Miért jó nőnek lenni?

Kedves férfi válaszoló! Látod, ez miatt is nem szeretek nő lenni: "elnézik a hisztiket, mert nők vagyunk". Igen, elismerem hisztizünk, ezt egy alap hibának tekintem. Amikor én is ilyen vagyok, nagyok restellem, és bánt, hogy milyen voltam. Mondjuk ezért is hiányzik az, ami sok férfiban megvan (persze most az átlagról beszélek), a higgadtság.

Nem szeretek nő lenni, mert látom, hogy mennyire nem vagyunk egyenlőek a férfiakkal, nagyon sok dologban ők előnyt élveznek velünk szemben: nincs 40-50 éves korukig havi vérzésük (kivéve a terhességi időt), amit valljunk be sok kellemetlenséggel, szorongással és fájdalommal jár. Nem kell szülniük, nem kell megélniük az ezzel kapcsolatos kellemetlenségeket. Nagyobb testi erővel rendelkeznek, holott nagyon sok helyen vagy országban a nőknek is ugynolyan nehéz fizikai munkát kell végezniük. A nőket nagyon sok országban, kúltúrában semminek tekintik, avagy lenézik. A nőt ugyanazért, amit a férfi csinál, már lekurvázzák vagy éppen azért, mert nem csinálja, lehazudtolják.

Én tisztelem azokat, akik valamilyen okból szeretnek nők lenni, és elfogadják ezt, mert én nem tudom elfogadni.

És tudják mi volt az utolső csepp a pohárban: mikor a Biliában olvastam, hogy a nő vesse alá magát férje akaratának, és úgymond hódoljon be neki. Miért vagyunk ennyire megkülönböztetve?

Érdekes érveléseid voltak. Igazad van abban, hogy a nők azt szeretik, ha a férfi erősebb náluk, egyéniségileg és fizikailag is. Nos, talán nálam programoztak el rosszul valamit. Egyenlőség, miért is? Ne döntsön helyettem vagy nélkülem, beszéljük meg, mindkettőnknek lehetnek helyes érvelései, érezzem, hogy az én gondolataim is fontosak.

Fizikai erőnlét: nem szeretek rászorulni ezen a téren senkire sem, mégis muszáj, felépitésem miatt.

Pénzkeresés: megalázónak tartom azt, ha eltartanak.

Most van egy barátom, aki nagyon szeret, és nem tesz különbséget, mindent meg tudunk beszélni. Főiskolába járok még, akartam munkát találni nyárra, de nagyon nem jött össze, anyámék a csőd szélén állnak, igy nem is támogatnak anyagilag, és muszáj volt kérni a barátomtól. Tudom, hogy ő jószivből adta, semmi felhánytorgatás nélkül, de mégis annyira megalázó volt, mintha kitartott lennék. Mások ezt észre sem veszik, ezt tartják természetesnek, mert ő a férfi.

Nem értem azokat a nőket, akik mindig segitséget várnak, és azt sem értem hogyan örülhetnek nőségüknek. Már párszor megfordult a fejemben a kérdés: nem gondolkoznak?

Ami a szép-csúnya dolgot illeti, nem tudom, hogy van-e benne valami, talán. Nem vagyok egy nagy szépség, de a csúnyácskák közé sem tartozom, egy középosztályba sorolnám magam. Szerintem inkább ez egyéniség függő, meg milyen behatások értek kiskorban.

Tényleg érdekes érvelésid voltak, érdemes volt elolvasni. Köszönöm!