Hol van a türelem határa?

Azért kérdeztem egyszerre mindkettöjükre mert sajnos nagyon egyforma a természetük.

Egy csillagjegy alatt születtek. A férjem természetét még negyven éves házasság után is sokszor nehéz elviselni. Ö egy hirtelen haragú eléggé agresszív tipus aki sokszor meg sem várja hogy befejezzem amit mondani akarok máris reagál és általában félre érti a szándékaimat. Ezt azonban már megtanultam kezelni és ha már eddig kibírtam erre a kevesebb idöre ami még hátra van az életünkböl ki is bírnám. Viszont két ilyen természetet kibírni már egy kicsit sok. Mert ugye a menyem akinek tíz éve igyekszem jóformán a fenekébe bújni úgy vettem észre utál engem, mert ma ez divat , utálni az anyóst. Minden és higyjétek el csak jóakarattal mondott szavaimat söt még a gondolataimat is kiforgatja.

Egy fiam van sajnos több gyerekem nem lehetett és szeretném ha nem távolodna el tölem.

Csakhogy a menyem hatására mi vagyunk az utolsó helyen az életükben. Nem mintha az elsök akárnánk lenni, de elvárnám hogy egyforma mércével mérjék a mi családunkat és a menyem családját. Már elérte azt hogy minden látogatásuk elött ami kb. egyszer egy hónapban van attól rettegjek hogy megint lesz valami ami nem fog tetszeni neki és természetesen akkor a fiunknak sem. Mint például hogy nics rendbe téve a pázsit pont akkorra mikor hazajönnek mert esetleg a férjem aki asztmás nem érezte jól magát. Mi vagyunk nekik a munkára a masik család meg a szórakozásra. Higyjétek el én nagyon türelmes vagyok, de a türelemnek is van határa. Nem szólok semmit, mert a fiam inná meg a levét, de már egyáltalán nem tudom hogyan viselkedjek velük szemben. Mert ha valaki utálni akar akkor a fejed tetejére is állhatsz és ketyeghetsz is akkor is utálni fog. Hát egyenlöre ennyi.