Mit csináljak? A párom alig eszik egész nap, és emiatt én sem eszek már

Aggódni lehet, de formálisan különálló emberek vagyunk.

Házasságban megmondhatja (elvileg a férj) hogy merre menjenek ketten. Például szerintem azt, hogy milyen étkezést kövessenek, amivel a testi egészségüket megőrizhetik.

Ezt én úgy is értelmezem, hogy cserébe a feleség, mivel a férj teljes szívével szereti tehet javaslatokat arra, hogy mit hogyan amit a férj természetesen megfogadhat, hiszen mindennél jobban szereti a feleségét és arra törekszik, ami a legjobb neki (nekik).

Én így értelmezem a házasság ezen részét, és ezt szépnek tartom a kereszténységben.

Természetesen semmi akadályát nem látom (miért is látnám?) hogy egy férfi és egy nő házasság nélkül is aggódhatnának egymásért, törődhetnének egymással. Szerintem amit leírtam egy bölcs viselkedés a szeretettől vezérelve, én személy szerint ilyen típusú kapcsolatra vágyom a jövőben. Természetesen ez csak egy kiragadott rész egy emberi kapcsolatból, de szerintem meg lehet és meg kell beszélni mi lenne a közös jó. És az egészség az jó.

De ez a felek gondolkodásán, hozzáállásán múlik, igaz?

Jajistenem, nem hiszem, hogy a kérdező pasija minden nap két bundáskenyeret enne meg pár kanál valamit.

Kérdező, értem, hogy aggódsz, de hidd már el, hogy nem kell mindenáron mindenkinek mindent úgy csinálni, ahogy te elképzeled azt jónak. És igen, az embernek van egy bizonyos tápanyagigénye, de ez nagyon változó egyénileg. Arról meg mindenki nyugodtan letehet, hogy csak táplálékkal bevigyen minden szükséges tápanyagot, csomó mindent a legjobb táplálkozás mellett is pótolni kell.

Ezt mondjuk el az anorexiás lányoknak is, akik fejlett országokban mennyiségi (!) éhezők :)

Vannak táplálkozási zavarok, vannak stresszes időszakok, amikor az ember sajnos nem eszik eleget. Remélem én is, hogy a Kedves Kérdezőéknél valójában nincs ilyen probléma. De erre is gondolni kell, mert nem annyira ritka.

Én meg nem hiszem, hogy az, hogy mennyire állok ki a másikért, egy papíron múlna. Nem szeretném jobban akkor sem, ha a Férjem lenne. Vele élek, ő a gyerekem Apja, amin semmi nem változtathat. A házasság bármikor felbontható. Egyébként meg, ha házasok, ha nem, minden felnőtt ember maga dönt az életéről. Amibe nem engedek beleszólni úgy, hogy "csak" együtt, nem engedném hogy beleszóljon akkor sem, ha a Férjem lenne.

Bocs az offért, de ez a férjért/feleségként aggódás felhúzott.

Hogyhogy felhúzott?

Lehet, hogy én nem ismerem jól a kereszténységet és a házasságot, és ezért én értem félre az egészet!

Egyébként én sem gondolom, hogy maga a papír változtatna akármit is. A papír mögött ott van ugye 2 ember hite és egészséges (vagyis szerintem ez egészséges) hozzáállása. Ez nem papíron múlik, valóban :)

Ha én megtalálom a páromat.. akkor természetesen papíroktól, mindentől függetlenül szeretnék olyan kapcsolatot kialakítani, ahol szinte egy emberként, a legjobbat akarom neki s ő is nekem. Tehát ha az én párom aggódna értem, egyszerűség kedvéért egy ilyen táplálkozás, testsúly kérdésben, szerintem én nagyon megfontolnám.. hiszen igenis köze lesz az egészségemhez.

"Házasságban megmondhatja (elvileg a férj) hogy merre menjenek ketten. Például szerintem azt, hogy milyen étkezést kövessenek, amivel a testi egészségüket megőrizhetik."

Nagykorú vagyok (nem csak papíron, de szellemileg is, ami időnként nagy különbség...), nem kell nekem megmondani, hogyan táplálkozzak.

Miért a férjnek kéne eldönteni? A kérdezőéknél elvileg pont neki nem oké a hozzáállása?

A házasság nekem azért házasság, mert NEM egyik vagy másik fél mondja meg, merre menjenek ketten, hanem KÖZÖSEN eldöntik a közös ügyeket, a sajátjait meg továbbra is mindenki intézi magának.

De a Biblia pedig arról ír (nem tudom fejből melyik apostol), hogy a férj irányít.

Az embereknek szükségük van rá, hogy megmondják nekik mit kellene enniük, maguktól képesek egész nap cukrot enni (mert édes) vagy búzát, mert finom, és belebetegszenek. Persze ettől még idegen ember nem szólhat bele mások táplálkozásába, de belátható, hogy jó szándéktól és szeretettől vezérelt emberre érdemes hallgatni ebben-abban, mert sokszor magunktól butaságot csinálunk. Nyilván pillanatnyilag a butaság is jónak tűnik, csak amikor majd belebetegszem, akkor már késő lesz azt mondani, hogy nem gondoltam át (ezt, azt vagy épp a táplálkozást).

Próbáltam átadni a nézőpontomat. Nekem nem az tetszett a Biblia tanításában, hogy a férj autokrata egy házaspárnál. Hanem hogy szereti a feleségét, tehát meghallgatja a felesége véleményét aztán JÓL dönt.

Kérdező kapcsolatában? Többen azon a véleményen vagyunk, hogy jogosan aggódik a párjáért. Tehát a párjának (akár a férje, akár nem) mit lehetne tennie? Meghallgatnia a kedvese véleményét, és azt figyelembe véve meghozni a döntését, jelen esetben ugye a saját táplálkozásáról. Szerintem ez csodálatos, akkora tapasztalatom nincs sajnos, hogy eldöntsem ez a való életben működik-e vagy csak idealizmus, én a saját kapcsolatomat primitív, megfontolást mellőző zombi módjára elrontottam, de hiszek benne, hogy lehet jól is csinálni.

A Biblia írhat erről, de könyörgök, az az ókorban keletkezett!!!! Akkor ne menj orvoshoz, ne szállj buszra, ne telefonálj, ne írogass GYK-ra stb.... (Én is hiszek Istenben, nem az ateizmus tört ki belőlem, de tessék már észrevenni, hogy a mindennapi élet nem így működik.)

A munkahelyemen ugyanúgy döntési pozícióban vagyok, mint a férfiak. Nem akarnám a magánügyeim tekintetében átadni a döntési jogot senkinek. Annak a férfinak se, akit teljes szívemből szeretek. Nálunk fordítva van: döntés előtt kikérjük egymás véleményét, de a magunk ügyében végül mi határozunk. És tudod mit: ha rosszul sül el, így nem jön a "miattad van így", a hibáztatás, hanem tudom, hogy a saját felelős döntésem következményit nyögöm.