Mit tennél, ha tudnád, hogy már csak 48 órád van hátra?

Ugyanazt, mint eddig. Családommal lennék és dolgoznék. Mivel sajátkezűleg nem vetnék véget az életemnek így gondolom, hogy vagy baleset vagy betegség lenne.

Betegségről már előbb tudnának, az nem lenne hirtelen. Vagy ha nem is tudnánk jelei minimum lettek volna. Baleset előtt meg fura lenne elbúcsúzni tőlük. O.o

Igyekeznék elrendezni a még elrendezetlen dolgaimat.

Ilyen esetnek, amit leírtál, nagyon-nagyon kicsi az esélye.

Édesapám egyszer beteg volt. Az orvos maximum 2 hónapot jósolt, amikor édesanyámmal beszélt. Utána még bő 15 évet élt, egészségesen.

A kérdésed in kább elméletinek látom, semmint élethűnek.

Kerdezo.

Erre nem fognak az emberek rendesen valaszolni.

Ahhoz hogy tenyleg 48 orajuk legyen hatra ahhoz olyan erzelmi allapotban is kene lenniuk hogy rendes valaszt adjanak.

Anelkul nem er az egesz semmit, hanem itt poenkodnak hogy dugnanak egy jot meg ennenek egy fagyit.

Valoszinuleg a gatyajuk tele lenne barna macival ha tenyleg 48 orajuk lenne hatra, es ez nem vicc. Lasd Auschwitz-i interjukat, a noknek ott helyben megjott a menstruaciojuk, besz*rtak, kapartak az arcukat, ilyenek.

Persze az sem mindegy hogy hal meg az ember, de az mar csak hab a tortan. Az igazi felelem az a halal felelem - tokmindegy hogyan hal meg az illeto.

Szoval itt max ilyen gyerekes, viccelodo valaszokat fogsz kapni.

Megnyugodnék, és örülnék.

Erre várok 55 éve, és tessék, ehelyett a majdnem teljesen egészséges életemet élem.

Na, ki lett a szerencsés, akire lecsaptál?

Először is megnyugodnék, hogy végre vége lesz ennek a magányos vegetálásnak, és nem kell egyszer saját kezűleg véget vetnem neki.

Mit csinálnék még? Első nap felkeresnék egy régi szerelmet, aki borzasztóan csúnyán bánt velem, és beolvasnék neki, felkeresnék egy luxusprostit, aztán elmennék egy drága étterembe és végigenném az étlapot. A második napon bekuckóznék itthon, utoljára felhívnám a szüleimet, rendelnék valami finomat, kibontanék egy jó bort, meg a kedvenc édességemet, megnézném a kedvenc filmemet, olvasnék egy kicsit a kedvenc könyvemből, és így várnám a halált.