Gyermekkori teveszmek? Ami igy utolag mar nevetseges? Van ilyen torteneted?

"1. Régen a világ fekete-fehér volt, csak azóta kiszínesedett"

Ajánlom figyelmetekbe a Pleasantville nevű filmet :)

velem sokat szorakoztak a batyam haverjai,pl en azt hittem ha valaki szuz az a horoszkopjara vonatkozik es ok kerdeztek,hogy szuz vagy?erre en mindig azt mondam,hogy nem es nem tudtam mert nevetnek.

Meg azt hittem,hogy a csillagok olyanok amilyennek mi rajzoljuk es,hogy a holdnak meg a napnak szeme van csak mi nem latjuk.

Meg azt hittem mikor egy film lejar es soroltak a szereplok szinkron hangjat,hogy a szineszt igazabol ugy hivjak es amikor mondtak,hogy magyar hangok azt hittem hogy cak ugy mondjak.Meg azt hittem ezek magyar fimek es amikor tenyleg magyar film ment nem ertettem mert monjak csak arra,hogy magyar film ha a tobbi is az.Es azt is hogy a filmeket akkor veszik fel amikor mi latjuk es csodalkoztam,mikor nyaron karacsonyi filmet mutatnak,hogy ott vajon most hogy van karacsony.

Meg hogy a rajzfilmeket ugy csinaljak,hogy kezzel megrajzoljak majd vizfestekkel kifestik es kotellel mozgatjak oket.

12:23-as:

Azt hiszem, láttam, vagy valami hasonló filmet...

Ha arra gondolsz, hogy fekete-fehér az egész film, és a végén minden színes lesz fokozatosan. A virágok, a házak, minden. És azt hiszem, sötétbőrűek (is) játszanak benne.

Ha ez az a film, akkor azt láttam. De nem kiskoromban! :D

Én már sokkal előbb azt gondoltam - szerintem a ff fényképek miatt - de úgy látom, ezzel egyáltalában nem vagyok egyedül. :)

8-9 éves korom körül tele volt poszterezve a szobám. de féltem tőlük. meg voltam győződve róla, hogy élnek, látnak. valami olyat képzeltem, hogy színészeknek van egy kamerájuk, ami a poszterből sugározza nekik a képet egy tévére, és mindent látnak. az elején csak kicsit szorongtam, de a végén már annyira, hogy nem öltöztem a szobámban, és nem is ettem ott (még ma is nagyon nehezen eszek mások előtt). volt egy színváltós hangulatgyűrűm, amit mindig a kezükhöz tettem, és megerősítette a tényt, hogy a színe megváltozott.

biztos voltam benne, hogy egy szörny van az ágyam alatt. mikor éjjel ki kellett mennem pisilni, nagyon féltem, vettem egy nagy levegőt és minél gyorsabban futottam ki, hogy el ne kapja a lábam. :) de csak sötétben.

olyan 6 éves lehettem mikor volt egy festett-ragasztott bohóc a szoba falán. na, attól szabályosan rettegtem. nem tudom, mitől féltem, de nagyon. utáltam lefeküdni. ráadásul nem mertem szólni, hogy szedjék le, hetekig horrorisztikus éjszakáim voltak, mire megemlítettem, hogy tűntessék el onnan. ma is utálom a bohócokat, de már nem félek.

a leckére azt hittem, hogy az lepke. lógott a plafonról egy papír lepke, és mindig mondtam, hogy megírom a leckémet, és próbálkoztam felérni a lepkét, és "megírni". persze nem értem fel ... :)

hirtelen ennyi jutott eszembe.

én olyan 8 éves korom körül minden nap néztem a barátok köztöt(még ma is nézem)és megvoltam győződve arról hogy a színészek a való életben is úgy élnek mint a sorozatban és a nevük is ugyanaz

kiskoromban azt hittem hogy a fotel és a hotel ugyanaz,az anyumnak mindig azt mondtam hogy megyek tv-t nézni és leülök a kedvenc hotelomba :D

mikor az anyu a húslevesből kivette a zellert(spárgával össze volt kötve)azt hittem rá hogy béka és soha többé nem ettem zellert(még most sem eszem meg)