A vegák tovább élnek? Egészségesebbek?

Állkapocs, fogak és nyelv

A húsevõk állkapcsa csupán fel-le képes mozogni mivel a táplálékot csak megragadják, de nem rágják meg igazán, hanem darabokban vagy egészben lenyelik. A növényevõk és az ember állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, így tudják a növényi rostokat is megrágni (Dr. Szentágothai).

A húsevõk éles, hegyes elülsõ fogakkal rendelkeznek, melyek a táplálék (hús) megragadására alkalmasak. A növényevõknek és az embereknek nincsenek éles, hegyes frontfogai, mivel táplálékukat nem megragadni, hanem szétrágni kell (lásd csipkebogyó).

A rágáshoz a növényevõk és az ember hátsó, lapos õrlõfogakat használnak, a húsevõknek erre nincsen szüksége, mert nem õrlik meg táplálékukat, így nincs is ilyen típusú foguk.

A szemfogak keresztmetszete is az ember növényevõ mivoltára utal. A húsevõk szemfoga kör keresztmetszetû (ez könnyebb behatolást tesz lehetõvé a húsba), míg a növényevõk és az ember szemfogának keresztmetszete háromszög alakú, nem húsevésre specializálódott (Dr. Szentágothai).

A húsevõk érdes nyelve nagyon praktikus segítség húsdarabok kiszakítására, csontok megtisztítására. A növényevõk és az ember nyelvének felülete sima, mely ezeket nem teszi lehetõvé (Darwin).

Emésztés

A húsevõk nyála erõsen savas kémhatású, mivel a hús - vagyis a magas fehérjetartalmú táplálék - lebontására specializálódott. A növényevõk és az ember nyála lúgos kémhatású. Ez a szénhidrátban gazdag táplálék elõemésztéséhez megfelelõ közeg (Dr. Fonyó Attila).

A növényevõk nyálában található ptyalin enzim is ezt segíti elõ, mely a húsevõk nyálából hiányzik. A lúgos nyál egyáltalán nem alkalmas fehérjék lebontására (Dr. Fonyó Attila).

A növényevõk, és normális körülmények között az ember is sokáig rágják az ételt, például egy kisgyermek fél órán keresztül is csócsál egy almát. Nagyok a nyálmirigyeik, hogy elegendõ nyál termelõdjön, ugyanis a növények elõemésztéséhez sok nyál kell. A húsevõknek csupán kis nyálmirigyei vannak, hiszen alig rágnak, és emiatt kevesebb nyálra van szükségük.

A táplálék további útját tekintve vizsgáljuk meg a gyomor mûködését. A húsevõk gyomrában erõsen savas, vagyis magas sósavtartalmú gyomornedv termelõdik. A hús, vagyis a magas fehérjetartalmú táplálékok emésztéséhez - a nyálról leírtaknak megfelelõen - erõsen savas környezet szükséges. A növényevõk és az ember gyomorsava ötször kevesebb, mint a húsevõké, tehát egyértelmûen nem fehérjedús táplálkozásra lett kitalálva (Dr. W. Ganong).

A bélrendszer hosszúsága a húsevõ állatoknál a testhosszhoz képest rövid, mert a hús hasznosítható tápanyagai hamarabb lebonthatóak, kivonhatóak a táplálékból. Az ember és a növényevõk bélcsatornája relatíve hosszabb, ami a növényi rostok jobb megemésztését teszi lehetõvé. Ha viszont hús kerül bele, az emésztetlen húsfehérjék megrothadnak, és lassúbb távozás miatt több káros bomlástermék keletkezik és szívódik fel (Dr. Kelogg).

A húsevõk bélfala simább, míg a növényevõké lényegesen bolyhosabb, nagyobb felszívódási felületet képezve. Az ember ebben is a növényevõkhöz hasonlít, mert bélfala lényegesen bolyhosabb, mint a húsevõké (Dr. W. Ganong).

A különbözõ megfigyelések szerint sem a húsevõk, sem a növényevõk vizelete nem tartalmaz nagy mennyiségû húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is mentes a húgysavtól, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhetõ. Valószínû, hogy az ember húgysavbontó képessége gyengébb, mint a húsevõké, mert a húsfogyasztás révén keletkezõ nagy mennyiségû húgysavtól a vesén keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevõ állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból keletkezõ húgysavval. Az ember veséje a húgysavat csak részben képes kiválasztani, mivel nem húsevésre rendezkedett be - a maradék lerakódik a szervezetben (vesekõ), vagy az ízületek között apró kristályok formájában (köszvény). Növényevõ állatokon végzett kísérletek is ezt támasztják alá, melyek során húst kevertek az ételükbe. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje nagyságrendekkel megnõtt. A folyamatos húsadagolás hatására pedig különféle húgysavkristály lerakódások indultak be.

A növényevõk epéje lúgos kémhatású, a húsevõké savas. Ez a savasság a különbözõ savas anyagcseretermékekkel függ össze, melyek a hús lebontásakor keletkeznek, és a máj kiválasztó munkája folytán jutnak az epébe. A savas kémhatás elõnyös a húsevõ bélrendszerében a sok fehérje lebontása miatt. A tisztán növényevõ ember epéje lúgos kémhatású, míg a húsevõé savas. Ez a savasság viszont kárt tesz az ember bélfalában, fekélyeket okozhat, mivel a mi bélrendszerünk nem ehhez a kémhatáshoz alkalmazkodott (Dr. Bárdos György).

Anyatej

A húsevõk teje magas, míg a növényevõké alacsony fehérjetartalmú. Az emberi anyatej is alacsony fehérjetartalmú.

