Ez anorexia lenne már?

Sokszor van olyan időszakom, hogy valami bekattan a fejemben, és elkezdek koplalni. Állandóan azon járnak a gondolataim, hogy kövér, nagydarab bálna vagyok és ha találkozom valakivel az egyből a hájas karomat nézegeti. De ez már több éve tart hullámzóan. A környezetem soványnak és törékenynek mond mindig, de valamiért én képtelen vagyok elhinni. Most 160 cm és 42kg vagyok, ami még nem kóros, de voltam már sokkal békonyabb is, és egyszerűen mindig fogyni szeretnék. A körülöttem élők nem veszik észre, hogy baj van velem... vagyis anyumék hordtak pszichológushoz, aki 2-3 alkalom után elküldött, hogy nincs velem baj, közben pedig állandóan a szemébe hazudtam mindent, mert előtte is szégyelltem, hogy problémáim vannak. Most sem bírok aludni, mert kalóriákat számolgatok, és azon pörögnek a gondolataim, hogy sokat ettem ma, pedig úgy is, hogy inkább felfelé kerekítettem a mennyiségeket 650-700 kalóriát vittem be körülbelül. Borzasztó ez az állapot... teljesen elkeseredtem, ezt a kérdést is azért írom ki, mert egyszerűen nem bírom magamban tartani. Kérlek ne bántsatok, több éve szenvedek ezektől a kényszergondolatoktól. Mindennap úgy ébredek fel, hogy már egyből rohanok a tükörhöz, és ellenőrzöm azt, hogy melyik csontomat látom, amikor megpillantom a bordáimat akkor megnyugszom. Beteges... nagyon betegesnek tűnik ez visszaolvasva. Óvodáskoromban is sokszor idegeskedtem azon, hogy kövérebb vagyok, mint a többi kislány (teljesen átlagos gyerek voltam a képek alapján). Regényt tudnék írni ezekről a démoni gondolatokról, de már így is úgy érzem, hogy túl sokat fecsegtem magamról és a h*lyeségeimről.