Mit csináljak? A párom alig eszik egész nap, és emiatt én sem eszek már

40-es válaszoló, szerinted hogy működik a mindennapi élet?

Nőként ideálisnak érzed a munkádat, a döntési pozíciót?

Az szimpatikus, amit a magánéleteddel kapcsolatban írtál. Én nem tudom megítélni mi a hatékony, ha valakik kikérik egymás véleményét aztán maguk döntenek, vagy kikérik egymás véleményét, aztán az egyik fél (aki esetleg alkatilag rátermettebb erre) dönt. Nem tudom megmondani mi a jobb igazából.

Felelősség az egy másik dolog. Közösen is lehet felelősséget vállalni.

41-es, ha nem érdekel a Biblia/egyház, akkor mégis miért követnél / követne valaki egy egyházi szertartást?

Engem nem érdekel az egyház, a házasság formalitása sem, nem is vágyom házasságra (az ideális kapcsolatra igen)

Szerintem ha én egyszer megházasodom, az a szokás miatt lesz, vagy mert katolikus lányt szeretek a szívem mélyén, és ki tudja. De mondjuk számomra szimpatikus is a kereszténység házasság modellje, azt hiszem.

41.vagyok.

Pont én írtam azt a választ a legelején a kommentedre, higy nem gondolod komolyan, hogy csak a házastársnak van joga aggódni. Nem is szeretnék egyáltalán egyházi esküvőt és úgy egyáltalán nem vágyom az esküvőre sem.

De hiszen nem írtam, hogy csak a házastársnak van joga aggódni. De házasság nélkül különálló emberekről beszélünk, akik törődhetnek egymással, de nem tudnak beleszólni egymás étrendjébe (hát ez az étkezés egy nagyon intim dolog úgy látszik :)

Pl. én sem szólok bele mások, idegenek-barátok étkezésébe, pedig tudom, hogy sokaknak nem szabadna glutént ennie, vagy más hibát elkövetnie. De ugye az ő dolguk, esetleg megemlítem nekik.

De a házasság elvileg összeköt egy férfit és egy nőt.

Az én szüleim is elváltak, tudom, hogy ez nem mindig van így..

Én szerintem házasság nélkül is megfontolnám, ha a kedvesem aggódik értem vagy tanácsot ad. De persze nem akárkinek a tanácsát szívlelném meg :)