Nagyon el vagyok keseredve. Hogy legyen önbizalmam? Hogy sikerüljön?

Legfontosabb,hogy megértsd,hogy ez egy készségtantárgy és mint ilyen,vagy megy valakinek,vagy nem-nem is volna szabad így osztályozni.

Másik,hogy semmi az ég világon nem múlik rajta,akár sikerül,akár nem.

Kijárod a sulit,majd meglátod,nem kell sem magasat ugranod,sem hegyre másznod,ha nem akarsz.

Ha mégis tenni akarsz érte,a tanárok szokták értékelni,ha egy diák bejár a tesi korrepetálásra,fakultáció... /nem mindenhol van/-ez növeli az önbizalmukat-és kedvezőbb elbírálást kaphatsz...és hát gyakorlat teszi a mestert.

Én is ugyanígy voltam ezzel! Annyira utáltam a tesiórát, hogy az utolsó évben be sem jártam, és majdnem meghúztak. Neked ezt nem ajánlom....:S

De teljesen megértem a problémádat, én pl. jó magas vagyok, és állandóan azzal szekáltak, hogy miért nem tudok gyorsabban futni. De egyszerűen nem ment.

A veszélyesebb dolgokat meg egyszerűen nem mertem megcsinálni (a halál nekem a szekrényugrás volt).

Két lehetőséged van: vagy erőt veszel magadon, és megcsinálod, lesz ami lesz, vagy egyszerűen megmondod a tanárnak négyszemközt, hogy te ezt nem vagy képes.

Ha a tanar beszol, kerd meg, hogy ne tegye, hivd be a szuleidet, es mondjak meg neki, hogy ne legyen bunko!!!

Kulonben akik nevetnek, mondd meg nekik, hogy ahelyett, hogy nevetnenek tanitsanak meg tegedet is, mert te is szeretnel olyan nagyon ugyes lenni, mint ok.

Figyelj az eletbe soha, egyszer sem lesz ra szukseged. Ugyhogy ezeket a lazabb tantargyakat, ha nem muszaj, ne vedd annyira komolyan (technika, rajz, tesi, enek)

Inkabb tanulj rendesen, ha nem akarsz tesi tanar lenni, akkor jo a 2-es is, nem igaz???

Nem vagy gyáva, csak tartózkodó, és ez nem baj.

A tanár még akkor sem szadizhat,és követelhet erőszakkal, ha osztályzásos lennél. De így meg? Gondold már végig, ha nem adhat jegyet, egyszerűen nincs hatalma feletted, nyugodtan és határozottan megmondod, hogy neked ezt a gyakorlatot nem végzed és kész. Mit tud tenni? kétszer rád kiált esetleg ,majd rájön, hogy hiába.

Nem tudom hány éves vagy,de úgy látszik az iskolai testnevelés oktatással(nem csak azzal)nagy bajok vannak.Én 23 éves vagyok,de még mindig rossz emlékként élnek bennem a középiskolai tesi órák.(megjegyzem egy csomó ismerősöm,többek közt édesanyám is így van vele)

Volt ami ment,pl.:futás,erősítés,gimnasztika minden mennyiségben,a röplabdát imádtam bár keveset foglalkoztunk vele,mert a tanár szerint nem túl "eszes"sport,amivel mélyen nem értek egyet.De persze volt ami nem ment:lásd talajtorna-nem ment a bukfenc a fejenállás,mert én féltem,hogy kitöröm a nyakam.Jogomban áll védeni ez egy kis életemet,mert mivan ha tényleg megtörténik a baj?!Akkor már a jég és a kötszer nem segít.Azért fogalmaztam ilyen drámaian,mert az én tanárom(bárcsak ne lett volna za soha)erőltette.Ott állt fölöttem és bukfenceztetett.Rám szinte a rosszullét jött,amikor már megint talajtornázni kellett.És persze ott volt az én nagy mumusom,az úszás.Nem részletezném,de egy gyerekkori trauma miatt rettenetesen félek a víztől még ma is.Simán bemegyek a Balatonba pancsolni,de belehalok,ha bele kell rakni a fejem a vízbe.Soha senki nem tudott jól megtanítani úszni.Mivel a gyönyörű középiskolámban volt uszoda,ezért beépítették az úszást a tesi órák közé.Még úszótanfolyamra is jelentkeztem és bele is vágtam,de ott hagytam,mert ennyire nem ment.ÁLt.sikerült elbliccelnem az iskolai úszást(szerencse h nő vagyok),félreértés ne essen,nem lógtam,hanem keményen futottam,tornáztam helyette.Mindig attól féltem,hogy egyszer csak megkérdezi,hogy N.Lindának miért nincs jegye úszásból?????Holnap megyünk az uszodába és leosztályozom.

