Ekkora baj, ha úgy élek, hogy csak hagyom, sodorjon az élet?

Másokat minden zavar. Nekem is nehéz volt ez megszoknom, de a legtöbb ember itthon egy irigy, rosszindulatú, kompetitív, áskálódó, feljelentgető egyén, aki kívülről fújja a saját jogait és a te kötelességeid (tisztelet a kivételnek - mert van belőlük is sok). Zavarja őket, hogy nem tudnak téged irányítani. A saját érdekedben mondom, 1 percet se foglalkozz velük és lehetőleg ne mesélj magadról. Én is megszívtam már ezzel párszor, hogy beszéltem magamról, nem érdemes. Nem fogja az embereket érdekelni, hogy esetleg van valami érdekes elfoglaltságod, érdekes karaktered, bármi, egyszerűen nem érdekli őket. Mellesleg már én se mutatok érdeklődést az emberek iránt. A szomorú igazság, hogy sokkal jobb egyedül lenni és csinálni csendben a dolgaid. Én pont ezért nem járkálok már autóstalálkozókra se, mert undorító, ami ott van. Meg bevallom, k*rvára leszarom a másik kocsiját. Egy ideig megjátszottam, hogy fú de érdekes más kocsija, de már nem érdekel. Más nőjét se nézegetem, így más kocsiját se, csak a sajátom. Neked is ezt tudom javasolni, hogy ahol tudod, kerüld el az embereket, mert tényleg jobb egyedül. Én különben a haverkodásba is már belefáradtam. Egy időben nagyon sok haverom volt, de rájöttem, hogy valamelyikük még fejben gyerek, nem tud felelősségteljesen élni és használni valamit, látszólag kihasználtak, baj esetén tudtam, hogy nem számíthatok rájuk. És nem 3-4, hanem kb. 20 embernél kellett ezt felismernem. De igazából azért se akartam a haverkodást tovább bonyolítani, mert én se akartam felelősséget vállalni a tetteikért esetleg. Egy normális párkapcsolatban tudok hinni, meg 2-3 sörözős pajtásban, akik nem hívogatnak hülyeségek miatt, hanem csak úgy összeülünk és ennyi. Én különben szoktam kereskedni felesleges cuccokkal is, szóval nekem onnan is van társaság. Munkahelyen se annyira érdemes már barátkozni, én is próbáltam, semmi értelme. A suliban még tudok hinni viszont. És hidd el, az bőven elég. Annyira még nem látom olyannak a helyzetet itthon, hogy elmenjek külföldre, hiszen ha akarod, az emberek békén fognak hagyni. Csináld te is azt, amit jónak látsz, SOHA ne akarj másoknak megfelelni, hiszen úgyse fogsz tudni (mert mindig fognak új elvárást alád tolni), másrészről akkor magadnak se fogsz tudni.

20/F

Mert így feladod magad és a megad érdekeit holott ezt neked nem lenne szabad. A társadalom a nemzet tagja vagy és az emberi faj egyede. Tartozol közéjük függsz tőlük és valamilyen szinten ők is tőled. Amit magaddal teszel az kihat a környezetedre is. A tudatosan vállalt életképtelenség hitvány hozzáállásnak és pazarlásnak minősül, mindamellett hogy együttérzésből is tudható hogy neked nem tesz jót és valamilyen szinten azért az emberekben működik a felelősségvállalás a másik iránt még akkor is ha ez esetleg minimális. Mert ugye más terhét magunkra venni az nem korrekt ha a másik is megtehetné de nem akarja. Ez a fajta együttműködési hajlam is segített hogy a fajunk kiemelkedjen az állatvilágból és bár nem mindenki aggódik érted de sokan akár segíteni is hajlandóak lennének. Viszont sokkal többen érzik hogy a hozzáállásod helytelen, és hacsak annyit teszel hogy mások számára rossz példát mutatsz már azzal is káros az életviteled a társadalom számára. Ezért fejezik ki nyilvánvaló rosszallásukat.

Nem mellesleg az irányítás törvénye kimondja csak olyan mértékben vagyunk elégedettek és boldogok az életünkkel amilyen szinten miénk az irányítás a dolgaink felett. Te ezt az irányítási jogot tudatosan eldobod lustaságból és kényelemből. Ami alávaló. Nem hagyod el a kényelmi zónádat mert a biztos rossz számodra kényelmesebb mint a bizonytalan...

"De sokszor nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy szeretném." Mint ahogy mindenki más esetében. Az emberi lét egyik eleme az a küzdelem ami ezen tétel megszűntetését célozza.