Lehet még így normális családos életem 25 felett?

Az a helyzet hogy mindig is befeléfordulo voltam, alig kommunikáltam, gyerekkorból csomó negatív dolog rám ragadt amitől az önbizalom hiány, önértékelésemet sem tudom bemérni, emellett tanulási gondokkal küzdöttem, midig is éppen hogy a határ esetet tudtam elérni, hiába tanultam, figyelem zavar nagy mértékben jelenvolt, és még van jelenleg is, de már tudatosan próbálok ellene tenni.

Tehát emiatt nem mondhatnám magam olyan nagyon művelt embernek mert ennek "köszönhetően csomó minden kimaradt, mint ahogy a társas érintkezéssel is, így nem alakultak ki dolgok.

Volt már barátnőm, de nem tartott olyan nagyon sokáig a kapcsolat, mert távkapcsolat is volt, ezen kivűl meg ami akadt néha úgy alakult voltam lánnyal futókalandba, de hosszabb távon nem sikerült megmaradni.Külsőmmel nincs gond, teljesen átlagosnak nézek ki, Sokan még többet is képzelnének rólam első látásra mintha több lennék, mintha egyetemet végeztem volna, pedig a való igazság hogy sajnos nem..

Jelenleg nincs sok motivációm, mi az amit igazán szeretnék,

Voltak munkahelyeim, de váltogattam, valamelyiknél ott se tudtam hoszabb ideig maradni, mert vagy rájöttem hogy nem tetszik,és nekem ennél több kell, vagy szimplán csak mély frusztrációt éreztem a kolegákkal emberekkel szemben.

Szeretnék családot, egy élettársat boldog kiegyensúlyozott életet, csak így hogy még motivációm sincs szakmához... Illetve van 1 amit majd elvégzek tanfolyamon, és megpróbálom hátha sikerűl ott maradni, de ezen kívűl foggalmam sincs hogy tudok annyi mindent bepótolni, tanácstalan vagyok jövőt illetően, plusz az, azért dolgozzak hogy a pénzből a saját magam "fogyatékosságait kijavittassam, ezenkívűl gyűjtenem kéne félre tenni a későbbiekre, és még rengeteg apróság.Barátnőről nem beszélve... jó ideje kimaradt már az életemből ez a dolog, nem tudom ezt is hogyan tudnám behozni.. egyszerűen passz