Mit tegyek? Hogy tudnám helyrehozni az életem?

Lehet, hogy ez nehéznek tűnik, de kezdd el szeretni magadat. Komolyan. Ez az első lépés. Nem arról van szó, hogy legyünk egoisták, önzők, hanem valódi szeretetről. Figyelj oda magadra, arra, hogy milyen helyzetekben mit érzel? Miért érzed azt? El tudod-e engedni a régi sérelmeket?

Próbálj meg lazítani.

Az edzés is jó, mert kiváló feszültséglevezető - de azért emellett mindenképpen legyünk magunkkal tisztában.

Feltételezem, hogy szükséged lesz egy munkahelyre, nem tudom, hogy lesz-e hol lakj. Amennyiben nem lesz, akkor keress állami támogatást, illetve vannak olyan cégek, ahol szállást is kap a dolgozó. Meló mellett érdemes nyelvet tanulnod, illetve később tanfolyamokra menni, hogy tudj munkát váltani, ne ragadj le, ha változtatni szeretnél.

Lelkierőre van most szükséged.

Úgy állnék az életemhez a helyedben, hogy megszabadulok olyan emberektől, akiknek addig ki voltam szolgáltatva, de 18 éves koromtól tiszta lappal indulnék (persze, ez fejben dől el, nem szükséges a 18 éves korhoz kötni).

Mindenképpen hasznos lenne, ha túl tudnád magadat tenni a korábbi tapasztalataidon és bíznál abban, hogy fel tudsz szabadulni.

Sok sikert kívánok!

Nem elfelejteni, hanem elengedni volna jó. Túltenni magadat. Bocsáss meg az embereknek, a múlttal kapcsolatban pedig érdemes tudatosítani, hogy az már elmúlt. Zárd le. Úgyis lesz mivel elfoglalnod magadat. Az jó, hogy tanulsz nyelveket. Manapság vannak sokan 18 éves koruk után is, akik számíthatnak a szülők segítségére, de ez egyáltalán nincs így minden esetben, sőt. Neked kicsit hamarabb kell megtanulnod az önállóságot, mint sokaknak, de szerintem ez előnyödre is válhat!

Biztosan vannak, akik tudnak neked segíteni, barátok például, de ha nincsenek, akkor fordulj családsegítőhöz, ott is tudnak ajánlani "okosságokat".