Szar az életem, mit rontottam el?!

Én mindig úgy vagyok vele hogy ez legyen a legnagyobb bajod az életben! Sose központosítsd magad mert sok 100 millió ember van rosszabb helyzetben mint te!

Ha ezt elfogadod akkor továbblépsz!

Ez az az időszak,amit egyszerűen túl kell élni!

Ha bejársz suliba idővel úgyis odacsapódsz valamelyik klikkhez,hisz még a lúzerok is bandáznak.Közös érdeklődés összehozza az embereket.

Megértelek, de anyádnak igaza van ! Mégpedig ezért: ha elmész egy másik suliba kényelmesebb lesz neked, de semmi más. Nem fogst fejlődni szociális szinten és nem fogod megtanulni az emberekkel való kapcsolatok létesitését nehéz pillanatokban.

És tudod, a kényelmesebb út nem mindig a legjobb út. Egy téli szombaton kényelmesebb lenne aludni, mint felhúzni egy sportcipőt és kimenni futni 1 kicsit. De ez nem jelenti azt, hogy az alvás többet ér, mint a kocogás.

Nem, itt csak arról van szó, hogy megkell tanulnod kijönni a komfort-zónádból és elkell kezd azt csinálni, amit mindenki más: kommunikálni, ismerkedni, csevegni, stb. Mert nagyon könnyű csak várni, nem tenni semmit, és azt gondolni "mekkora barmokkal vagyok körülvéve"

Nekem is nehéz volt az elején. Azt hittem egy rémálmot élek, ami sosem fog véget érni, de a Nap újra kisütött. Amikor érezték, hogy sebezhető, félénk személy vagyok akkor folyton hecceltek. Amikor látták, hogy magabiztos vagyok akkor tisztelni kezdtek. Hozzáállás kérdése az egész.

Tudom, hogy ez most túl könnyűnek tűnik és épp ezért hamisnak is, de mit gondolsz, mások hogyan csinálják ? Azt hiszed okosabbak, mint te ? Szó sincs erről. Arról van szó, hogy ők nem félnek önmagukat adni és tudják, hogyha az egyiknek nem is jönnek be, hát bejönnek a másiknak. Ha feltárulkozol az emberek előtt sose leszel egyedül, soha.