Orvosi antropológiai megközelítés

Az orvosi antropológia többek közt azt vizsgálja, hogy egy adott nép milyen gyógyítási módszereket alkalmaz, milyen betegségek jellemzõek rá, és ezek milyen életmódbeli sajátosságokkal függnek össze. A megfigyelések szerint a növényi étrenden élõ népek egészségesebbek, és magasabb az átlag életkoruk. A világon a legtöbb húst és fehérjét fogyasztó nép az eszkimó. Naponta 150 -200 gramm állati eredetû fehérjét esznek meg. Az átlag életkoruk 30 -35 év! Bár ehhez a korai halálhoz más tényezõk is hozzájárulnak, mégis a húsfogyasztást kell a legfontosabbnak tartanunk, különösen azért, mert a Föld három helyén, ahol a legmagasabb az átlag életkor, egyáltalán nincs húsfogyasztás. A Pakisztánban élõ hunza-törzs tagjainak átlag életkora 90 év, de sok egészséges 100 év feletti emberrel találkozhatunk. A nõknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzõképesek. Nem figyelhetõk meg náluk szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések (Dr. McGarrison).

"Itt az emberek egyáltalán nem esznek húst, cukrot és sót. Kenyerük félnyers, teljes szembõl nyert süteményféle, fõ táplálékuk pedig a gyümölcs, zöldség és méz." (Dr. Rosszkowszka).

A másik két nép közül az egyik Vilcabambában (Equador) él, a harmadik pedig a Kis-Kaukázusban. A National Geographic riportja szerint a hunzák napi energiabevitele 1900 kalória, napi fehérjebevitelük 40 gramm, napi zsírbevitelük 30 gramm. Ugyanezek az adatok Vilcabambában: 1200, 35 g, 15 g. A fehérje mindkét nép esetében kizárólag növényi eredetû. Az összehasonlítás kedvéért lássuk egy átlag amerikai napi fogyasztási adatait: 3300 kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír. A világstatisztikák egyöntetûen azt mutatják, hogy a legtöbb húst fogyasztó nemzeteknél a leggyakoribb a rák, és egyéb degenerációs betegségek.

Kemikáliák

A húsban lényegesen több mérgezõ vegyszer található, mint a növényekben. Azok a kemikáliák, melyekkel a földet és a növényeket kezelik, fölhalmozódnak az állatok szervezetében. A húsevõ ember az tápláléklánc végén található, ezért a hús elfogyasztásával együtt magához veszi az állatban (fõként a zsírjában) elraktározódott rovarölõ szereket, növényvédõ szereket, mûtrágyákat. A mérések szerint a hús tizenháromszor több növényvédõ szert tartalmaz, mint maguk a növények. Iowa állami egyetemének kísérletei arra az eredményre jutottak, hogy az emberi szervezetben található DDT legnagyobb része húsból származik.

Az állatok számos kemikáliát kapnak életük során: étvágyfokozókat, antibiotikumokat (például penicillin), nyugtatókat (Xanax), hormoninjekciókat, mesterséges tápszereket, stb. Néhány kifejezetten veszélyes vegyület is lehet köztük, például: tetraciklin, cézium 137-tel fertõzött szennyvíziszap galacsin, radioaktív sugárzó hulladék, stb. Amerikában az évente gyártott antibiotikumok felét az állattenyésztésben használják fel. Az állatok felhizlalására gyakran találnak ki megdöbbentõ ötleteket. Az USA középnyugati részén például néhány gazda mázsaszám etette cementporral marháit, hogy növeljék vágósúlyukat. Amikor a fogyasztói érdekvédelmi csoport panaszt tett, a megfelelõ hatóság kivizsgálta az ügyet. Ennek álláspontja szerint semmi jele sincs annak, hogy némi elfogyasztott cementpornak bármi káros hatása is lenne, ezért addig nyugodtan lehet folytatni ezt a gyakorlatot, míg be nem bizonyosodik, hogy egészségre ártalmas. (A hatóságok más hasonló ügyeket is általában ilyen eredménnyel zárnak). Az állatokat sokszor saját ürülékükkel etetik pénzspórolás céljából. Ezek a módszerek hivatottak biztosítani az állat eladásakor az "elsõrendû minõséget". A húsevõ ember ezeket az anyagokat elfogyasztja, és szervezetében még fel is halmozza. Az állatokba kerülõ hormonok, melyek általában ösztrogének és pajzsmirigy hormonok, az emberekben golyvát, strumát, petefészek rákot okozhatnak. Érdemes megemlíteni néhány olyan vegyszert is, melyet húskészítmények elõállítása során szokványosan használnak, például nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik a húst, hogy az elvegye a romlott szagot, és a halott, szürke hús színét szép pirosra változtassa. A nátrium-szulfát lerakódik az ember izületeiben, és hasonlóan a húgysavhoz, ott kristályokat képez.

A húsevõ anyák szervezetébe kerülõ vegyszerek nem csak õket, hanem a tejükön keresztül a csecsemõjüket is károsítják. Dr. John Robbins felmérései szerint a húsevõ anyák teje olyan magas koncentrációban tartalmaz növényvédõ szereket, méreganyagokat, hogy hasonlóan szennyezett élelmiszert a szövetségi mezõgazdasági hatóság azonnal kivonna a forgalomból. Az orvosi reakció erre az eredményre az volt, hogy akkor az anyák ne szoptassák a gyermekeiket. Ahelyett, hogy a húsevéstõl tiltanák el õket! A vegetáriánus anyák tejének legrosszabb értékei is sokkal jobbak voltak, mint a húsevő anyák legjobb értéke. Dr. Barbara Wallace kimutatta, hogy a vegetáriánus anyák teje annál tisztább, minél régebben élnek növényi étrenden.

A húsevés számtalan veszélye közül ebben a számban néhány betegség vonatkozásában adunk részletesebb tájékoztatást.

