Nagy baj van? Olyan mintha mindenki ellened lenne?

Hali!

Nekem ,,csak" egy gondom van,de az elég komoly: úgy érzem, lassan elevenen elemészt a sötétség, a gyűlölet.(Lehet röhögni...de akkor is így van:(

A barátaimat szép sorban veszítem el,ellenségek lesznek belőlük, a lányoknál nincs sikerem-pedig nem vagyok ronda. Rengeteg ismerősöm szerint bebeszélem magamnak,hogy ellenem fordulnak,én marom el őket magam mellől...és már nem tudom,hogy mi az igazság.Szerintem sosem ok nélkül vagyok dühös,de kezdem azt hinni ,hogy igazuk van...:( És az a legrosszabb, hogy mostanában csak akkor vagyok boldog,ha szenvedni látom őket, ha megbűnhődnek( én ezt Isteni igazságszolgáltatásnak tartom.). Úgy érzem,hogy csak a gyűlöletből tudok erőt meríteni,az fűt belülről,és nélküle gyenge vagyok. Gyakorlatilag az egész világra haragszom.

Próbálok ugyan ellenállni,de egyre nehezebben megy...még a jó dolgoknak ( munkahely megszerzése,sikeres felvételi az egyetemre) sem tudok örülni.

Nem tudom,mit kéne tennem,de ugyanaz akarok lenni,mint régen.

Köszönöm előre is a segítséget...

F/21

------------------------

Nem éltél át kiskorodban kisebb nagyobb traumát?

Mert vannak olyan dolgok, amik lassan lassan jönnek elő, és csak utánna lássuk meg a hatását!

Próbálj meg 1 picit visszafogotabban, higgatabb lenni!

Sokan vagyunk ezzel igy hogy mindenkit gyülölünk, de ez általában kiskori rossz élményekből fakad (PL: mikor ovis voltál valamelyik haverod mindég piszkált és nagyon mélyen megsértett, akkor ez nem jön ki röktön de a lelkedben ott van az a tudoat hogy ö volt az és hogy ö mondta ezt meg ezt és egy idő után vissza szeretnéd ugyan et adni neki! hogy had érezze milyen az!) De az is lehet hogy te reagálod túl egy picit a dolgokat, ám ha azt mondod hogy lassan lassan a barátaid ellenségeidé válnak, akkor ők nem is voltak igaz barátok, ők a lelkük mélyén mindig is az elenségeid voltak!

Hisz mindenki tudja hogy az igaz barátoknak mindig van erejük és türelmük kitarnani mellettünk!!!

Szerintem próbálj higgattabb maradni, ne kapd fel a vizet azonnal mindenen és elöször gondold át mégegyszer hogy ez tényleg nyomos ok hogy kiakadj rajtuk? ... Ami meg a csajozást illeti, szerintem előbb utobb megtalálod az igazi és a neked való barátnőt.. Nem vagy lekésve még semiről :)

