Mi a különbség a császár és a király között?

Második, te hol tanultál helytelenül írni. És hol tanultál történelmet?

Királyt Magyarországon választottak a Szent Korona Tan szerint (amiről a mai szélsőjobb pont úgy nem tud semmit, mint általában a „magyarról”.) Nem ez a jellemző, hanem az öröklés.

--------------

A császár (vagy kaiszar, imperátor, Kaiser) a királyok királya vagy nagykirály. Felette már csak az Isten áll. A királyok a hűbéresei.

--------------

A király (vagy cár) hagyományos értelmezés szerint a legfőbb egyszemélyi vezető. Törvényhozói, bírói, végrehajtó hatalom egyben. Lehet szuverén vagy hűbéres. Általában egyházi vezető is.

A mai királyok hatalmukat tekintve a mi elnöki pozíciójához hasonló hatalommal rendelkeznek. Azaz fogadásokon joguk van kedvesen mosolyogni.

A császár nagyobb hatalmat jelent, akinek elvileg királyok is a hűbéresei, de ez nem egyszer inkább csak törekvés volt a császárok részéről. Pl. Franciaországban Lajos Fülöp (király) bukása után Charles-Louis Napoléont köztársasággi elnökké választották, ő pedig pár év múlva III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát, az ország viszont közben ugyanaz maradt, és sem a francia királynak, sem a köztársasági elnöknek, sem a császárnak nem volt hatalma királyokon.

Európában alig pár császári cím volt különben:

- bizánci császár, ők a Római Birodalom örököseként viselték ezt a címet

- a német-római császár, ő valóban több országon uralkodott, és ő is a Római Birodalom örökösének vallotta magát

- az orosz cár, ők azért vették föl a cári (császári) címet, mert ezzel is a bizánci birodalom örököseiként léphettek fel

- a francia császár, Napóleon alatt, ő ugye egész Európát egyesíteni próbálta a hódításaival

- az osztrák császár, ők konkrétan Napóleon miatt vették föl a császári címet, hogy a német-római császári cím megszűnte után továbbra is N. ellenlábasaiként tudjanak fellépni a kontinensen

- és a német császár 1871 után, ő valóban több országon/királyon uralkodott, és Németországot természetesen a Német-római Birodalom örökösének tekintették ekkor

Tehát közvetlenül vagy áttételesen a császárok majdnem mind a római császár egyfajta örököseiként próbáltak föllépni.