A hús káros hatásai közül kiemelkedik a magas koleszterintartalma miatt kialakuló érelmeszesedés. A növények és az állatok egyaránt tartalmaznak koleszterint. A koleszterin két fajtáját érdemes ismernünk: a HDL- és az LDL-koleszterint. A HDL koleszterin szállítja az LDL koleszterint. Ha nincs elég HDL a szervezetben, az LDL-hez képest, akkor az LDL koleszterin lerakódik az érfalakra. Ez abban az esetben következik be, amikor túl sok LDL-koleszterin tartalmú ételt fogyasztunk. Az állati eredetû ételek sok LDL-koleszterint tartalmaznak. A növényekben kevés LDL- és sok HDL-koleszterin van, ami védõfaktorként szolgál az érelmeszesedés ellen. (Dr. W. Donner). Az LDL-koleszterin lerakódása az érfalakra az érelmeszesedés elsõ lépcsõfoka. A betegség második fázisában megindul az úgynevezett plakk-képzõdés, melynek során intenzív sejtburjánzás indul be. Ezek a sejtek sok koleszterint és kötõszövetes rostokat tartalmaznak. Ez utóbbira a betegség harmadik szakaszában kalcium-ionok rakódnak.

Az erek elveszítik rugalmasságukat, és keresztmetszetük nagy mértékben csökken. Ezzel számos egyéb betegség kockázatát drasztikusan növelik, melyek közül a legfontosabbak: szívizom-elhalás (infarktus), agylágyulás, agyvérzés, végtagelhalás, trombózis, magas vérnyomás, epekõ-képzõdés (Dr. Szollár L.). Az ischémiás szívbetegségek, köztük az infarktus elsõ számú kockázati tényezõjének számít a magas koleszterinszint. A szívizom-infarktusban megbetegedettek mintegy 30%-a extrém magas vérzsírszinttel rendelkezik. Ma már közhelyszámba megy az a kijelentés, hogy kerüljük a zsíros ételeket. A több éven keresztül tartó vizsgálatok a világ különbözõ pontjain egyértelmûen bizonyították, hogy a vér koleszterinszintjének (étrendi úton történõ) csökkentése döntõ mértékben csökkenti az ischémiás szívbetegségek gyakoriságát (Dr. Szollár L., Dr. J. Gainer, Dr. O. Lindahl stb.).

Az Amerikai Orvosi Társaság magazinja 1961-ben már kijelentette: "A vegetáriánus étrend 90-97%-ban segít megelõzni az ischémiás szívbetegségeket." Dr. U. D. Register leírta, hogy a húsfogyasztás teljes elhagyása gyakorlatilag nullára csökkentette a szívinfarktus kockázatát. A Harvard Egyetem tudósai vizsgálataik során megállapították, hogy a vegetáriánusok átlagos vérnyomása lényegesen alacsonyabb, mint a húsevõké. Az említett kutatások arra is rámutatnak, hogy még a "legszárazabbnak" tartott húsok is igen nagy mennyiségû zsírt tartalmaznak (kb. 30-40%-nyit).

Az epekövek képzõdésének 98%-ban a koleszterin az oka. A koleszterin ugyanis az epe útján választódik ki és hagyja el a szervezetet. Ha fokozott a vérzsír-kiválasztás, nõ a kõképzõdés veszélye az epehólyagban, ahol az epe tárolódik ürülés elõtt (Dr. Szollár L.).

Európa lakossága a szûkös táplálkozási viszonyok miatt tulajdonképpen trombózis- és szívinfarktus-védetté vált a II. világháború alatt, lévén zsírt és húst is alig fogyasztottak, ha fogyasztottak egyáltalán. A világháború kapcsán számos más betegségrõl is bebizonyosodott az, amit már korábban is sejteni lehetett, nevezetesen hogy köze van a húsfogyasztáshoz. Az egyik ezek közül a húgysav-lerakódásokkal kapcsolatos betegségek. Mint elsõ számunkban már utaltunk rá, a hús magas fehérjetartalmú. A húsfehérje sejtmagfehérjéi pedig az emésztõnedvek hatására olyan vegyületekre bomlanak le, mint például a purin- és pirimidin-bázisok, vagy a foszforsav. A purin-bázisok alakulnak át aztán húgysavvá. A húsemésztés során keletkezõ nagy mennyiségû húgysav kiválasztására sem a májunk, sem a vesénk nem alkalmas. Emiatt a húgysav lerakódik az ízületek és inak közé (köszvény), az izmok közé (reuma), vagy az idegeknél (isiász). A köszvényes rohamot is a húsevés váltja ki! Az orvosok ezért tiltják el az ilyen beteget a hús, húsleves stb. fogyasztásától (Dr. Oláh A.).

Az elõzõ számban az ember növényevõ mivoltára soroltunk érveket. Itt most egy újabb bizonyítékot említünk ennek az állításnak az alátámasztására: a húsevõ állatok mája 10-15-ször több húgysavat képes hatástalanítani, mint a növényevõké. Az ember mája viszont szintén csak nagyon kis mennyiségû húgysav semlegesítésére alkalmas. Továbbá a húsevõk májában található egy uricas nevû enzim, amelynek a feladata a húgysav lebontása. Az ember mája nem rendelkezik ezzel a vegyülettel (H. Diamond).

A húgysavas (urát) vesekõ oka szintén lehet a fokozott mennyiségû húgysav-kiválasztás. Dr. W. G. Robertson egy bécsi vesekõ-szimpóziumon elmondta, hogy Angliában az elmúlt 20 évben sokszorosára emelkedett a vesebetegek száma, a megnövekedett húsfogyasztásnak köszönhetõen. Egy bonni kutatócsoport bebizonyította, hogy a vesekõ-veszélyeztetett betegeknél gyakrabban alakult ki a betegség, amennyiben magas fehérjetartalmú ételeket fogyasztottak (Dr. E. Bien, Dr. C. Fredrick, Dr. S. Hazard, stb.).

A vér magas húgysavszintje egy eddig nem említett szervben, a szívben is komoly problémákat okozhat azáltal, hogy károsíthatja a szívbillentyûket. A húgysav miatt gyulladás keletkezik, amelynek következtében hegszövet alakul ki a szívbillentyûn. Emiatt a billentyû nem zár rendesen (nem rugalmas), ezért a vér arra megy, amerre neki tetszik. Ez jelentõsen túlterheli a szívet, és szívmegnagyobbodást eredményez. A reumás szív- és a szívbelhártya-gyulladás gyakran következménye a sok hús fogyasztásának. (Dr. H. Bieler).

