Hogy legyek normális? 17/L

Kiskorom óta evési zavaraim vannak. Már kiskoromban is tömtem magamba tonnaszámra az édességet. 15éves koromban anorexiás lettem és pár hónapja gyógyultam meg teljesen a beteges vékonyságmániából. Viszont elkezdtem falni megint. Mindennap többezer kaloria. Mar kb. egesz nap az evesen Kivul semmi sem okoz örömöt. Tisztaban vagyok az okaval. Apukamat elveszitettem. Önszantambol megszakitottam vele minden kapcsolatot veglegesen mert 10eves koromban ö es a kedves csaladja elkezdtek anyaek Ellen nevelni es mindenfele agymosast tartani. (Nárcisztikus az egész család) én meg szépen benyeltem. Anyum kulföldre költözött hugommal en meg 4 évig nélkuluk laktam a nárcisztikus csaladdal agymosott közegben. Mostmár latom a valosagot. Evekig egy magam Ellen iranyulo duh volt bennem ami igy jött ki az eveszavarok formajaban. Ugy érzem a gyerekkorom egy jo pelda volt hogy miert ketelkedjek minden emberben. Barataim sincsenek mert annyi hulye ember van hogy idegileg lefaraszt. En nem tudok szorakozni, mert az leginkabb felbosszant. Aggodom a jövö miatt mert nem tudom hogy fogok ebben a vilagban boldogulni, Mikor ilyen gyulöletet erzek magamban. Nem akarok más ember lenni, de egyszeruen önmagam sem.