Egy szó mint száz,nem kötelethetett arra h ússzak.Nem voltam lógós diák,nem voltam szemtelen a tanárokka,Anyukám is tanár volt,soha nem csináltam balhét,és nagyon jogtalannak éreztem h így kitolnak velem és rámerőltetik azt,amit egyáltalán nem akarok és amitől félek.És Téged sem kötelezhetnek magasugrásra,ha nem tudod és még félsz is tőle.A legnagyobb baj az,hogy amint látom nem humánus tesi tanárokkal vagyunk körülvéve.Nem tudom mit tanítanak nekik az egyetemen,vagy fősikolán,-hogy a gyereket miért kell lelkibeteggé kell tenni,mert képtelenek emberségesek lenni és felfogni ,hogy nem tudhat mindenki mindent és nem örökérvényű az hogy ha nem tudod is próbálkozz és azt majd díjazza,mert van félelem is a világon,amit ha tapasztalt volna az illető egy percig sem kötekedne.Bocsi,hogy litániát írtam,de teljes mértékben meg tudom érteni azokat,akiknek ilyen jellegű problémájuk van,mert én is és azt hiszem sokunk tapasztalt ilyet.Tudom,hogy Te még benne vagy a sűrűjében,de gondolj arra,hogy vége lesz és soha nem az számít h mit nem tudsz(pl az ilyen jelentéktelen dolog,mint a magasugrás),hanem h mit tudsz!Én nem voltam jó matekból,kémiából,tesi egyes "ágazataiból",de nagyon jól ment a magyar,a nyelvtan az idegennyelv.Ma elmonhatom h 5 nyelven beszélek,a hatodikat tanulom és boldog vagyok azzal amim van,vagyis amit tudok,,sikerült leérettségizni,egyetemen tanulok,nem sokára végzek és azt csinálom per pillanat,ami szeretek.Van egy hírem minden ilyen rosszindulatú tesi tanárnak,prímán megvagyok bukfenc fejenállás,mitöbb úszás nélkül.

Neked is csak azt tudom tanácsoni,hogy finoman,diplomatikusan állj ki magadért és ne félj!Tisztelet azon kivételes tanároknak,akikbe emberség szorult,akár testnevelést,akár más tantárgyat tanítanak.A tesinél azért éleződik ki annyira a dolog,mert úm.fizikálisabb tantárgy,mint a többi és itt jobban előtör a félelem,mint egy felelésnél,ahol még ha nem is tanultál túl sokat,valamit mondhatsz és kivághatod magad,de a tesiben,ha nem megy és erőltetik, csak rosszabb lesz a helyzet.Nem tudom miért nem lehet többet röpizni,kosarazni,csapatjátékokat játszatni a

diákokkal.Ez is van olyan nevelő hatással a gyerekekre,sőt meg merem kockáztatni,hogy sokkal jobb,mintha olyan dolgokat csináltatnak velük,amitől még félnek is.Minden tanévben ugyanazokat a dolgokat műveltetik velük,így én is 4 kemény évig küzdöttem a tesivel.Ennek a tantárgynak többekközt nem a feszültséglevezetés a célja?Nem hogy jól érezze magát a gyerek és ne egy kiképzőtáborban?A gyerek,amikor jön a tesi óra nem azt érzi,hogy-hurrá!,de jó,tesi óra,nem kell rá tanulni szabadon jól érezhetem magam,hanem félemet és szorongást érez,ami sok esetben más órára is igaz,bár én csak ebben az egyben tapasztaltam meg,de ez is bőven elég volt.

Ha valaki őstehetség úszásban,vagy talajtornában,vagy magasugrásban,akkor az úgy is kiderül.Nem kell azon diákok mindennapjait megkeseríteni,akiknek nem megy.Kérek minden testnevelőt,hogy ezen gondolkodjanak el és képzeljék magukat egy olyan diák helyébe akinek ez vagy az nem megy és fél a kényszertől.Ugye milyen rossz?

Kitartást mindenkinek akinek iylen problémája van!