A purin- és pirimidinbázisok számos baktérium számára nélkülözhetetlen növekedésfokozó tényezõk. Bármely heveny lázas fertõzõ betegség javulásához elengedhetetlen az állati fehérje teljes kiiktatása az étrendbõl. (Dr. Oláh A.)

Szóljunk néhány szót a "fehérjemítoszról" is. Ez a felettébb különös történet a múlt században kezdõdõtt, amikor elterjedt az a tévképzet, hogy az izommunka során fehérjét használunk el, hogy a fehérje az ember fõ energiaforrása. Ez a nézet egy olyan patkánykísérlet nyomán vált ismertté, amit több mint egy évszázada végeztek, és azóta sokszorosan bebizonyosodott, hogy a szervezetünknek kevés fehérjére van szüksége normális mûködéséhez. Akkoriban a napi 120 gramm fehérjét tartották optimálisnak, amit a hasát szeretõ népesség és a húsipar örömmel el is fogadott. Csupán egy ajánlás szerepeljen itt figyelmeztetõül a valóságra.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) napi 40 gramm fehérje-fogyasztást javasol! Ez közel harmada az átlag amerikai által fogyasztott fehérjemennyiségnek! Ráadásul a WHO is bevallja, hogy "biztonsági ráhagyás" van ezen a számon, hiszen a legtöbb kutatás igazolta, hogy kevesebb mint napi 30 gramm fehérje is bõven elegendõ (Dr. V. P. Dole, Dr. A. C. Guyton, Dr. D. M. Hegsted, Dr. A. Leaf, stb.) Dr. F. Straub kutatásai szerint már napi 18 gramm fehérje huzamosabb ideig tartó fogyasztása is elég ahhoz, hogy mellette a szervezet nitrogénegyensúlya normális legyen. Számos önmagán kísérletezõ kutató - Silvén, Chitidén, Röse - megállapította, hogy tökéletes egészség tartható fenn napi 25-30 gramm fehérje fogyasztásakor. Dr. G. Satalova idegsebész egészséges, aktív életet él napi 20 gramm fehérjebevitel mellett. Ezen kísérlet eredményei már lassan egy évszázada ismertek, érdekes módon ezt mégsem tanítják az iskolákban, nem reklámozzák a médiában. Pedig az adatok bárki számára hozzáférhetõek!

A század elején optimálisnak tartott nagy mennyiségû fehérje ténylegesen csak a vegyes étrend mellett kerül be szervezetünkbe. Számunkra azért fontosak a fent említett tények, mert a 30-40 grammnyi fehérje bevitele növényi étrend esetén is megtörténik. (Sõt a sok hüvelyes és szójaétel fogyasztásakor a vegetáriánusoknál is felléphet a fehérjemérgezés!)

A fehérjehiánytól mindenki retteg, hála a médiának és a húsiparnak.

A fehérjetöbblet veszélyeirõl szinte senki sem beszél, bár önmagában is nagyságrendekkel gyakoribb betegség és több betegség kialakulásáért felelõs, mint a fehérjehiány. A civilizációs betegségek nagy része szoros összefüggésbe hozható a túlzott métékû fehérje - fõként hús - fogyasztásával (Dr. H. Linkswiler, Dr. S. Margen és tsai, stb.).

Térjünk ki a fehérje "fontosságának" okaira. Az ember az emésztés során a fehérjéket aminosavakra bontja le, és ezekbõl építi fel a saját fehérjéit. (Erre még hivatkozást sem érdemes írnom, mert minden biológiakönyvben szerepel.) Nem a megevett fehérjét építi be tehát, hanem az aminosavakat, ezért minden alapot nélkülõz az a kijelentés, miszerint az állati fehérje azért lenne jobb, mert közelebb van szerkezetében az emberihez és ezért könnyebb beépíteni, felhasználni. A másik gyakran emlegetett "mese", hogy a növények nem teljes értékû fehérjét tartalmaznak, ezért rosszabb minõségûek. Ez a mítosz az esszenciális aminosavakra vezethetõ vissza. Nyolc aminosavról van szó, melyek azért esszenciálisak, mert a szervezet nem tudja õket elõállítani - mindenképpen kívülrõl kell õket bevinni. A természet bölcs, minden élõlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és az állatokban egyaránt megtalálhatóak az ember számára esszenciális aminosavak. Igaz, az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, míg a növények általában nem az összeset. Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljesértékûnek, amely az összes, az adott élõlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a krumpli, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi. Hangsúlyoznunk kell, hogy egyébként sem szükséges minden étkezés alkalmával a teljes értékû fehérje fogyasztása, de még naponta sem. "A test képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját közös használatú tartalékából, ha az egy adott étkezésbõl hiányzik is." - Dr. E. S. Nasset. Ezzel a témával egyébként számos kutató foglalkozott behatóan már az ötvenes évek elején (Dr. P. Bianchi és Dr. R. Hilf, Dr. H. Braun, Dr. H. N. Munro és társai stb.). Többszörösen bebizonyosodott, hogy az ember számára minden igényt kielégít és tökéletesen megfelel az állati fehérjétõl teljesen mentes étrend! (Dr. M. Abdullah és társai, Dr. G. L. de Romana és társai, Dr.J. T. Dwyer és társai, Dr. J. M. Howe és társai, Dr. J. Knapp és társai, Dr. S. K. Kon és társai stb.)

