Tényleg kinövöm ezt?

12 éves lány vagyok, de olyan ciki amit most írni fogok. Utálok rágondolni. Szóval babázni szoktam, van hogy sokáig, pár órát, majdnem minden nap. Az a baj, hogy nem úgy, hanem hogy régen kitaláltam azt, hogy van egy láthatatlan férjem, és gyerekeim. Jelenleg 3 játék babával játszom ezt. De azt is megjátszom hogy megfogannak, megszületnek. Próbálom magam visszafogni hogy ne olvassak ilyeneket, de nem megy. Itt is, úgy játszom a szülést, mint ahogy írják hogyan zajlik. Van, hogy elképzelem hogy sír a baba, és éjszaka emiatt nem alszom, bár ilyenkor amúgy is szeretek ébren maradni. Szóval tök ugyanúgy játszom el, mint a valóságban van. Félek, hogy ez később majd rossz lesz ha igazi gyerekeim lesznek. Félek hogy ezt nem növöm ki időben. Le akarok erről szokni, hogy ilyeneket olvassak, ilyet játszak, de nem bírom, fáj ott hagyni. Mit tegyek?

Annyira ciki, süllyedek szégyenemben. Ugye kinövöm majd?