Ha sikertelen vagyok a nőknél, nincsenek barátaim se karrierem, és nincs ambícióm, sem elég intelligenciám, hogy változtassak ezen, akkor van értelme élnem?

Jobb mint aki gyógyíthatatlan beteg.

Mondjuk én.

Ambícióm (még) van, karrierem talán lesz, de egyébként ugyanígy érzek. Nemsokára végzek villanykaron, barátaim alig, barátnőm sosem volt. Egy átlag napom úgy néz ki mostanában, hogy dolgozom, munka után hazamegyek, nézek pár dokufilmet/sorozatot/udemy kurzust, aztán trollkodom gyakorin, átgörgetem a facebookot, nem meglepődötten tapasztalom, hogy társkeresőkön megint nem húzott senki jobbra, aztán pizsi és alvás.

Fogalmam sincs, hogy mit kéne kezdenem magammal. Másfél éve sem volt, de most így másfél év covid után tényleg szinte semmi társaságom, kilátásom nem maradt.

21F

Potenciálod van ami megfizethetetlen. Szakember hiány van. Állítólag Pesten egy kőműves havi 600 nettó alatt fel se veszi a telefont...

Nem vagy leszázalékolva és talán adósságod sincs. Talán nem vagy elhízva és talán nincs betegséged sem. Elvileg jó kiindulási alapokkal rendelkezel. Művelődni pedig bármikor bárki tud. Ha érdekel akkor írj és adok linkeket! Mármint hasznos művelődésre nem tanfolyamra vagy munkára.

Nem azért élsz, hogy legyen nőd. Először békélj meg magaddal, a szenvedésen változtass ahogy tudsz, nem fogja megoldani minden problémádat ha lesz valakid.

Ha már kiírtad ezt a kérdést akkor vannak ambícióid változtani