A fehérjetöbblet elõször is túlterheli az emésztõrendszert, a hús kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) része nem tud megemésztõdni, ezért megrohad. A rothadás következtében a szervezet számára mérgezõ anyagok keletkeznek, melyek a véráramba kerülve számos betegség kialakulásáért felelõsek. Ezt a folyamatot tovább erõsíti a húsnak az a rossz tulajdonsága, hogy nagyon alacsony a rosttartalma, ezért az emésztetlen húsfehérje csak lassan ürül ki a belekbõl, tovább növelve a káros anyagok keletezésének és felszívódásának esélyeit. Mire a bûzös maradék eltávozik a szervezetbõl, egy csinos kis önmérgezõdést okoztunk magunknak. A témához hozzátartozik az is, hogy a húst és általában a fehérjéket nem nyersen fogyasztja a bátor kísérletezõ. A fehérjék hõkezelés hatására kémiai szerkezetükben megváltoznak, denaturálódnak. A denaturált fehérjék emésztése tökéletlen, mert fõzés hatására az aminosavakból törmelék marad, ami a szervezet számára használhatatlan. Minél tovább fõzzük az állati fehérjét, annál több mérgezõ anyagcseretermék keletkezik, annál büdösebb a széklet, a vizelet annál több rohadásból származó bomlásterméket tartalmaz. Dr. Pottenger macskákon végzett kísérletei minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a hõkezelt állati fehérje megbetegít. Az állatokon jelentkezõ betegségek nagyon is emberiek voltak: fogínysorvadás, ízületi gyulladás, májzsugor, gyomorhurut stb. Azok a macskák, akik hõkezelt állati fehérjétõl megbetegedtek, már soha nem nyerték vissza az egészségüket teljesen. Ezen kísérletek eredményei arra is rámutatnak, hogy még a húsevõ állatok sem képesek megemészteni a fõtt húst, pedig az õ szervezetük a húsevésre rendezkedett be. Hát még az ember, aki a gyenge gyomorsavával teljesen tehetetlenül áll a hõkezelt fehérje elõtt!

Az emberben mindaz a fehérje, amely nem használódik fel elfogyott építõköveink pótlására, elbomlik, és mint azonnali energiaforrás szerepel. Ez azonban igen drága és rossz hatásfokú energiaforrás és a belõlük keletkezett salakanyagok kiürítése jelentõs terhet ró a szervezetre. A fiziológiai építõszükséglet kielégítésén túli fehérjefogyasztást luxusfogyasztásnak nevezzük. Ez a fehérjetöbblet károsítja a májat és a vesét, és felborítja a test nitrogén- és sav-bázis egyensúlyát is (Dr. Beznák A., Dr. R. Walker és társai stb.).

Sav-bázis egyensúly

A szervezet számára a sav-bázis egyensúly fenntartása életbe vágó feladat. Érzékeny szabályozó rendszer õrködik afelett, hogy testünk belsõ környezete megmaradjon az enyhén lúgos kémhatású helyzetben (pH=7,4).

A táplálkozásunkban jelenlévõ savképzõ és bázisképzõ élelmiszerek aránya és mennyisége befolyásolja a sav-bázis egyensúlyt. A szabályozásban szerepet játszik a légzés, a vesék kiválasztó mûködése, és olyan anyagok, melyek tompítani tudják akár a savas, akár a lúgos irányba való elmozdulást. A szervezetnek arra is lehetõsége van, hogy elraktározza a sav-bázis egyensúlyt befolyásoló anyagcseretermékeket. Ha túlterheljük a szervezetünket túlzott mennyiségû savképzõ étel fogyasztásával (ez fõként a hús és egyéb állati eredetû ételek), akkor "túl sok savas anyag rakódik le, és ezáltal a ma meglehetõsen elterjedt anyagcsere-betegségek jelennek meg: a köszvény, a zsírvérûség, az elhízás és a cukorbetegség." (Dr. Volker zur Linden)

Savképzô ételek (Kerülendô)

összes húsféle

halak, állati zsír

vaj, margarin

finomított olaj

diófélék

hüvelyesek

sajt, tojás

fehérlisztbôl készült ételek

fehércukor

édességek

Lúgképzô ételek (Fogyasztandó)

gyümölcsök

gyümölcslevek

zöld levelek, zöldséglé

gyökérfélék, nyers zöldségek

burgonya, burgonyalé

csicsóka, uborka, tök

hagyma, fokhagyma

Fûszernövények

búzakorpa, búzacsíra

gesztenye, datolya, füge

A mai táplálkozási szokások irdatlan mennyiségû savképzõ ételt tartalmaznak. A bázikus többletet tartalmazó ételek az egészség fenntartásában játszanak szerepet. A savas többletet tartalmazó ételek savas irányba tolják el a pH-t, ezáltal számos betegség okozói.

Amennyiben az ember több savtöbbletet tartalmazó ételt fogyaszt huzamosabb ideig, a savak közömbösítése már komoly problémává válik a szervezet számára. Valószínûleg a fent említett szabályozó rendszerek egyike sem lesz képes eltüntetni a túlzott savmennyiséget. Ekkor következik be a túlsavasodás: az acidózis. Enyhébb acidózis jelei: fejfájás, gyengeség, fáradékonyság, bõrviszketés, nyugtalanság, álmatlanság, csökkent összpontosító- és gondolkodó képesség, izomrángások, lepedékes nyelv. (Dr. Oláh A.)

Az elsavasodás nagyon súlyos következménye a mészhiány. A felesleges savak közömbösítésére a fogakból, csontokból, szövetekbõl ásványi anyagokat von ki a szervezet. A következmény: csontritkulás, csonttörés, csontfájdalmak, fogromlás, sõt ideggyulladás és idegfájdalmak. A fertõzõ és gyulladásos betegségek is gyakoribbá válnak. (Dr. Günter)

Nem is olyan régen az orvostudomány még úgy vélekedett, hogy a fölös fehérjemennyiség a vesén keresztül kiürül. Mára bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. A fölösleges fehérje elraktározódik a testsejtekben, ezzel hatalmas károkat okozva a szövetekben. Az acidózis legfõbb okozója a szervezetben felhalmozódott fölös fehérje. A fehérje építõkövei az aminosavak. "Ha túl sok aminosav van jelen a testben, felborul a test sav-bázis egyensúlya, ez pedig rettenetes következményekkel járhat. " (Dr. Bieler)

"A menstruáció során is maró hatású vér ürül a normális helyett. Ha az ilyen helyettesítõ kiválasztás során a savak igen magas koncentrációt érnek el, könnyen rákot okozhatnak." (Dr. Bieler)

Mozgásszervi betegségek

"A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokat túlszárnyalva feltételezhetõen minden második embernek van valamilyen reumatikus fájdalma, vagy reumás természetûnek tartható szervi, szöveti elváltozása." (Dr. Irányi J.)

