Hagyjam az egészet, vagy folytassam az írást?

Magány

Magányosan ballagok egy őszi délután,

S eszembe jut, gondol e valaki reám.

Emlékek, mik eszembe jutnak fűről-fáról,

...S még mindig csak ballagok kifele a világból.

Ha körbe tekintek, az emberek furcsán néznek,

Mert fogalmuk sincs arról, mit is érzek.

Magányt, rettegést, szomorúságot, és félelmet,

Mert már sehol sem találok védelmet.

Ezért elindultam, s mikor úti célomhoz értem,

Az égtől csak egyetlen egyet kértem:

Hogy Ő legyen boldog, bármi áron,

Ez az egyetlen egy kívánságom.

Mert volt egy fiú, én érte éltem...

...S magányosan a sínek felé léptem.