Miért ennyire burtálisan pocsék az élet, miért vesz el mindent, ami örömforrás lenne és miért állít megugorhatatlan akadályokat?

tudod ha az élet citromot ad csinálj limonádét.

a helyzeteden nem feltétlen tudsz változtatni , de a hozzáállásodon igen.

#6 ez jó :d

Én úgy ismerem, hogy ha az élet citromot ad, kérj mellé sót és tequilát :D

Az élet "minősége" talán a hozzáállásunkon múlik leginkább.. Minden ami jó - az már eleve valami rosszal is jár. Ez a szenvedélybetegségeknél látszik a legtisztábban, de az életben bármire le lehet vonatkoztatni. Ha szeretünk valakit, lehet hogy elhagy, lehet hogy meghal stb és akkor szenvedünk miatta. Bármi amibe kapaszkodnánk az szenvedést okozhat ~ mert az egész rendszer kiszámíthatatlan. Én úgy látom talán nem kell küzdeni az akadályokkal - akkor nincs honnan visszaesni (nem kell mit megugrani). Nem szabad hajszolni az örömöket - mert az kimozdít a "jelenből" és szenvedést fog okozni. Igyekezni kell minél minimálisabbra csökkenteni azokat a "dolgokat" amikhez kötődni kezdünk, mert ezek szenvedéssel is járnak! Ha már nem marad semmi (és nem vágyunk semmire) akkor tudunk igazán örülni a kék égnek, a felhőknek, és hogy süt a nap.

De itt csak a saját elvont véleményem osztottam meg, és azt is belátom nekem így nincs rendes életem. Mármint olyan értelemben amit normálisnak lehetne hívni..

"Miért ennyire burtálisan pocsék az élet, miért vesz el mindent, ami örömforrás lenne és miért állít megugorhatatlan akadályokat?"

Kinek az élete ilyen, kedves Kérdező? Az enyém nem ilyen, és a barátaimé sem. Van olyan dolog, amit mi meg tudtunk tanulni, és te ne tudnál? Mi az? És te miért nem tanulod meg?

Utolsó,

a körülmények is nagyban befolyásolják egy ember életét, az hogy te jó helyre születtél más meg nem, még nem jelenti azt hogy más kevesebbet tud/ér és hogy fordított helyzetben is ezt mondanád.