"A felnõtt európai lakosság 45-50%-a szenved artrózis deformansban (idült degeneratív ízületi betegségben), melynek gyakorisága az életkorral egyre növekszik és a hatodik évtizedben eléri a 90%-ot." (Dr. Kajtár L.)

Magyarországon ma a körzeti orvosokat felkeresõ betegek mintegy harmadának reumatológiai panasza van. A húsban és az egyéb állati eredetû táplálékokban bõvelkedõ étrend túlsavasodáshoz vezet, és ez a fõ oka a reuma fellépésének, mert gyulladáshajlamot idéz elõ, másrészt kivonja a savasodást ellensúlyozni képes lúgos ásványi sókat az ízületi tokból és porcokból, az izmokból és a szalagokból. (Dr. Wearland)

Az elõzõ cikkben említett húgysav savas kémhatása miatt a mostani témánkhoz is idekívánkozik. Az állati fehérje, a hús egyik bomlásterméke a húgysav, mivel kiválasztódni nem képes kristályos formában lerakódik az ízületek közé, a porcban stb... Ez az oka a gyulladásoknak és a fájdalmaknak, amivel a reumatikus betegségek együtt járnak. Ráadásul a savas kémhatás növeli a kristályképzõdést. A köszvényes betegek 98%-a túl sok húgysavat "tárol" a vérében és a szövetfolyadékában. A magas fehérjetartalmú étrend az összes reumatikus betegséget erõsíti. Azokban az országokban, ahol magas a fehérje fogyasztás - fõként a hús - leggyakoribb a rák, a köszvény, reuma és a szívbaj elõfordulása. (Dr. Oláh A.)

A székrekedés hatása a pH egyensúlyra

A korábban már említett székrekedésre újra felhívnánk a figyelmet. A renyhe bélmûködés és az idült székrekedés következtében a húsfehérjék 50%-át a vastagbélben tanyázó rothasztó baktériumok bontják le (magyarul a hús megrohad a belekben). Ez fõként savas kémhatású anyagok keletkezéséhez vezet, melyek a reuma elsõ számú okozóivá válnak. A rostszegény étrend - a hús rosttartalma szinte a nullával egyenlõ - székrekedést idéz elõ. Székrekedésnek számít, ha csupán 2-3 naponta van széklet, és renyhe bélmûködésnek, ha csak napi egyszer. Egészséges bélmûködés esetén a napi székelés száma megegyezik az étkezések számával!

Az emésztõrendszer helyes mûködéséhez elengedhetetlen egyfajta baktériumflóra jelenléte a vastagbélben. A túlzott állatifehérje-fogyasztás rothadásos folyamatokat idéz elõ a bélben, ezért elszaporodnak a rothasztó mikrobák. A rothadás következtében keletkezõ bomlástermékek, melyekhez a mikrobákban létrejövõ mérgek és anyagcseretermékek is csatlakoznak - nagyrészt savas kémhatásúak. Egy részük a széklettel ürül - a szag mindent elárul - a többi pedig felszívódik, és károsan hat, például a sav-bázis egyensúlyra. (Dr. Oláh A.) Ezek a bomlástermékek elsõsorban az acidózist segítik elõ, de más toxinhatást is jelentenek. Ennek tünetei a fejfájás, a szédülés, a puffadás, a hányinger, a rossz közérzet, szívdobogás, egészen a depresszióig fokozódó lehangoltság.

Savtalanító módszerek

1. Étrend

Fogyasszunk legalább naponta kétszer nyers zöldségeket!

Igyunk meg naponta három-négy deciliter frissen készített zöldséglevet!

Részlet: ARTHUR E. POWELL

AZ ASZTRÁLIS TEST

AZ ASZTRÁLIS VILÁG ÉS JELENSÉGEI című könyvéből.

Azok a tényezők, amelyek a fizikai élet során az asztrális test természetét, tulajdonságait meghatározzák, nagyjából a következőképpen csoportosíthatók:

1. a fizikai élet,

2. az érzelmi élet,

3. a mentális élet.

(1.) A fizikai élet. Már láttuk, hogy a fizikai test minden részecskéjének megvan a maga megfelelő asztrális „mása”. Ennek következtében, ahogyan a szilárd, a folyékony, a gáznemű és az éteri részecskék, amelyekből a fizikai anyag áll, lehetnek durvák vagy finomak, sűrűk vagy könnyűk, ugyanilyen lesz a megfelelő asztrális burkolóanyag természete is. A nem tiszta étellel táplált fizikai test ennek megfelelő tisztátalan asztrális testet hoz létre, míg a tiszta étellel és itallal táplált fizikai test elősegíti az asztrális tudathordozó tisztaságát.

Mivel az asztrális test az érzelem, a szenvedély és érzékelés hordozó eszköze, ennek következtében egy sűrűbb típusú asztrális test felelős elsősorban a durva fajtájú szenvedélyekért és érzelmekért, míg egy finomabb asztrális test könnyebben rezeg a finomabb érzelmekre és törekvésekre.

Lehetetlenség, hogy a fizikai testet durván tartsuk, és egyidejűleg az asztrális és a mentális testet finomabb céloknak megfelelővé szervezzük, de az sem lehetséges, hogy tiszta fizikai testtel rendelkezzünk, miközben asztrális és mentális testünk tisztátalan. Így mindhárom test függ egymástól.

A megevett étel nemcsak a fizikai testre, hanem a magasabb testekre is hatással van. A hús evése végzetes minden okkult fejlődésre, és azok, akik ezzel élnek, komoly és szükségtelen nehézségeket gördítenek maguk elé, mert a húsétel erősíti az alacsonyabb síkok valamennyi nemkívánatos elemét és szenvedélyét.

