Hagyjam az egészet, vagy folytassam az írást?

úristen, a vége elképesztő. nekem átjött, én is ezt érzem.

és a végén a csattanó, na ott a szívem is megdobbant.

most én is a síneken állok,

megfogom kezedet, s csak várok.

két magányos, megtört lélek,

mikor vetnek már ennek véget?

hallom a zakatolást,

érzem a dobogást,

azt hittem csak ő van nekem,

s most utolsó pillanatunkban te fogod kezem.

két ismeretlen, kiket össze köt a fájdalom,

ne engedj el, a kezedet görcsösen szorítom.

félek, erős már a hang, a lüktetés,

mindent elnyom a rettentő dübörgés.

az utolsó pillanatban hátra lépek,

kezedet fogom, s elhúzlak téged.

a vonat elmegy, s te kérdőn nézel rám,

gyönyörű szemedben látom a csodálkozást.

nem hagyhattam azt hogy megtedd, csak gyere velem, ballagjunk csendesen, át az esőn, kihalt helyeket.

maradj velem, ne hagyj el te is,

szükségem van rád, tudod magad is.

bocs h írtam hozzá.

L/16

Ezt az áldozatot.Ő legyen boldog mással,te meg mehetsz a tepsibe.Túlteng benned az alázat.

Ha nem lennél ennyire másodrendű,talán elrántanálak a sínekről.De így nem.Jó éjt Edgar Allan Poe húga.A sötét varjak kísérjenek az átjárón.

Én sem foglalkozok veled suicide kisasszony.

Azért furcsa,hogy magadban el tudod viselni az elmebeteg gondolatokat,de másokban nem.

Normális fiúnak meg ne mutasd ezt a verset,mert azt fogja hinni,hogy valami bajod van.