Ki látta, amikor ma, a 7-es busz elhajtva egy lámpánál várakozó autó mellet, telibe fröccsentette azt, egy nagy sáros pocsolyával?

Kénytelen vagyok most már elismerni, hogy vannak ilyen katasztrófaemberek. Valamiért arra tanítják magukat, hogy nem alaptalanok a teljesen értelmetlen félelmeik. És még a csoda is megtörténik, egy-egy igen kellemetlen, számukra meg aztán különösen kellemetlen esemény az aggodalmak méltó megkoronázásaként szajkózza együtt emberünkkel: "Na ugye megmondtam?"

Hálás mentalitás... Mármint tényleg :) Kapod, amit vársz.

Amikor 15 éves voltam a barátnőmmel megtapasztaltuk milyen az ha egy autós szándékosan lefröcsköl minket a sáros,olajos pocsolyával..15 évesen egymásra néztünk,és majdnem 1 órán át azon röhögtünk,hogy milyen hülye képet vágtunk..Igaz otthon anyám már nem volt ilyen boldog,hiszen a ruhám totál káros lett..

23 évesen egy reggel életem legjobb állásinterjú napja jött el.Egész héten készültem,hogy tökéletes legyek,hiszen nem minden nap kap az ember külföldi lehetőséget.Egy autós szintén szórakozásból lefröcskölt.Megint totál sáros lettem,és annyira ledöbbentem,hogy elsírtam magam! Hiszen az álmaimat tette tönkre,ugyanis a cég válogat,és ha valaki időre nem jelenik meg az már nem megbízható...Hiába hívtam fel őket egy másik időpont egyeztetésre elmondva az okát is miért nem tudtam megjelenni,de elég hihetetlen történet.Így mást vettek fel..Most lehet azt mondani,hogy lehet hogy engem sem vettek volna fel,DE EZT NEM TUDHATOM,hiszen lehetőségem elúszott akkor a járdánál..

Bizony ilyenkor nem olyan vicces a dolog..Ha az embernek nagy tervei vannak,vagy a két anyuka esetében amikor anyagi kár vagy éppen komoly betegség éri az embert már nem olyan jó nevetni rajta...Egészen más tiniként átélni mint felnőtt emberként.Arról nem is beszélve,hogy az ember soha semmilyen körülmények között nem tartja viccesnek azt,hogy a gyermekét a kórházban látja...