Mi ez az érzés? Haza akarok menni . ..

Tudom, hogy elég régi kérdés, de én csak most láttam.

Nekem is volt már hasonló érzésem, de nekem más a válaszom erre, mint az előttem szólóknak, ugyanis én keresztyén vagyok.

Szerintem ez az érzés azt jelenti, hogy Istenhez vágyunk, mert nélküle üres az életünk. Amúgy a Biblia is beszél ilyesmiről:

"... Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített."

(Zsid 11,13b-17)

Jo latni, hogy ezzel nem vagyok egyedul.

Ugy erzem, sehol se tudom magam jol erezni es ez annyira gyotor, hogy mar surolom a depressziot. Mi tobb, en tenyleg nem vagyok otthon (ugy ertem, hogy kulfoldon elek) es tulajdonkeppen mind fizikailag, mind lelkileg haza akarok terni. Azt hittem itt majd jobb lesz, kozben meg sokkal rosszabbul erzem magam, mert kijott rajtam mindenfele mentalis betegseg (szocialis fobia, enyhe depresszio, anorexia, majd honapokig falasrohamok). Szep az elet...

Bennem is van ilyen. Jobban magamba nézve, leginkább aludni vágyom ilyenkor, egyedüllevésre.

Sőt, korábbi életbe visszavezetésemkor is éreztem, hogy várok valakire, aki nem jön el soha, nem lehet enyém soha - így nem jutok "haza".