Ez hízlal, sulytartáshoz jo vagy fogyaszt?

Teljesen mindegy, hogy mi lesz a súlyával, sokkal, sokkal sokkal nagyobb bajok lesznek. Amúgy izombontás garantált, pedig eleve nincs neki sok. Lelkileg, érzelmileg se lehet ez jó, szellemileg se, kevés ember tud úgy rendesen működni, hogy van éhezik, vagy betegre zabálta magát.

És ha hízna? A súlya alapján kellene, mondjuk inkább izomban. Én tömegelnék, de ezt a hozzáállást belőlenem nézem ki. De ez kegyetlen. Rendszeresebben kell enni, nem 3 naponta úgy, hogy az éhező szervezetet leterheljük. Nem beszélve arról, hogy komoly esélye van rá, hogy ketózisra ejti rá a sok cukrot, ami bizonyára plusz teher a testnek. Bizonyára nem olyan, mintha már tartósan fiziológiai inzulinrezisztens lenne (hosszú távú ketózisnál ez van), de azért nem lehet jó, hogy mire a testi sejtek kezdek leszokni a cukorról, kapnak egy hirtelen kezelhetetlen mennyiséget. Ami, megjegyzem, sose jó. El kell pakolni zsírba a felesleget (a glikogénraktárakba is megy, de van egy határ), aztán az éhezésben a test valamiért izomból szereti hozni a glükózt, nem zsírból (s nem a glikogénraktárakra gondolok. azokból jön, ha az adott izom dolgozik, de ha más miatt kell vagy lemerült, akkor maga az izom bomlik. a koplalás és a fehérjehiány miatt megint izom bomlik...).

Ja és ha a zabáláskor rossz összetételben eszik s fehérje is kevés van benne, az még rosszabb. Nem mintha elég lenne 3 naponta fehérjét enni.

A hashajtózás ez plusz idiotizmus az egészen, de azt nem tudom kielemezni.

Ha egészen sokat eszik, az nem tud jól hasznosulni, mert erőltetett menetben nem tud megfelelően felszívódni az étel. Ezért nem szoktak napi egy kilót hízni azok, akik napi 10000 kcal fölött esznek egy ideig. Bár nyilván a térfogat is számít, illetve a konkrét étel. Az egyszerű cukor pl. könnyen felszívódik, s tanultuk, már a szájban elkezdődik... Valami rostos, komplexebb cucc sokkal több időt igényel.