Hiányzik a régi életem, nem bírok továbblépni, mit tegyek?

velem is ugyan ez van/volt. utáltam az új középiskolámat ezért is váltottam és lettem magántanuló. a régi barátaimmal meg majdnem minden délután találkozok! (:

legszívesebben én is újra általánosba járnék a régi osztályommal, de ezt már sehogy se lehet. vagy elfogadod a helyzetet és próbálod megszeretni az ottani környezetet vagy végig szenveded.

szia, én is így voltam egyetemen, az összes csoporttársam utált, nem beszéltek velem, lenéztek, kiközösítettek, kihasználtak ( a füzeteimet mindig elkérték, de ha nekem kellett vmi, akkor nekik nincs..) a professzorok pedig úgy bántak velem mint vmi visszamaradottal csak azért mert magyar vagyok. 5 barátom volt abban a városban, de csak kettővel tudtam rendszeresen talizni.Egyetlen vigaszom a szerelmem volt, aki tartotta bennem a lelket, de sajnos nem lehetett ott mellettem, mert távkapcsunk van, de akkor is jó volt, h. van. Bár volt, h. a buszmegállóban a szemeimből potyogtak a könnyek és visszatérve abba a lyukba kitört belőlem a zokogás, de aztán összeszedtem magam és elindultam vigasztalódni- vásárolni.... A reggeli ébredésekről meg ne is beszéljek, utáltam a vasárnapot, már délután gyomorgörcsöm volt, h. vissza kell mennem a pokolba, és a hétfő reggel felért egy rémálommal. Az egyik lakótársam (ő adta ki nekünk a lakást) is kikészített- éjjel kezdett takarítani- porszívózni!, főzni, korán reggel kb. 5:30-kor hajat mosott (a fürdő a szobám mellett volt és vékony falak), utána max hangon hallgatta a zenét, majd elment dolgozni, és én csak utána mehettem a fürdőbe és volt, h. nekem is korán kezdődött az órám, akkor meg száműzött a cipőszekrénybe, mert ott is volt egy mosdó és egy pici tükör. utáltam.fujjj még a hideg is kiráz a gondolattól... az én megoldásom az lett, hogy otthagytam az egyetemet, mert inkább maradok normális, mint mentálisan beteg (egyébként is otthagytam volna, de lehet, h. csak év végén, nem így félévkor /1.szem után).

Szóval tökéletesen átérzem a helyzeted, de gondolj arra, h. ki kell tartanod, fogd fel, h. ez egy harc , amit Te fogsz megnyerni. Én így gondolkodtam, és ennek köszönhetően bírtam ki az 1 szemet, és nem adtam meg az ellenségemnek, h. megnyerje a háborút, tehát nem rúgtak ki, hanem én jelentkeztem ki. Olyan jó érzés volt :D életem eddigi legjobb döntése volt. De te tarts ki! Erős vagy!

Én is pont ugyan ilyen helyzetben voltam! Teljes letargia!

Tudod hogy nem kaphatod vissza a régit, amit szerettél, és úgy érzed, hogy most pár hónap alatt elvárják hogy új ismeretlen iskolába járj! Szörnyű...én is nagyon kész voltam!

DE mostanra jobban szeretem a középsulit mint a régit! Hidd el, jó lesz! Annyi az egész, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra hogy megszokd az újat. De ezzel nincs is semmi gond! Nekem több mint fél évig tartott, mire megszerettem. És mostanra már imádom, örömmel járok oda!

Ha rám hallgatsz, próbáld meg nézni a suli jó oldalát, ne mindig azt hogy bezzeg az általános mennyivel volt jobb, meg ott voltak a barátok meg jófej tanárok... hanem kezdj el azon agyalni h itt milyen jó életed lesz! Kezdd el nézni benne a szépet! Pl. keress barátokat, kedveld a tanárokat-akár barátkozhatsz is 1-2-vel vagy nézdd azt h ott már nincs akkora szigor mint az általánosban, buli az élet! Persze csak megfelelő határok között! :) Én is összebarátkoztam 1 tanárral, jóban vagyunk, szeretem az óráit, szoktunk beszélgetni...

Hidd el ezek segíteni fognak, csak idő kell!

Próbálj örülni az apró dolgoknak és gondold h sokkal jobb lesz!

ÉS így is lesz!

Én is így vagyok, de te jobban jártál, mert én a legjobb barátnőmet 5.ben vesztettem el, mert elment gimibe, és azóta (az elején még nem is), de mostanában már alig beszélünk... Aztán én meg 7.be mentem el, gimibe, mert a fél osztály (kb. az egész jobbik fele)is elment, így én se maradtam. Immáron 3 éve próbálok megbirkózni ezzel. Az elején éreztem reménytelennek, de azóta keresem a jó oldalát a mostani életemnek, és így már nem olyan rossz. Még egy reményem van, a szerelem, és amiben még nem volt részem. De remélem egyszer lesz, és akkor oldódik majd a helyzet, mert lesz valakim sulin kívül is. (Most is van, de kb. 1, akivel ritkán találkozok.)

Szerintem te is gondolkodj azon, hogy miket tehetnél, hogy jobb legyen, keresd a jobb dolgokat. Talán találsz egy kettőt. :)