Introvertált, perfekcionista, negatív, kívülálló emberként az élet egyetlen területén sem tudok érvényesülni. Az öngyilkosságon gondolkozok. Miként találhatok rá a helyes útra?

Üdv!

Sajnos a legapróbb részletig nemtudok belemenni a dolgokba, mert sosem lenne vége. Nemvoltam én mindig ilyen, ott kezdődött hogy egy nagyon jó 8 év után ( ált.iskola ) jött a középsuli és ahova bekerültem teljesen egyedül másik 30 ember közé....nemtudtam beilleszkedni. Az ottani emberkék már rég ismerték egymást, kisebb csoportok alakultak ki, együtt jöttek át az ált.iskolából...én meg nemtartoztam sehova és ez sosem változott. A felnőtt koromat ez alapozta meg és emiatt szenvedek tizen éve. Rólam annyit lehet tudni hogy F/30 éves vagyok, erősen pesszimista, introvertált ami nálam aztjelenti hogy nem félek én az emberektől, csak egyszerűen sosincs kedvem üres beszélgetésekbe belemenni. Ami nem érdekel ahoz nem szólok hozzá, ha akarok valamit azt úgyis megmondom. Új társaságban is a háttérből figyelek mindent és persze itt is mindig feljön hogy olyan csendben vagy. Egyébként ha valaki megjegyzi nekem hogy csendes, nem vagyok túl beszédes...ezt én mindig egyfajta sértésnek vettem. Sok munkahelyem volt, de mindenhonnan leléptem rövid időn belül mert kinem állhatom a felesleges, erőltetett beszélgetéseket, mások hallgatását. Mindig is aztmondtam a melóhelyeken hogy én nem beszélgetni hanem dolgozni járok be, ha haverkodni akarok vagy bármi másról beszélni...azt munka után. Elég sok felé mozogtam ami a munkát illeti, új dolgokba vágtam bele, volt külföld is...próbáltam keresni azt ahol nem kell senkinek megfelelni, ahol nyugodtan csinálhatom a saját dolgomat....de ilyen nem létezik. Perfekcionistának is nevezném magam mert teljesen illik rám ennek a leírása. Minden munkámban a tökéletességre hajtok, a legapróbb részletig mindent eltervezek és próbálom megcsinálni, ha valami nem sikerül úgy azt sokszor kudarcnak tekintem. Mindent megjegyzek elsőre, nem kell másodjára mutogatni. Azokon a helyeken ahol nagy pörgés volt, meg is jegyezték hogy ehez lassú vagyok, de látják hogy 1000x jobban koncentrálok mint mások, de ide nem ez kell. Egyébként csak sima érettségim van, nincs szakmám. A párkapcsolatokban nincs akkora gond, csak nyilván az elején, a legelső ismerkedés résznél de ott is elkell terveznem mindent előre, nehogy leégjek. A régi szokásos haveri köröm is oké, hetente járunk be sörözni ami teljesen jó, nincs semmiféle elvárás. Sajnos elindultam az alkohol felé és aztkell hogy mondjam hogy ez adjam számomra az egyetlen örömöt, ha iszok akkor kijön belőlem az ellentettem aki szeretnék lenni és sokszor a társaság középpontja vagyok, bárkivel eltudok beszélgetni komolyabb témákról is. Nemrég jártam pszichologushoz is, 3-4 alkalom volt...neki is mindent elmondtam, de semmire nem jutottunk. Annyit javasolt nekem hogy nekem egy "segítő" munka kellene ahol sok pozitiv visszajelzést kaphatnék ami az önbizalmamat növelné, mert jelenleg egy durva elértéktelenedésen megyek keresztül. Ez igaz is mert már semmibe se nézem magam, 30 évesen sehol sem tartok. Sajnos ez az egész nem vezet sehova, kétlem hogy megtalálnám "önmagam", rosszul vagyok már az emberek láttán is, de főleg magamtól. Ha egyszóval kéne jellemeznem az eddigi életem akkor a megfelelő szó azlenne rá hogy a kívülálló, amiből elegem van már, egy teljes, hibás személyiséget már nemlehet átalakítani. Egy személy, egy munka, egy cél adhatna értelmet, ezt nagyon jól tudom, csak olyan mélyre elástam magam hogy innen nemnagyon van visszaút. Minden nap kimegyek egy helyre ahol fejben mindig eltervezem hogy véget vetek az életemnek, de én még mindig itt írogatok....

Ha esetleg járt már valaki hasonló helyzetben, annak szivesen meghallgatnám a véleményét.