Igazuk van a károgóknak és defektes lennék?

Sziasztok!

Talán hülye a kérdés (sőt tuti) és amúgy is vannak kétségeim az oldallal kapcsolatban, de ha már ide vetődtem, kiírom magamból.

27 vagyok, lány és nincs kapcsolatom. :) Eddig sem estem túlzásokba, volt egy másfél-két éves együtt élős kapcsolatom, ami félresiklott, ezen kívül jónéhány éve szerelmes vagyok egy férfiba, aki.. na igen, pont olyan, mint én. :) Ez abból a szempontból hátrány, hogy ő sem nagyon van oda a párkapcsolat dologért. Nyilván randiztam párszor, de alapvetően egyrészt egyik srác sem passzolt hozzám, másrészt nem igazán tudom elképzelni magam egy közös lakáshiteles-nincs magánszférás-tele elvárásokkal kapcsolatban és a szűk baráti társaságomon kívül jórészt ebben a korban döglődő vagy pánik kapcsolatokat látok. Alapvetően vagyok más, nagyon szeretem a szabadságom, nem akarok gyereket és még nem látom, hol akarom kialakítani a "bázist". Most azt tervezem, hogy diploma és még pár év tapasztalat után (ez úgy 3 év) szeretnék Amerikába költözni, talán az lesz a fix pont, de ez még változhat. Na meg fix pont ez a szerelem, de ő barátként néz rám, én meg úgy vagyok vele, inkább barátja vagyok, mint senki, ha már úgy alakult, hogy ő sem szereti a korlátokat vagy épp a barátnőket.

Ami viszont a kérdés: ha évek múlva mégis hiányérzetem lenne, már tényleg nem lesz lehetőségem párt találni? Alapvetően soha mással nem tudtam elképzelni a dolgot, ez az egyik oka, hogy nem ismerkedem, a másik, hogy sosem volt ez központi kérdés az életemben, ha randiztam is, csak azért, hogy elmondhassam, voltam egy randin, nem volt kémia - ami kifogás, mert nem is érdekelt jobban, mint egy beszélgetés egy idegennel. Idősebb ismerőseim viszont mondogatják, hogy hát olyan szép vagy, ne pazarold el, meg ne told el az életed.. Ja és a kedvencem: mi a baj szegénnyel? Tényleg eltolom az életem, ha nem keresek pár csak azért, hogy ne legyek egyedül, ha közben nem tudnám szeretni, maximum eltűrni? Nem kizárni akarom, hogy legyen bárki, beüthet egy olyan szerelem, ami ezt felülírja, de eddig ez nem történt meg és nekem így jó. Viszont nem tudom, hol az igazság? Az a világ, ami itt és más hasonló fórumokon megy, vagy valami más? Mielőtt valaki belekötne, mi a baráti körömmel egy egész más életet élünk, van olyan középkorú barátnőm, aki most, 46 évesen ment férjhez (bár ő női szemmel is gyönyörű), többségük viszont így 30 felé sem igazán teper, hogy jajmileszveleegyedül. Bocsi, hogy hosszú, de már attól átláthatóbb, hogy leírtam.

Szóval köszi ha elolvasod, és különösen köszi, ha válaszolsz. MGOTOW-ok kíméljenek, valami hasonló vagyok én is, csak nem gyűlölöm a másik nemet. :)