Az mennyire baj, ha valaki 17 évesen még mindig nem tudja, hogy mit akar kezdeni az életével?

Rengetegen így vannak ám, csak később alakul ki, hogy mit szeretnének. De sokaknak ez csak egy álom, amúgy a szürke hétköznapokban élnek, a mókuskerékben.

Nincs ezzel semmi baj, sokan vannak így. Inkább az a baj, hogy vannak akik elvárják, hogy ennyi idősen konkrétan tudd, hogy mit akarsz kezdeni.

Semennyire nem baj.

Én 37 évesen sem tudom...

Amúgy mi van akkor, ha 80 évesen is gyerekes leszel? Inkább lennél egy begyöpösödött unalmas vénember aki azért is morog, mert felkell a nap? Ha szeretsz fantáziálni akkor ird le, vagy rajzold le, vagy fejezd ki valahogy. Máris van egy szuper hobbid. Érettségiz le, aztán keress valami olyan munkát ami ngyjából érdekel. Ha mégsem válik be akor keress mást. Az élet erről szól, ha van lehetőséged menj el csavarogni, fedezd fel a környezeted, a városod, egyre távolabb. Ha megtetszik rájössz, hogy csak azért gondolkozol így, mert unatkozol és nincs ötleted. 17 évesen még annyi minden áll előtted. De ahhoz is tenned kell, hogy célod legyen. Győzd le a lustaságot. Kezd azzal, hogy elkezded építeni a céljaidat. Kezd kicsivel. Pl legyen az az első célod, hogy kitakarítod a szobád, vagy elolvasol egy könyvet. Aztán ha azzal kész vagy akkor találj ki mást, pl menj el sétalni. Elöszőr a sarki boltig, aztán a kicsit messzebb... Ha kitudod zökkenteni magad az önsajnálatból és a depresszióból lehet megtalálod a saját célodat.

Rengetegen vannak így. Kevés ember tudja, hogy márpedig ezt akarom tanulni és azt is teszi.