Nagy baj van? Olyan mintha mindenki ellened lenne?

Helló! Nem a világ legnagyobb problémája, de régóta szenvedek tőle.

Egy hatalmas félreértés miatt(rendőrségi eljárás is indult) elvesztettem az összes barátomat(hamisan vádoltak meg(mármint a barátaim)). Mindenkit elvesztettem a környezetemből, egyedül vagyok. Ha csak meglátnak az utcán, rögtön kitör az üvöltözés, kiabálás stb. Hiába mondtam el nekik az igazságot, nem hiszik el... Azt hiszik, hogy rossz ember vagyok...

Próbálok mostanában barátkozni, de nagyon kevés önbizalmam van. A legközelebbi városba(falun lakom) nem "merek" bemenni, mivel már ott is terjed a bűnözés(lopás, drog árulása, nagy ritkán gyilkosságok). Mit tegyek, hogy visszaszerezzem a régi barátaimat?

12:09-es azt hiszem:/

Nem a kérdező vagyok de annyit tudok mondani, hogy Ők nem Igazi barátok! Ők ha Tényleg HAtalmas barátaid lennének akkor veled lennének jóban rosszban, viharban, esőben, jégben hóban mindenben! de látod? a Jó dolgokban veled vannak hogy Nekik is legyen jó, de amint rossz történik egyből ellened fordulnak, EZ nem barátság, ez árulás:(

Én most rontottam el magam körül mindent,az egész életem.Én voltam a hibás,de most egyszerűen nem tudom feldolgozni.A barátommal véget ért a 3,5 éves kapcsolatom ami önmagában is fáj,de legjobban az fáj,hogy én mekkora fájdalmat okoztam neki és kiderült és most elvesztettem magam körül mindenkit,és utálnak.A barátommal a 3,5 éven keresztül minden nap beszéltem,együtt voltunk,társam volt,és nehéz elfogadni,hogy soha többé nem látom.De mint említtem minden az én hibám.Szóval a barátom nekem lelki társ volt,aki támogatott és velem volt,már családtag voltam náluk,és szerettem nagyon-nagyon és ő volt az első,de olyan igazi szerelmet sose éreztem iránta.Aztán mikor a barátommal már több,mint 2 éve tartott a kapcsolatom,akkor hirtelen megismertem egy fiút,akit megláttam és olyat éreztem iránta,amit azelőtt senki iránt.Csak egy bibi volt..A barátom osztálytársa volt.Úgy kezdődött,hogy elkezdtünk msn-ezni aztán találkoztunk,és jött minden magától..nem részletezem..egyből beleszerettem,de ő azt mondta,hogy ebből nem lehet több a barátom miatt.Sajnos csak alkalmanként találkoztunk,de ahogy telt-múlt az idő én egyre jobban beleszerettem,és a legutolsó randink után,amikor már több,mint egy éve tartott,hogy találkozgattunk akkor éreztem a legjobban,hogy én vele vagyok boldog,nekem ő kell,de a barátomhoz is ragaszkodtam,főleg 3,5 év miatt nem tudtam megválni tőle,meg fájdalmat se akartam neki okozni."Amit nem tudsz az nem fáj".Sajnos elkövettem egy olyan hibát,hogy egy gyenge pillanatomban elmondtam mindent részletesen a másik fiúval kapcsolatban egy olyan lánynak,akiben vakon megbíztam,és a legjobb barátnőmnek tartottam,de ő hátba támadt és mindent elmondott a (már volt) barátomnak..Ezek után kijelentette az exbarátom miután jogosan lehordott mindennek,hogy ez volt az utolsó,hogy láttuk egymást.Persze tudom,hogy minden az én hibám,de teljesen kikészültem idegileg,enni,aludni nem tudok,elzárkóztam a külvilágtól.Tudom,hogy önzőség,de egyetlen megoldást látok arra,hogy a lelkem elkezdjen gyógyulni.Mindig arra vágytam,hogy egyszer együtt legyek a másik fiúval akibe szerelmes vagyok..A botrány után találkoztam vele és azt mondta,hogy ő le akarja zárni,de én nem akarom őt is elveszíteni és belepusztulok,ha ő is elfordul tőlem.Szinte végig csak zokogtam.Elmondtam neki őszintén,hogy mindig is ő volt az akit őszintén szerelemből szerettem és főleg az utolsó találka volt rám olyan hatással,hogy éreztem,hogy csak ő kell,ő az igazi.A viszony elején még ő nem érzett irántam erős érzelmeket,aztán most mikor beszélgettünk azt mondta,hogy mikor legutoljára együtt voltunk akkor már ő is ugyanúgy érzett irántam.Mondtam neki,hogy én már mindent elrontottam és nem akarom őt is elveszíteni.Azt mondta,hogy ígérjem meg,hogy semmi hülyeséget nem csinálok magammal,mert azt nem bírná elviselni.Mondtam,hogy szükségem van a lelki támogatására.Azt mondta,hogy 3 hét múlva találkozzunk,de csak beszélgessünk,és egyedül ez tart életben,hogy látni fogom.Mondtam,hogy én szeretném,ha egyszer lehetne több is és tudnék rá várni,mert ő az igazi,és mivel egyszer élünk én nem akarom elszalasztani azt a fiút akit szerelemből megszerettem,egyszerűen nem akarom elengedni,főleg ezek után,hogy hirtelen mindent elveszítettem,úgy érzem ő lenne a gyógymód.Harcolni szeretnék érte,ki akarom zárni a külvilágot és boldog akarok lenni vele.Most ez az életcélom.Tudom,hogy ő is szeret,mert éreztem amikor együtt voltunk,csak ő a körülmények miatt akarja lezárni,én meg meg akarom őt szerezni,hiszen mindig is őt szerettem szerelemből,ez több,mint 1 év után is így van.Azt akarom,hogy tiszta lappal kezdjük újra az egészet.A remény tart életben,hogy talán,ha legközelebb találkozunk akkor el tudok érni valamit.Tényleg szeretem őt,és nem csak a mostani helyzet miatt,hogy legyen kire támaszkodnom,már előtte is ugyanúgy szerettem,a legutolsó randi után szerelmes levelet is írtam neki a gépen,vagyis összegezve az állt benne,hogy csak vele vagyok boldog és egyszer mindenképp vele szeretnék kapcsolatot,de ezt nem küldtem el neki végül.Ekkor még megvolt a barátom.A nap 24 órájában ezen őrlődöm és szenvedek,tudom,hogy nem akarok nélküle élni,és sok idő mire enyhülne a fájdalmam,de ha ő velem lenne akkor megint érezném,hogy élek.Nem kell senki más,csak ő. Hát nagyjából ennyi lenne a bánatom,szerintem mindent elmondtam amit kell.:(

