Ez kleptománia, mit lehetne kezdeni vele? Miért van, el fog-e múlni?

Ha nem érdekelnek a körülmények ugrorj rögtön a "

VISZONT ITT KEZDŐDIK A GOND" részhez.

Kezdeném azzal, hogy általánosban és a középiskolás korom elején nagyon keményen voltam kleptomániás, szinte mindent elloptam ami őrizetlenül maradt. Ceruzák, tollak, tolltartók, kártyák, gitárpengető, étkészlet-darabok, vonatról az asztalok - igazából szinte bármit, egyedül pénzt nem. Pénzt soha.

Középiskola második felében kevésbé voltam így, bár akkor is összeloptam dolgokat, de csak ami nagyon megtetszett vagy nagyon őrizetlenül maradt. Többek közt egy régi kupát (1959-es), múltszázadi pénzérméket, régi tollat, egy kék mappát - szóval ilyesmiket. Illetve vendégségben ezt azt, ha tudtam, hogy nem megyek oda többet. Kis dolgokat amik megtetszettek. Tudtam, hogy nem szabad, de valamiért nekem az kellett... Illetve valami beteges izgalom volt benne. Erről lentebb írok még.

Egy idő után persze ez kiderült, igaz csak az anyám jött rá, utána már nem nagyon csináltam ilyet - de leállni sosem sikerült teljesen. Az utóbbi pár évben mondjuk lecsökkent annyira, hogy a teljes listát le tudjam írni:

- lakat, dezodor, optikai egér, usb-s billentyűzet, női tangák és melltartók (használtak), egy politikus arcképével díszített naptár, pár nagyon régi Kinder figura (bár ezek valaha az enyémek voltak), kedvenc csapatom régi logójával díszített sapka, egy 1918-as ükapám által kidíszített robbanószer "alja", 1-2 könyv, egy régi mára nem létező bolthálózat reklámszatyra stb. Főleg olyan dolgokat amiket nem lehet beszerezni máshol, (vagy valaha volt nekem, csak az engem eléggé utáló apám kidobálta, hogy nekem rossz legyen) egyedül a vaterán ha nagyon nagy szerencsém van (ott is sok cuccot szerzek be emiatt).

VISZONT ITT KEZDŐDIK A GOND

Az a probléma, hogy nekem visszatérő álmom az ilyen módon elkövetett „lopás”. Konkrét példa: Mióta láttam egy ilyen tárgyat nagyanyámnál, azóta rendszeresen álmodom, hogy valahogy megszerzem (nem nagy értékű dolog). Ugyanígy egy távolabbi haveromnál látott újságokat amikre én hiába vadászom a neten, illetve perverz módon a régi plátói szerelmem fehérneműit… Beteges álmok ezek, de álmomban diadalérzetem van és valami fura jóérzés, hogy többet nem fogok ezekre vágyni, mert megvannak…

Második probléma, hogyha egyedül hagynak valahol azonnal elfog a kísértés. Főleg, ha tudom, hogy 1.sosem fogok ott járni 2.a tulaj trehány sokszor veszít el dolgokat 3.másra fog terelődni a gyanú. És ezt le kell küzdjem minden alkalommal. És nem mindig sikerül. Ha mégis akkor álmodom róla és kínoz a vágy, hogy nekem ez kellene.

Miért kellene, mi a motiváció?

1.Szerzési vágy – gyerekkoromban ez volt a fő ok. Mivel nekünk „nincs rá pénzünk”, zavart hogy másoknak mindenük van, csak nekem van mindenből szemét, mert apám elissza a pénzt.

2.Trófeák, emlékek – minden számomra kedves embertől hoztam már el így valamit, és rájuk emlékeztetnek. Az egyik havertől egy bicskát, a másiktól egy jellegzetes ceruzát, a harmadiktól egy pörgettyűt, egy csajszitól egy karcsú tollat amit vele azonosítok, exektől egy-egy kisebb dolgot + fehérnemű stb.

3.”Ami nekem volt valaha de apám kidobta és hiányzik”. Igazából nem hiányzik, de elmebeteg módon vadászom ilyesmikre a vaterán, a valós érték többszöröséért megveszem a dolgot, ha mód nyílik rá.

4.Ez bizarr lesz, de pár dolgot azért, mert „kell a kitalált gyerekkori emlékeimhez”. Áh… :S

5.Kihívás. Egy időben csak ennyi volt a cél, valahol élveztem, hogy ennyire simán megy és ennyire nem keveredem gyanúba se. Illetve egyhangú életembe egy kis izgalom.

6.Olyan dolgok iránti vágy, amik már nem kaphatóak… Régi pénzek, régi márkák logói…

7.Dolgok megmentése másoktól akik nem bánnak velük kellő tisztelettel.

Tudom, hogy nem volt helyes, sok cucc nincs is már meg, de valahogy mégsem tudnék mindtől megválni, ha kellene és ugyan bánt, de próbálok nem tudomást venni erről. Mégis… félek attól, hogy egyszer nem fogom tudni ezt uralni.

Miért van ez bennem, miért nem tudok normális lenni?