Anorexiához el kell érni a 14-15BMI százalékot?

Én mondjuk nem vagyok medikus, csak anorexiás voltam, és talán egy kicsit most ismét az.

Azt tudom, hogy 3 évvel ezelőtt normál 18,7-es bmivel diagnosztizálták az anorexiát nálam. Persze aztán én is voltam 14es BMIs és vagy 5X kórházban.

És nem láttam magam kövérnek.. Egyszerűen csak nagyítóval néztem magam és alapjában véve tudtam, hogy nem vagyok kövér disznó, azt is láttam, hogy van felesleg a combomon, a karomon sőt a csuklómon is és ezt akartam tökéletesíteni..

Szerintem sem a BMI határozza meg az anorexiát, pláne nem a típusa, hanem a gondolkozás, a tudat beszűkülése, hogy tényleg egész nap ez jár a fejedben, hogy ezzel álmodsz, ezzel kelsz, hogy sírógörcsöt kapsz, ha többet eszel, mint amennyit előre elterveztél magadnak és hogy ha hajnalban felkelsz először az jár a fejedben, hogy tudsz úgy felülésezni, hogy senki ne hallja és akkor talán reggelre pár dekával kevesebb leszel..

Tehát szerintem minden a gondolkodás és emellett a tünetek mint amit mindenki lát a szemével. Azok csak tünetek.

Hupsz, véletlen elküldtem :D

Szóval nem vagyok olyan, amilyen lenni akarok. És tényleg minden egyes nap azon jár az eszem, hogy mit, mennyit egyek, hogy lefogyjak. Most a koplalást heti 3x-i edzés mellett karácsonyig terveztem. Leírom bátran, úgyse látja senki a családomból. Néha még inni is utálok, mert megnő tőle a hasam... Sokszor ülök 6ig az egyetemen, és annyit kell tanulni, hogy nem is veszem észre, hogy éppen kihagytam az evést, így elég könnyű. HA éhes vagyok, elnyomom magamban, mondogatom, hogy dagadt vagyok, el nem tudom képzelni, hogy mások, akik azt mondják, hogy szép vagyok, és sovány mit látnak... Az egyetlen ami tetszik, hogy most, hog ynyáron kicsit felszedtem, a mellem is megnőtt, de hát... az le fog menni, és én nagyon küzdök ellene, ,hogy koplaljak, de valahogy mindig ez győz.

Az a baj, hogy ez tenyleg nagyon nehez... Es nem is lehet elvarni, hogy megertse az, aki nem ismeri testkozelbol ezt. Tudjuk, hogy ez mivel jar, de megsem tudunk realisan donteni, mert szo szerint felelemben elunk.. Csak gondolj bele. Tenyleg ezzel kelunk esegesz nap ez jar a fejunkben es nem tudunk nem erre gondolni meg tudatosan korlatozva sem es nem azert edzunk orakat mert tok kiraly hanem mert a felelem nem hagy nyugodni... Ez tul mutat mar a divatfogyokuran es a szepseg vagyon. Egy normalis ember szerint se szep a sovany. Tudjuk, mondjak, tapasztaljuk. Nem veletlenul betegseg. Ezt el kellfogadnod.

A masik lanynak aki beteg neki annyit szeretnek mondani hogy igen a pszichiater es a pszichologus is szukseges e tud egesz jokat mondani, felfogatja hogy ez tenyleg halalos hogy te is belehalhatsz.. Talan korhazba is tud tenni ha olyan az allapotod ( de az OEP keretein belul borzalmas.) Hanyagok es naivak raadasul a korhazi koszt annyira rossz minosegu hogy attol gyarapdoni sem lehet igy marad a tapszer ami utan nehez visszaallni a rendes etelekre (szerintem)

Arra akartam kilyukadni, hogy bar elengedetetlen a szakszeru segitseg a dontes tenyleg a mienk. A gyogyulas utjan is nekunk kell egyedul vegig mennunk es jo donteseket hozni minden nap minden perceben.. Es ez iszonyat nehez, de nem lehetetlen!Ha perfekcionista vagy, forditsd a javadra, ne a tested ellen. Legyel tokeletes a gyogyulaban es igy hatalmas pelda lehetsz. Meg elottem is hogy bebizonyithatod hogy a teljes gyogulas letezik.

Kitartast es gyoyulast!!

Akit úgy hoznak be, hogy anorexiával kidőlve, azt nem kínálgatjuk, hogy ugyan legyen már drága a kórházi kosztból csipegetni.

Első körben imádkozunk, hogy ne most adja meg magát pl a veséje. Sóoldatos infúziót szerintem mindenképp kap, teljes parenterálisat ha nagy gáz van.(például brutálisan összezsugorodott gyomor esetén, de ha lehet inkább perifériás parenterális táplálást javasolnék).

Aztán ha stabilizálták, akkor enterálisan a beteg együttműködésével a normál úton külön olyan kajával, vagy ha nem eszik nem szívbajosak ledugni egy tápszondát.

Ez már nem igazán csernus doki bevállalja igen vagy nem, meg a lélekkel foglalkozás. Óvatosan ezzel az anorexia hóborttal, mert nem a pszichiátrián kemények, hanem majd a szövődmények ha egyáltalán megéri a kedves beteg.