Én most rontottam el magam körül mindent,az egész életem.Én voltam a hibás,de most egyszerűen nem tudom feldolgozni.A barátommal véget ért a 3,5 éves kapcsolatom ami önmagában is fáj,de legjobban az fáj,hogy én mekkora fájdalmat okoztam neki és kiderült és most elvesztettem magam körül mindenkit,és utálnak.A barátommal a 3,5 éven keresztül minden nap beszéltem,együtt voltunk,társam volt,és nehéz elfogadni,hogy soha többé nem látom.De mint említtem minden az én hibám.Szóval a barátom nekem lelki társ volt,aki támogatott és velem volt,már családtag voltam náluk,és szerettem nagyon-nagyon és ő volt az első,de olyan igazi szerelmet sose éreztem iránta.Aztán mikor a barátommal már több,mint 2 éve tartott a kapcsolatom,akkor hirtelen megismertem egy fiút,akit megláttam és olyat éreztem iránta,amit azelőtt senki iránt.Csak egy bibi volt..A barátom osztálytársa volt.Úgy kezdődött,hogy elkezdtünk msn-ezni aztán találkoztunk,és jött minden magától..nem részletezem..egyből beleszerettem,de ő azt mondta,hogy ebből nem lehet több a barátom miatt.Sajnos csak alkalmanként találkoztunk,de ahogy telt-múlt az idő én egyre jobban beleszerettem,és a legutolsó randink után,amikor már több,mint egy éve tartott,hogy találkozgattunk akkor éreztem a legjobban,hogy én vele vagyok boldog,nekem ő kell,de a barátomhoz is ragaszkodtam,főleg 3,5 év miatt nem tudtam megválni tőle,meg fájdalmat se akartam neki okozni."Amit nem tudsz az nem fáj".Sajnos elkövettem egy olyan hibát,hogy egy gyenge pillanatomban elmondtam mindent részletesen a másik fiúval kapcsolatban egy olyan lánynak,akiben vakon megbíztam,és a legjobb barátnőmnek tartottam,de ő hátba támadt és mindent elmondott a (már volt) barátomnak..Ezek után kijelentette az exbarátom miután jogosan lehordott mindennek,hogy ez volt az utolsó,hogy láttuk egymást.Persze tudom,hogy minden az én hibám,de teljesen kikészültem idegileg,enni,aludni nem tudok,elzárkóztam a külvilágtól.Tudom,hogy önzőség,de egyetlen megoldást látok arra,hogy a lelkem elkezdjen gyógyulni.Mindig arra vágytam,hogy egyszer együtt legyek a másik fiúval akibe szerelmes vagyok..A botrány után találkoztam vele és azt mondta,hogy ő le akarja zárni,de én nem akarom őt is elveszíteni és belepusztulok,ha ő is elfordul tőlem.Szinte végig csak zokogtam.Elmondtam neki őszintén,hogy mindig is ő volt az akit őszintén szerelemből szerettem és főleg az utolsó találka volt rám olyan hatással,hogy éreztem,hogy csak ő kell,ő az igazi.A viszony elején még ő nem érzett irántam erős érzelmeket,aztán most mikor beszélgettünk azt mondta,hogy mikor legutoljára együtt voltunk akkor már ő is ugyanúgy érzett irántam.Mondtam neki,hogy én már mindent elrontottam és nem akarom őt is elveszíteni.Azt mondta,hogy ígérjem meg,hogy semmi hülyeséget nem csinálok magammal,mert azt nem bírná elviselni.Mondtam,hogy szükségem van a lelki támogatására.Azt mondta,hogy 3 hét múlva találkozzunk,de csak beszélgessünk,és egyedül ez tart életben,hogy látni fogom.Mondtam,hogy én szeretném,ha egyszer lehetne több is és tudnék rá várni,mert ő az igazi,és mivel egyszer élünk én nem akarom elszalasztani azt a fiút akit szerelemből megszerettem,egyszerűen nem akarom elengedni,főleg ezek után,hogy hirtelen mindent elveszítettem,úgy érzem ő lenne a gyógymód.Harcolni szeretnék érte,ki akarom zárni a külvilágot és boldog akarok lenni vele.Most ez az életcélom.Tudom,hogy ő is szeret,mert éreztem amikor együtt voltunk,csak ő a körülmények miatt akarja lezárni,én meg meg akarom őt szerezni,hiszen mindig is őt szerettem szerelemből,ez több,mint 1 év után is így van.Azt akarom,hogy tiszta lappal kezdjük újra az egészet.A remény tart életben,hogy talán,ha legközelebb találkozunk akkor el tudok érni valamit.Tényleg szeretem őt,és nem csak a mostani helyzet miatt,hogy legyen kire támaszkodnom,már előtte is ugyanúgy szerettem,a legutolsó randi után szerelmes levelet is írtam neki a gépen,vagyis összegezve az állt benne,hogy csak vele vagyok boldog és egyszer mindenképp vele szeretnék kapcsolatot,de ezt nem küldtem el neki végül.Ekkor még megvolt a barátom.A nap 24 órájában ezen őrlődöm és szenvedek,tudom,hogy nem akarok nélküle élni,és sok idő mire enyhülne a fájdalmam,de ha ő velem lenne akkor megint érezném,hogy élek.Nem kell senki más,csak ő. Hát nagyjából ennyi lenne a bánatom,szerintem mindent elmondtam amit kell.:(

19,5/L

---------------------------------------------------------

Ha tudod hogy ö az igazi akkor nagyon vigyázd meg és nebánts meg, és ne rémiszt el magadtól!

A barátnőd a "legjobb barátnőd" ő valójában nem is volt akkor egy nagyon jó barátnő, hisz a barátok azért vannak, hogy ne mindent magunkba préseljünk hanem mindig jobb ha van egy barátnő mellettünk aki meghallgat minket és a biztonságot éreztetik velünk!

Szerintem ha a fiú megégérte akkor el is fog menni :) És ezekszerint ő is úgy érez ahogy te ha bár lehet hogy ez az érzelem az őrészéről még nincs kifejlődve teljesen! Én erre most nem sokat tudok mondani, hisz te is tudod a megoldást. De próbálj meg kikapcsolodni, menny el szórakozni, vásárólni, bulizni és meglátod hogy ez nagyon jó, és jobb lesz minden, ha pedig nincs kedved menny el sétálni egy csendesebb részen a természetben és gondolkodj el hogy mit is akarsz valójában... Komunikálj keress újy barátokat és persze ami a legfontosabb, álltalában az anyukákkal is nagyon jól ellehet beszélgetni az ilyesmiről és sokszor nagyon jó tanácsot tudnak adni!

Hát, én 4 éve vagyok anoreixás és már mindenki feladta. a szüleim állandóan attól félnek hogy vmi bajom lesz vagy meghalok. néha én is félek ettől. de nem tudok érdemben változtatni, és úgy érzem hogy ezt senki nem érti meg. mindenki azt mondja csak, hogy nem akarok változni és hogy ezzel tönkreteszem a családomat. tudom, és emiatt nagyon bűntudatom van, de azt senki sem hiszi el hogy én szeretnék más lenni csak nem megy:(

16/L (sophie)

------------------------------

Nagyon sok fiatal szenved anorexiában, sajnos néha tényleg tragikus a vége, de ha küzdesz és tényleg van akarat erőd ezt lelehet küzdeni!

Elöször is kérjetek orvosi tanácsot, majd pedig amit ő ir. Ezenkivül egyél, csokikat :D nagyon finom és szerintem te is tudod, persze azért ne hányásik de egyél. Minennap egyél kenyeret, húst, nagy finom szendvicseket, egy kicsit zsirosabb ételeket. Ez álltalában mindig segit a hízásban. És neidegeskedj sikerülni fog!!! Egyél chipset meg ilyesmit! Küzdeni kell... és néha nagyon is nehéz... de okvetlen mennyetek el az orvoshoz és lehet hogy kórházba is kileszel írva, de ne ijedj meg ott csak hizokurákat és gyógyszert fogsz kapni!!! ne add fel, fiatal vagy még :)