Miért NE igyak alkoholt, ha csak az az egyetlen örömforrásom?

Mivel 6 éve, azaz 12 éves korom óta iszok, gondoltam még a hónap elején, hogy ideje abbahagyni. Érdekes módon, semmi testi tünetem nem volt. Kissé nosztalgikus kedvem lett, ugyanis ugyanolyan szar hangulat jött elő bennem, mint gyermekkoromban. Letörtség, magányosság, depresszió, nulla önbecsülés. Mivel két hete nem ittam, gondoltam hiába hagytam abba, semmi értelme nem volt, újra elkezdtem vagdosni magamat, és magammal beszélgettem, családommal összevesztem, stb...

Egyáltalán nem unatkozom, nem is arról van szó. Ivászat helyett elkezdtem az elmúlt fél hónapban a szokásosnál is intenzívebben és hosszabban bicklizni és gyalogolni. Naponta megtettem körülbelül 20 kilométert összesen, és ez a minimum, amit számoltam.

De semmi sem hozta meg a várva várt hatását. Nem értem, hogy miért az alkohol az egyetlen, ami segíteni tud nekem. Nem akarok elfogadni egy ilyen önző ''segítséget,'' nem akarom, hogy elpusztítson.

Ne ajánljatok pszichológust vagy pszichiátert, mindkettőt megjártam többször is.