Hogyan küzdjem le ezt a problémát Asperger szindrómával?

Nehéz kérdés, hiszen ez az ellenérzésed az Asperger-szindrómából fakad, nem racionális okokból, így racionális belátásokkal, az ellenérzésed irracionális voltának belátásával ezt aligha lehet csökkenteni. Viszont eszembe jutott egy anekdota. Nem emlékszem már melyik nagy művész vagy gondolkodó nevéhez fűződik a dolog, de neki tériszonya volt. Ezt úgy kezelte, hogy minden nap felmászott egy magas oszlopra, és ott üldögélt egy órát.

Ugyan a tériszonya, a félelem érzése nem szűnt meg benne, de megtanult együtt élni vele, megtanulta uralni a félelmét, megtanulta azt, hogy más dolgokra tudjon koncentrálni, figyelmen kívül hagyva a félelem érzését. Nálad is működhet a dolog, ha direkt magadra erőlteted, hogy akármennyire nem tetszik, akkor is fanyelű villával eszel minden nap, és szivaccsal fürdesz. Nem lesz se könnyű, se kényelmes, de választhatod ezt a lehetőséget.

De dönthetsz úgy is, hogy amennyire csak lehet, továbbra is elkerülöd ezeket a helyzeteket. Asperger-szindrómád van, ez nyilván azt jelenti, hogy bizonyos szokásaid, viszonyulásaid az megszokottól eltérőek, a többség számára furcsák, szokatlanok, érthetetlenek. De tudnak ők is alkalmazkodni hozzád, ha nagyon akarnak. El lehet nekik magyarázni, hogy egyszerűen csak kiráz a hideg egy csomó dologtól, ami abból a tényből fakad, hogy aspergeres vagy. El lehet magyarázni, hogy bár a dolognak nincs racionális oka, ennek ellenére benned erős ellenérzést keltenek bizonyos tárgyak, anyagok érintése, mint ahogy a tériszonyosnak sem racionális a félelme a magasságtól egy 2 méter magas, ökölnyi vastagságú kerítés mögött, hiába látja be racionálisan, hogy akkor sem tudna leesni, átmászni a rácson, ha nagyon akarna, ennek ellenére továbbra is megmarad a tériszonya. Aki megérti, az megérti. Aki nem, arra meg rá kell hagyni, ha esetleg ezt néhanapján szóvá teszi.

Pszichológussal érdemes beszélni, segíthet.

Úgy tudom, ezt pl. mesterséges valósággal lehet gyógyítani.