Milyen a különc ember?

Köszönöm a válaszokat!

Azt hiszem, nagyjából értem, hogy mi ezen szó fogalma. Észrevételem szerint az utolsó előtti válaszolóval van 1-2 közös tulajdonságom.

Én nem szeretem a divatot, mert elveszi az ember egyéniségét. Aki a divatot követi, az nem egyedi az én szemszögemből. Természetesen azzal nincs bajom, ha valakinek vannak divatos ruhái is (rajtam is megfigyelhető egy pár), de ne azért hordjon az illető divatos göncöket, mert az a "trendi", hanem tetszen is neki! Az már nagyobb baj, ha ugyanolyan diszkóba járó, r*bancokhoz hasonló, "13 évesen elvesztem a szűzességem" típus.

Véleményem szerint az én világnézetem/gondolkodásmódom is eltér valamilyen szinten az átlagétól, hiszen számtalan olyan véleményt olvastam/hallottam már, ami nem egyezik az enyémmel - észrevételem szerint az ilyenek vannak többségben.

Ha röviden kéne jellemeznem magam, így fogalmaznék: "Kissé antiszociális, enyhén nihilista, irónikus, flegmatikus, néha cinikus személyiség vagyok, akit nem különösebben érdekel, hogy mit gondolnak róla, illetve nem a társadalom által kitalált íratlan törvények alapján éli az életét. Pszichopatikus humorom miatt gyakran hülyének néznek az emberek, azt mondják, égő velem végigmenni az utcán. Hajlandó vagyok skizofrén ember módjára viselkedni a "nép" megnevettetésének céljából. Gyakran mondják, hogy értelmes, intelligens lánynak tartanak (különös humorom ellenére). Nem látszik rajtam, de nem túl pozitív véleménnyel vagyok a világról, illetve a társadalom jelenlegi viselkedéséről. Szeretem a feketét."

"Nem tudom magam családanyaként elképzelni, kiskoromban sem babáztam, ez azóta sem változott. Utálok főzni, és nem bírnék egész életemben otthon ülni és vezetni a háztartást, nem rendelném magam alá senkinek." -> Ez a rész egy az egyben igaz rám. Óvodában mindig a fiúkkal lógtam (lány vagyok), sosem a többi lánnyal babázgattam, és talán 2-3 barbibabám volt otthon, de csupán 3-4 alkalommal babáztam velük, kb. félévente. Én sem szeretek főzni, ezen kívül gyereket sem nagyon szeretnék, mert úgy érzem, valamiért nem lenne nekem való. Nem vagyok olyan beállítottságú, nem tudnék vele olyan kedvesen beszélni, mint a legtöbb szülő teszi, és esetleg úgy érezné, hogy utálom... És ezzel csak ártenék neki. Persze nem csak ezért nem szeretnék. Az is ok, hogy érzem, hogy másra születtem, és nem is érzem magamban az "anyai ösztönt". Természetesen lehetséges, hogy később erről is megváltozik a véleményem, bár erre kevés esélyt látok, mivel édesapám természetét örököltem; ő is tud bunkó módjára nyilatkozni, és ha én nem olyan lennék, mint ő, úgy gondolnám, nem szeret. Ezen kívül én sem lennék alárendelt helyzetben, semmi pénzért. Hiszen egy házasságban mindig a férfi dominál, ő irányít. Én csak olyan férfit tudnék elképzelni magam mellett, aki egyenrangú partnernek tekint, bár azt is kétlem, hogy nekem való a házas élet.

"Nem drogozom, iszom és dohányzom, állat és természetvédő vagyok. Nem vagyok prűd, rasszista, és meleg gyűlölő sem, de emberi butaságot na, azt mérhetetlenül gyűlölöm." -> Én 1-2 korty alkoholt már fogyasztottam, de berúgva természetesen még nem voltam (nem is akarok). A cigarettát nem biztos, hogy ki fogom próbálni, mert csak sötét oldala van (a bor legalább egészséges - egy kis mennyiségben -, illetve az alkohol extázisba visz). Én is szeretem az állatokat, megvetem a környezetszennyezést is. Rasszizmus van bennem, bár senkit nem lennék képes megalázni - pláne nem a származása miatt. Nem rajongok a homoszexuálisokért sem, de nem lázadozok ellenük. Az emberi ostobaság engem is ki tud borítani.

Nem tudom, hogy én mennyire vagyok "különc", de leszögezném, hogy nem "menőzés" gyanánt írtam le ezeket a dolgokat, csak gondoltam, adok egy kis ízelítőt arról, én milyen vagyok.

Kösz, ha végigolvastad a szöveget!