Voltatok már, olyan isten igazán magányosak?

"Szeretem magamat, Isten szeret engem, és ez már kettő"!!

Azt akarom mondani, hogy néha felismerjük, olyanok vagyunk, mint egy szép színes lufi. Kívülről OK, de belül üres. Lelkileg üresek vagyunk, mint a léggömb.

Azu már jó, ha felismered, és érzed a hiányt. Tehát: KERESS! Keresd azt a valamit, ami hiányzik. Müller Péter azt mondja: Isten az, ami hiányzik. Eckhart Tolle is ezt mondja. Keress Eckhart Tolle könyvet. Mostanság a legnépszerűbb spirituálisok között van.

Nem is láttatok,akkor meg honnan tudjátok,hogy szép vagyok?

Egyébként,ha ilyen kedvem van általában zenét hallgatok/gitározok.

Ugyan azt mint te,csak én verseket hallgatok,ez a kedvencem: Szentség törés volna lámpát gyújtani.Eléggé dereng az a kevés utcai fény így az ablakon át.Sztinte ünneprontó és szándékosan sivár,együgyü erő. Elvegyülni így,tudni,hogy minden ami fontos elveszett...furcsa kötelesség. Szeretném,ha figyelnétek rám,szeretném,hogy figyelj. Olyan egyszerű lett volna,olyan egyszerű,érthető,átlátható,szerethető.Aztán másképp lett,nem így,más képp.

Sok ember között van az ember leginkább egyedűl.:(

Én ezt azután vagyis aközben éreztem, amikor elhagyott az apám 2 évig nem láttam, de cserben hagyott az anyám avval, hogy vissza fogadta. Meghalt a nagyapám, elhagytak a barátaim az összes. És ehhez hozzájött az is, hogy egy olyan sikkolába és osztályba kerültem amit ki nem állhattam..

Ahogy minden a legnagyobb rendben lett minden a feje tetejére került, mindenki csak elgáncsolt és hátbaszúrt.

2 évig úgy éreztem, hogy még saját magam is elhagyott és egy snki az én magányom. Úgy éreztem, hogy csak a testem maradt meg mindenem elhagyott. Szörnyű időszak volt.. Hát bevallom nem így akartam megélni a tini éveimet..