Sajnos hisztis / perfekcionista vagyok? Mi tehetek ellene?

#1 Nesze semmi, fogd meg jól válasza helyett: A perfekcionizmus mindig abból fakad - vagy legalábbis a jó munkára törekvési ambíciót az erősíti fel ezzé -, hogy valamiféle megfelelési kényszered van, úgy érzed, úgy ahogyan vagy, nem vagy elég jó. A legegyszerűbb/leggyakoribb esetben a szülőktől jön ilyen jelzés. Nem is feltétlenül fogod ezt fel. Nem is biztosan tudatosan teszik ezt ők. Lehet tanult minta náluk is.

Ennek végiggondolásásra sok magadbatekintésre lesz szükség, amit érdemben felgyorsít egy pszichoterapeuta.

Minden csak nézőpont kérdése.

Én is perfekcionista vagyok, de én ezt pozitívumként élem meg és önbizalmat ad, hogy pl. csak minőségi munkát adok ki a kezemből és bármibe amibe belefogok, ott kihozom magamból minden téren a maximumot. Elégedettséggel, büszkeséggel és mint írtam, önbizalommal tölt el, hogy többre-jobbra vagyok képes mint az átlag.

Neked/nektek is így kellene állnotok a dolgokhoz és ha képesek vagytok a realitások talaján maradni, akkor nem tűztök ki megugorhatatlan célokat, így nincs min kiborulni.

Én ilyennek érzem magam:

" A tökéletességre való törekvés motiváló hatással bír, s az esetleges kudarcokkal való megküzdés is inkább újabb lendületet adhat a problémamegoldásban. Ez az úgynevezett pozitív, aktív vagy adaptív perfekcionizmus, mely egészségesnek tekinthető. Az ambíció mellett megengedett a többszöri próbálkozás – anélkül, hogy önbecsülésünk sérülne, hiszen maga az igyekezet is kielégülést okozhat. Könnyen észrevehetjük, hogy ez a tulajdonság a tehetséghez, adottsághoz, elhivatottsághoz és kitartáshoz hasonlóan nagyon pozitív színben tűnik fel. Nem véletlenül, hiszen a perfekcionista törekvések tulajdonképpen az emberi működés egészséges részét képezik..."

Te meg ilyennek:

"Más perfekcionista legfőbb jellemzője a rugalmatlanság és a merevség, ami a túlélés és az alkalmazkodási képesség szempontjából egyáltalán nem hatékony stratégia. A tökéletességre való törekvés, a maximalizmus önmagában nagyon megterhelő és kimerítő. Az ennek következtében kialakuló tartós szorongás és hangulati zavarok miatt a perfekcionizmus mint személyiségjegy felnőttkorban általában sajnos sokkal rosszabb egészségügyi állapottal is együtt jár."

[link]

Szerintem, ha nem vagy képes magadat átprogramozni pozitív irányba (de miért ne lennél képes?) akkor valóban nem ártana pszichoterapeuta segítségét igénybe venned!

Ne zavarjon. Ez az élővilágban is a motiváltabb élőlények természetes tulajdonsága.

A versenylovak is sokkal hisztérikusabbak, mint az igahúzók. Teljesen fel tudnak háborodni azon, ha nem kellően jó az ellátásuk, bánásmód, és mert tisztában vannak az értékeikkel, szóvá is merik tenni.

Míg az igahúzók tudják, hogy nekik békésen kell tűrniük, különben kolbász lenne belőlük.

A feszengő érzés pedig jó hajtóerő arra, hogy hajtsál azért, hogy olyan környezetbe kerülj, ahol kevesebb a számodra zavaró tényező. Kezdve ott, hogy már aki erős gimibe kerül azt is jóval kevesebb hülye veszi körül, mint azt, aki ipari iskolába kerül. Más minőségű emberek dolgoznak szalagsoron is, mint egy elegáns irodaházban (ott még a takarítók, karbantartók is válogatottak). Vagy más egy belvárosi félgettóban lakni, mint egy rendezettebb kertvárosban. Magánéletben se tegyél kompromisszumot.

Az meg azért gondolom megy, hogy ha munkahelyen főnöktől tapasztalsz igazságtalanságot, akkor nem borulsz ki látványosan, max. testreakcióidból lehet levenni, hogy neked nagyon nem tetszik a helyzet, meg közben megvan a belső feszültség. Ezzel meg nincs is semmi baj, ez is hajt, hogy előre menjél!