Nyilván, aki tanár volt, az közvetlenül, többekben és erősebben, de mindenki más is, közvetetten, indirekt módon.

Az, hogy az alatt az idő alatt, ameddig élünk, ez többé tesz minket. Lehet, hogy közvetlenül nem használjuk azt a tudást, "csak" minket tesz okosabbá, de az is lehet, hogy pozitív kihatása van a mindennapokra.

Egy filozófus mondta (szó szerint most nem tudom idézni), hogy az élet annyit ér, amennyit a világból megértesz és megtapasztalsz. Aki a világból annyit tapasztalt meg, hogy baromi kellemes érzés berúgni, annak az élete jóval silányabb, mint azé, aki mondjuk asztrofizikus lett, és az univerzumot kutatta. Az persze egyéntől függ, hogy ki milyen módon szereti a világ megismerését bővíteni, de egy biztos: tényleg az ember a tudás gyarapításától több lesz.

Sajnos az élet nem tart örökké. De attól, hogy valami elmúlik, még az nem válik értelmetlenné. Egy finom étel elfogyasztása sem értelmetlen, pedig másnap úgyis éhesek leszünk. ;-) Ráadásul a megszerzett tudással akár közvetlenül, akár közvetetten, de szinte mindig befolyásoljuk a környezetünket is.