Az ősi misztériumokban az emberek a lehető legnagyobb tisztaságban éltek és megváltoztathatatlanul vegetáriánusok voltak. A rádzsa jógi különleges szenvedéseket vesz magára, hogy fizikai testét gondosan kidolgozott evési, ivási és alvási stb. rendszerrel megtisztítsa, és csak olyan ételeket vesz magához, amelyek szattvikus típusúak, vagyis „ritmikusak”. A teljes élelmiszerekkel kapcsolatos rendszer arra épül, hogy segítsen előkészíteni a testet a magasabb tudat használatára. A húsételek radzsaszikus típusúak, vagyis a tevékenység-jelleghez tartoznak, ingerlők, az állatias vágyak és tevékenységek kifejezésére szolgálnak. Teljesen alkalmatlanok az idegrendszer finomabb típusai számára. Ezért a jógi nem használhatja ezeket a gondolatok magasabb rendű folyamatai számára.

Az olyan rothadó táplálékok, mint a vadhús, vadpecsenye stb. és az alkohol is, tamaszikus típusúak vagy nehéz ételek, és szintén kerülendők.

Az olyan táplálékok, amelyek igyekeznek növekedni, mint a gabona és a gyümölcsök, szattvikus típusúak, vagyis ritmikusak, mivel a legnagyobb mértékben vitalizáltak, és alkalmasak egy érzékeny, ugyanakkor erős test felépítésére.

Bizonyos más anyagok szintén kártékonyan hatnak mind a fizikai, mind az asztrális testre. Így a dohány szennyező részecskékkel hatja át a fizikai testet, és annyira anyagias kiáramlásokat okoz, hogy azokat gyakran szaglással érzékelni is lehet. Asztrális tekintetben a dohány nemcsak szennyeződést visz be a testbe, hanem hajlamos letompítani a test érzékelő képességét, azt mondják, megnyugtatja az idegeket. Bár a modern élet körülményei között ez lehet, hogy néha kevésbé káros, mint nyugtalannak hagyni az idegeket, mégsem kívánatos egy okkultista számára, akinek állandóan szüksége van arra a képességre, hogy minden rezgésre válaszolni tudjon, természetesen azzal együtt, hogy tökéletesen tudja irányítani.

Hasonlóképpen nem kétséges, hogy az alkohol mind az asztrális, mind a mentális test szempontjából mindig rossz.

A hússal és alkohollal táplált test mindig ki van téve annak, hogy a felsőbb tudat megnyílása esetén egészségét elveszítse, az idegbetegségek pedig részben annak köszönhetők, hogy az emberi tudat olyan testeken keresztül próbálja meg kifejezni magát, amelyeket hústermékek tömnek el, és alkohol mérgez meg. Főleg az agyalapi mirigyet mérgezi meg nagyon könnyen még nagyon kis mennyiségű alkohol is, ezáltal annak felsőbb fejlődése megakad. Az agyalapi mirigy alkohol általi megmérgezése az, ami a delírium tremens-szel kapcsolatos beteges és irracionális látomásokhoz vezet.

Azon kívül, hogy a hús, a dohány és az alkohol a fizikai és asztrális testet közvetlenül durvábbá teszi, az is kifogásolható bennük, hogy hajlamosak nemkívánatos asztrális lényeket vonzani, amelyek a vér és az alkohol szagában találják élvezetüket. Ezek az ember körül nyüzsögnek, gondolataikat az elméjébe vésik, befolyásukat ráerőszakolják asztrális testére, és így az illetőt az auráján csüngő nemkívánatos lényekből álló burok veheti körül. Alapvetően ez az oka, hogy a hús és a bor teljesen tiltott a Jobboldali ösvény jógájában.

Ezek a lények mesterséges elementálokból állnak, amelyeket az emberek gondolatai és vágyai hoznak létre, valamint olyan lezüllött embereké, akik az asztrális testükbe vannak bebörtönözve, és akiket „elementárisoknak”13 nevezünk. Ezek az elementálok olyan emberekhez vonzódnak, akiknek az asztrális teste az elementálok természetével megegyező anyagot tartalmaz, míg az elementárisok természetüknél fogva olyan bűnöknek igyekeznek hódolni, amilyenekre önmagukat vették rá, amíg fizikai testben voltak.

Szinte minden olyan szer, mint az ópium, a kokain, a teában levő tein, a kávéban levő koffein stb., ártalmas hatást kelt a magasabb testekben. Természetesen esetenként bizonyos betegségeknél majdnem nélkülözhetetlenek, azonban egy okkultista csak a lehető legkisebb mértékben élhet velük.

Az, aki megtanulja, hogyan kell megtenni, képes eltávolítani az ópium rossz hatását (amelyet esetleg nagy fájdalom enyhítésére használt) az asztrális és a mentális testből, miután az elvégezte a maga feladatát a fizikai testben.

Mindenféle szennyeződés még kifogásolhatóbb a magasabb világokban, mint a fizikaiban, és ezek egy alacsony típusú természetszellemet vonzanak. Ezért az okkultistának szigorúan be kell tartania minden tisztasági előírást. Különös figyelmet kell fordítani a kezekre és a lábakra, mert ezeken a végtagokon keresztül a kisugárzások nagyon könnyen távoznak.

A fizikai zajok, mint amilyen a városokban uralkodik, borzolja az idegeket, és így ingerültséget és kimerültséget eredményez. A hatást fokozza a különböző frekvenciával rezgő sok más asztrális test hatása, és ezek mindegyikét semmiségek izgatják és zavarják. Bár az ilyen ingerlés csak felületes és az elméből tíz perc alatt is kiürülhet, mégis olyan hatást hozhat létre az asztrális testben, amely 48 óráig is eltart. Ennek következtében a modern városokban élők nehezen tudják elkerülni az ingerültséget, különösen azok, akiknek testei sokkal nagyobb mértékben feszültek és érzékenyek, mint az átlagos embereké.

Általában azt mondhatjuk, hogy minden, ami elősegíti a fizikai test egészségét, kedvezően hat a magasabb testekre is.

