Hogyan lehetne ezen változtatni? Hogy kommunikáljam ezt jól felé, hogy megértse mi az, betegnek lenni, vagy kimerültnek? Vagy lehet, hogy defektes a párom?

Csak hosszan tudom leírni, hogy milyen a helyzet, de a fő kérdés, hogy van aki ilyen módon antiszoc. férfi, vagy nem szeret és azért ilyen:

A párom sokat dolgozik, de a munkáját nagyon szereti, egyben a hobbija is. Későn végez, más dolog nincs is az életében, mint a munkája. Sokszor otthonról dolgozik, de pl. a háztartásba nem segít be. Néha nagy kegyesen negyed órát csinál valamit, de olyan még nem volt, hogy befejezze. pl. ha kitereget, a ruha felét bennhagyja a mosógépben vizesen.

Én járok dolgozni (6órában), és az ő vállalkozásában is segítek, ez azt is jelenti, hogy sokszor hétvégén is neki dolgozom, alkalmi babavigyázást is vállalok, hogy még egy kis pénzt keressek, enyém a házimunka és tanulok is. Így aztán kimerülök, most háromszor egymás után voltam beteg. Az utolsónál 38.6 fokos lázam volt, de muszáj volt mennem így is munkába. Olyan mintha tompa lenne férjem ezen a téren.(Ő sosem beteg, pihenésre is csak kb kéthétben fél napra van szüksége, akkor is csak játszik picit a gépén, és ki is pihente magát.) ÉRZEM, HOGY HA SZÓLOK, HOGY KI VAGYOK MERÜLVE, NEM MEGY ÁT AZ ÜZENET, NEM ÉRTI, HOGY MIRŐL BESZÉLEK. Nem jut eszébe megkérdezni, hogy kérek e valamit, ettem e, kell e gyógyszer. Ha nagyon nyomulós vagyok elérem, hogy hozzon gyógyszert a patikából, hozzon reggelit az ágyba, mert a gyógyszerhez kell, de ehhez már patáliát kell csapnom. Mikor kérdeztem, hogy miért nem tud segíteni, mikor nagyon magas a lázam,látja, hogy olyan gyenge vagyok, hogy nem tudok felkelni, azt mondta, értsem meg, hogy fáradt, ne hisztizzek.Olyan, mintha lelki nyomorék lenne, akiből a GONDOSKODÁS fogalma totál hiányozna. Nem is érti, hogy mit kérek. Én ezt alig bírom elviselni. VAGY EGYSZERŰEN NEM SZERET? Múlt héten anyja is beteg volt nagyon, szólt is, hogy rosszul van, jó szívvel készítettem nekik ebédet, elvittük hozzájuk, pedig akkor sem voltam jól, de szeretem a szüleit.Ezután jött az én 3. betegségem ezen a héten, és végig éreztem, hogy semmi támogatást, gondoskodást, nem kapok, csak amit már tényleg kierősködtem. (Nem szeretem az erőszakoskodást, a dolgok ismételgetését, de ha egyszer kellett a gyógyszer, hát kellett) erre ma mondja, hogy anyukája rosszabbul van, kéne neki segítenünk a háztartásban. Felhívtam, és mondtam, hogy ok megyünk, de közben sajnos nagyon elgyengültem, és muszáj volt lefeküdnöm. Szóval az anyjára tud gondolni, hogy beteg, bár fizikailag neki se segít soha, de az apja, tesója is ilyen. Nem hajlandók semmi fizikai munkára, de nem mondják ezt így ki nyíltan, csak nem csinálják. Erre a fejemhez vágta, hogy én a vállalkozásába is hónapokig görgetek dolgokat, mire én olyan idegrohamot kaptam, hogy magamra sem ismertem... Azt hiszem lejött a probléma...