Anorexia után ételfüggőség, én ezt már nem bírom lelkileg?!

17 éves vagyok. 1 évig szenvedtem anorexiában. Magamtól lábaltam ki belőle. Már amennyire. Nem akartam elmenni pszichiáterhez, mert túl nagy szégyen lett volna számomra. Úgy éreztem egyedül is menni fog, hiszen nem volt komoly háttere, csak egy túlzásba vitt fogyókúra. Most már eszem rendesen, de elég furcsa étkezési szokásaim vannak, alakultak ki. Pl: ha egyedül vagyok nem tudok kiegyensúlyozottan enni. Egy normális ember kicsap egy szelet kenyeret a tányérjára, megkeni vajjal, rak rá 3 szalámit, harap hozzá paprikát, iszik hozzá egy csésze kávét és le van rendezve a reggeli, megy tovább a dolgára. Én ezzel szemben fél órát bíbelődök a reggelimmel, holott a mennyiség amit eszek, nem ok, hogy ilyen sokáig készítem a kaját. Rengeteg zöldséget pakolok a tányérra, gondosan felvágom őket. Ha egyedül vagyok nem tudom megenni a kenyeret. Egyszerűen félek tőle. Helyette, pulykamell sonkákba tekerek vagy sajt rudakat vagy azt kenem meg valamivel. Rengeteg ilyet meg tudok enni. Aztán belekanalazok a saját cukormentes lekváromba, belenyalok a mézbe, talán még eszek egy almát, főzök egy kávét....a egyedül vagyok gyakorlatilag nem tudom békén hagyni a hűtőt. Folyton a kajáláson jár az eszem. Ha vége egy főétkezésnek, alig várom a következőt és már tervezem, hogy miket fogok enni és a gondolata feldob. Pontosan tudom mi van a hűtőbe és mennyi. Anya nem tud már nélkülem elmenni vásárolni. Hobbimmá vált a vásárlás. De nem a ruha vagy smink, mint korombeli társaimnak, hanem az étel vásárlás. Azon jár az eszem egyfolytában, hogy hogyan spórolhatnék mégis kalóriát. Mondjuk ha jó sokat reggeliztem és rendesen ebédeltem, akkor egy gyengébb vacsorát eszek és, hogy az mi legyen vagy inkább nem is vacsorázok. A betegségem óta, állandóan csak a főzésen jár az eszem, mit főzzünk a hétvégén...stb. Megszállottan gyűjtöm a recepteket sütikről, kekszekről, kajákról, pedig én nem is eszek belőlük, vagy csak nagyon ritkán. Amikor közösen eszünk, nagyon lassan eszek. Kisebb tányérba szedek magamnak és rászoktam arra, hogy müzlis tálból egyek pálcikával, mert akkor kevesebbet tudok enni és lassabban. Istenem ez annyira szánalmas, hogy mindjárt sírok. Nem szeretek róla a szüleimmel beszélni, mert akkor azt fogják figyelni, hogy mit és hogy eszek, közbe fognak szólni és ez csak idegessé tenne. Nem segítene csak rontana. Korábban annyira egészséges voltam, olyan boldog. Emlékszem tavaly ilyenkor még kigúnyoltam az ilyen embereket, hogy nem tudom , hogy képes valaki éheztetni magát, vagy állandóan csak a kaja körül forogni. Hát a sors visszavágott és tessék. Már nincsenek hobbijaim, nem csinálok semmit. Ideges leszek, ha gyors kaját kell enni, ha akkor kell többet ennem vagy nasiznom, amikor nem a szabad a nasi nap van a héten, mert igen ilyenem is van. Csak az evés maradt nekem. Ha újra csinálhatnám a korábbi hobbijaimat úgy érzem ki tudnák ebből lábalni, de jelenleg nincs rá lehetőségem.

163 cm/ 50 kg vagyok, nem szeretnék hízni, egy ideje már tartom a súlyom és úgy érzem ez a mostani kajálásomnak köszönhető, pedig talán ez nem is igaz.

Szerintetek, hogy legyek ezen túl? Hogy lehetek újra egészséges mint korábban? Érdemes meglátogatnom egy orvost már vagy megoldható magamtól is?

Köszönöm aki ezt végig olvassa és megpróbál építő, segítő válaszokat adni. Nagyon hálás lennék érte! Köszönöm!