19,5/L

Sokszor úgy érzem,hogy mindenki ellenem van,sokszor jogosan.

A családomból kilógom,mert nem vagyok jó tanuló,sőt rosz az átlagom,a családom sport teljesítményekbe remekül áll,mindegyik unokatesóm sportol valamit,csak én nem...csak hobbiszinten szoktam kosarazni,stb...az is vmi szerintem,de ők ebbe is belekötnek/belekötöttek.

évekig ez ment,míg a sarkamra nem álltam,és nem mondtam meg nekik,hogy lesz*rom a véleményt,ilyen vagyok és kész.Persze utána is kötekedtek,de erősen vissza kapták :S:/. Persze alkalmazkodom hozzájuk,és ők is próbálnak hozzám.Barátok,haverok nincsenek,persze próbálkozom haverkodni,barátkozni,kisebb-nagyobb sikerrel.Egyszóval eléggé kiközösitett gyerek vagyok,erről énis tehetek,(nagy a szám,nagyon is :D :S) Multkor szüleim hozzámvágták : az életed egy csődtömeg. Igazuk van:S

17 F

Hali!

Nekem ,,csak" egy gondom van,de az elég komoly: úgy érzem, lassan elevenen elemészt a sötétség, a gyűlölet.(Lehet röhögni...de akkor is így van:(

A barátaimat szép sorban veszítem el,ellenségek lesznek belőlük, a lányoknál nincs sikerem-pedig nem vagyok ronda. Rengeteg ismerősöm szerint bebeszélem magamnak,hogy ellenem fordulnak,én marom el őket magam mellől...és már nem tudom,hogy mi az igazság.Szerintem sosem ok nélkül vagyok dühös,de kezdem azt hinni ,hogy igazuk van...:( És az a legrosszabb, hogy mostanában csak akkor vagyok boldog,ha szenvedni látom őket, ha megbűnhődnek( én ezt Isteni igazságszolgáltatásnak tartom.). Úgy érzem,hogy csak a gyűlöletből tudok erőt meríteni,az fűt belülről,és nélküle gyenge vagyok. Gyakorlatilag az egész világra haragszom.

Próbálok ugyan ellenállni,de egyre nehezebben megy...még a jó dolgoknak ( munkahely megszerzése,sikeres felvételi az egyetemre) sem tudok örülni.

Nem tudom,mit kéne tennem,de ugyanaz akarok lenni,mint régen.

Köszönöm előre is a segítséget...

F/21