Mit tennel a lelkeddel ha majdnem 1 eve megeroszakoltak volna, es te nem tudsz tovabblepni?

Így van, pszichológushoz menni minél hamarabb.

mit tennék a lelkemmel? hát, biztos, hogy nehéz lehet visszaszerezni az embernek a biztonságérzetét, na meg a hitét a többi emberben. valamikléppen megpróbálnék lábra állni, mert máshogy nem lehet...először is türelmes lennék magammal. aztán eldönteném, hogy nem akarok szenvedni és önostorozni magam, hanem jobban akarok leenni. ennek érdekében érdemes lehet elmenni pszichológushoz (kinek mi), körülvenném magam a barátaimmal, és magamban is próbálnám helyre tenni a dolgot, tudatosítani magammal, hogy ez sz*r de nem az én hibám, megtörtént és van ilyen...szóval törődnék a lelkemmel, mert azért nem kell elvonnia magától a figyelmet az embernek azzal sem, hogy állandóan a barátival lóg. feldolgozni csak úgy lehet valamit, ha felé fordulsz, ráfókuszálsz. vizsgáld meg az érzéseidet aztán vedd tudomásul, hogy ez van és ne szégyelld magad vagy bármi ilyesmi...és mindenképpen kimennék a világba, nyitnék, ha lassan is, lényeg, hogy törekedni kell rá. szóval szerezz valami hobbit, nyerd vissza a bizalmad az emberekben, és a legfontosabb, hogy adj magadnak időt! egy év az semmi, nyugi, idővel biztos, hogy jobb lesz, ne akard gyorsan feldolgozni még a környezeted nyomásásra sem, ne akarj újra "normális" lenni vagy ilyesmi, mert rólad van szó, nem másról és csak te veszíthetsz a dolgon, ha sietteted a folyamatot!

Először is 100%ban együtt érzek veled.Az idő majd megoldja de nyomtalanul sosem fog elmúlni.Sajnos mindig kisérteni fog.Tapasztalat!!Én azt ajánlom ,ha van valaki akiben nagyon bízol és tudod,hogy szeret és soha nem ítélne el vele beszéld meg.A pszihológus nem a lelki állapotodra fog menni hanem,hogy milyen nyugtatókkal tompíthatnád magadban az érzést!És a gyógyszerek végképp nem oldanak meg semmi.Légy erős,és próbálj meg minél kevesebbet gondolni a történtekre.

figy, mindez teljesen érthető és normális ebben a helyzetben. tényleg adj időt magadnak, ne várd el, hogy minden rögtön jobb legyen. felesleges szégyellned vagy hibáztatnod magad, nem te voltál erőszakos, hanem veled voltak azok. pszichológus segíthet, már csak azért is, mert ahogy írtad még nem beszéltél erről senkinek, nem mondtad még ki. a pszichológus meg hidd el találkozott már sok mindennel. az, hogy elkezdesz beszélni róla, beindít benned olyan folyamatokat, amik aztán a gyógyuláshoz vezetnek. különben meg neked aztán nincs mit szégyellned, szóval nyugi. drukkolok, hogy túltedd magad ezen.

Nem, kérdező, nem a te hibád. Egyáltalán nem a te hibád, hog megerőszakoltak. Ez annak a mocskos állatnak a hibája, aki megtette veled. Felejtsd el, hogy neked bármilyen felelősséged is van ebben. Akkor voltál ott? Igen, de attól még nem kell valakinek rád ugrania. Százezer helyen voltál már és nem bántott senki, most sem kellett volna. Nem te vagy a hibás.