Öltél már embert vagy gondoltál már arra, hogy megölsz egy embert? (bár az utóbbi szerintem valószínűbb)

Nem öltem, de nem is igazán gondoltam rá.

Amire még gondoltam, hogy jobb lenne annak lenni, akitől az emberek félnek, mint az, hogy én rettegjek. De semmi konkrét.

A srác csak kiváncsi. Én is ez a korosztály vagyok, de nem okoznék azzal senkinek se rosszat, hogy a beteges érdeklődésemet "kielégítsem". Mert vannak nekem is érdekes dolgaim.

De ha komoly, amit leírtál.... szerintem valami sorozatgyilkosnak lehetnek valami hasonló gondolatai, aki szenvedéllyel öl.

Én gondoltam már rá, sőt, kést is fogtam a kezemben... Aztán meggondoltam magam... és végiggondoltam, hogy börtönbe fogok kerülni, ha akkor, ott megölöm azt a bizonyos személyt.

Ilyenkor elönti a tudatomat valami fura dolog, csak arra tudok gondolni, hogy ha megtenném, többé nem mozdulna, többé nem szólalna meg az az ember, elvenném tőle a legfontosabbat, amit vissza nem kaphat soha, és - ahogy a haverod mondta- a szemében kimúló fény látványa felülmúlhatatlan lehet, valamint maga a halál rejtelmes, sejtelmes valója is akkora kíváncsisággal tölt el, ami máshoz nem hasonlítható (a látvány, hogy egyik pillanatban még él, aztán soha többé nem mozdul, nem érez, nem működnek a szervei, egyszerre hátborzongató, mégis felejthetetlen dolog).

Szerintem a haverod nem fogja kinőni. Én kb 14 éves korom óta nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lehet, bár szerintem nem fogom megtudni...

Ja, és le lehet pontozni, akinek nem tetszik ~

Én gondoltam rá,elég sokszor..:/

Bár nem jutnék sokra ha ölnék,ülhetnék a börtönbe:D úgyhogy marad az édes álom;)

17/L

hát persze. pont egy sorozatgyilkos, olyan Ted Bundy féleség fogja neked itt és most bevallani, hogy ölt már embert..

ám én álmomban öltem egy párszor, tutijól éreztem magam.

de ez csak álom. a valóság más

Elméletben szerintem már mindenki ölt, de a valóság nem olyan egyszerű a dolog. Lehet abban a pillanatban az lenne az embernek a legjobb megoldás, szemet szemért, vagy még legyen rosszabb neked. de egy életen keresztül visszajön az élmény, hogy elvetted más életét. Ezzel együtt élni nem akármi, még aki parancsra ölt a háborúba idővel az is kikészül.

Szerintem a srácra a tévé filmek, és a mesék vannak ilyen hatással.

Legalábbis reméljük, vagy valami nagyon durva lelki sérülés de semmi esetre sem normális dolog.