A sok tényezői közül az utazás egy másik olyan, amely hat az asztrális testre azzal, hogy az utazót a minden egyes helyszínnel vagy vidékkel kapcsolatos éterikus és asztrális befolyások elviselésének teszi ki. Valamennyi óceánnak, hegységnek, erdőségnek, vízesésnek megvan a saját egyedi asztrális, éterikus és látható élettípusa, és ezért a saját összegzett hatása is. E láthatatlan lények közül sokan életerőt árasztanak ki, és valószínű, hogy az éterikus, az asztrális és a mentális testekre gyakorolt hatásuk hosszútávon mindenképpen egészséges és kívánatos, ugyanakkor a változás lehet némileg fárasztó is. Ezért esetenként egy utazás a városból vidékre jótékony hatású mind az érzelmi, mind a fizikai egészség tekintetében."

VISVA PRANI MERI ATMA HAI

Minden lény az én Önvalóm.

Az állat is érez félelmet és fájdalmat, éppúgy, mint az emberek. Ugyanúgy boldogságra vágynak, ugyanúgy tartanak a haláltól, mint mi. A jóga az összes élőlény egységének tudatában elutasítja az állatok megölését és fogyasztását.

A közmondás szerint: „Amit eszünk, azzá leszünk.”

Egy ember jellemének, tulajdonságainak fejlődését alapvetően két tényező határozza meg: a társasága és a táplálkozása. A helytelen táplálkozás nemcsak a szervezetet rombolja, nemcsak a testet betegíti meg, hanem az elmét és az értelmet is összezavarja. Pusztítja a** energiát, emellett erőszakot, illetve agressziót, valamint depressziót és félelmet gerjeszt.

Ahogy mi, emberek minden idegszálunkkal ragaszkodunk az élethez, és a legfőbb javaink közé soroljuk a szabadságot és a boldogságot, úgy az állatok is szabadon és boldogan szeretnének élni.

A kutyák, a tehenek és a madarak sokszor előre megérzik a közelgő természeti katasztrófákat. Az állatok ugyanígy a haláluk időpontját is ösztönösen megsejtik. Már napokkal azelőtt, hogy a vágóhídra vinnék őket, félelem és nyugtalanság lesz úrrá rajtuk. A halálfélelem egész testükben szétárad, s a mirigyeik menekülő- és védekező hormonokat kezdenek termelni. A leölt állat tetemében ott maradnak ezek a finom, láthatatlan részecskék, és amikor elfogyasztjuk a húsukat, óhatatlanul átkerül a szervezetünkbe az adott állat halálfélelme. Az állati pránával együtt állati tulajdonságokat és 420 421 tudatjellemzőket is átveszünk, ami gátolja lelki fejlődésünket. Az állati tudat agressziója, az erőszakossága és félelmei mélyen behatolnak a tudatalattinkba, és halálunk óráján felemelkednek a tudatba. Meditáció vagy imádság során, amikor mélyen magunkba merülünk, szintén előfordulhat, hogy beleütközünk ezekbe a félelmekbe. Ez az oka, hogy vannak emberek, akik megmagyarázhatatlan félelmet éreznek a vallással és a meditációval szemben.

Egyszer azonban így is, úgy is szembe kell néznünk tudatalatti félelmeinkkel. Az egyik lehetőség az, hogy meditációval, imádsággal, jótettekkel tudatosan megtisztulunk, a másik az, hogy halálunk óráján újra átéljük a félelmeket. Utóbbi esetben már semmit sem tehetünk ellenük. Akkor sorsunk a karma törvénye szerint beteljesedik, olyan helyzetbe kerülünk, mint a hegymászó, akinek elszakadt a biztosítókötele, és ezért menthetetlenül a mélybe zuhan. Ilyenkor már nincs hatalma az akaratának – alázuhan, ha akarja, ha nem.

A bölcsek és jógik nemcsak arra ügyelnek, hogy mit esznek, hanem arra is, hogy honnan származik az étel. Mert ha netán másoktól vették el, vagy másként jutottak jogtalanul a birtokába, az negatív rezgéseket és belső zavarokat gerjeszthet az elfogyasztójában.

Guru Nanak egyszer betért egy faluba, ahol vendégségbe hívta őt egy földműves meg egy üzletember. A kereskedő válogatott finomságokkal megrakott tálcát tett eléje, a parasztembernek csak szerényebb menüre futotta: kenyérrel, hagymával és olajbogyóval kínálta a vendéget. Guru Nanak a földműves tálcáját fogadta el, és az ő kenyeréből falatozott.

Az üzletember vérig volt sértve, amiért visszautasították az általa kínált étket. Guru Nanak belelátott a gondolataiba, és így szólt: „A te ételed vért rejt, a parasztemberé viszont tejet. Tudhatnád, hogy nem fogyasztok vért.” A kereskedő buzgón bizonygatta, hogy csupa vegetárius eledelt hozott, és hogy a családja is szigorúan ezt az étrendet követi.

Guru Nanak egyik kezével a parasztgazda kenyeréből tört egy darabot, a másikkal az üzletemberéből. Mindkettőt erősen összenyomta, és láss csodát, a kereskedő kenyeréből vér csöpögött, a másikból pedig tej folyt. A Guru ekkor azt mondta a kereskedőnek: „Te csalással és mások kizsákmányolásával tettél szert gazdagságra, ez a parasztember viszont kemény, becsületes munkával kereste meg a mindennapi betevőt.”

A szakács és a főztje szoros kölcsönhatásban van egymással. Szeretettel, odaadással, pozitív gondolatokkal telve készítsük el tehát ételeinket. Mi, emberek – az állatokkal ellentétben – szabad akaratunkból, a buddhi (intellektus, megértés vagy felfogás) és a viveka (helyes megkülönböztető képesség) birtokában tudatosan választhatjuk meg az utunkat. Eközben fontos gondosan ügyelnünk a helyes táplálkozás és a jó társaságmegválasztására. Ezek ugyanis sokkal nagyobb mértékben befolyásolják tulajdonságainkat, jellemünket és a kedélyállapotunkat, közérzetünket, mint hinnénk. A táplálkozásunk és a társaságunk milyensége alapvetően meghatározza gondolkodás- és cselekvésmódunkat, s vele együtt a karmánkat.

Hát nem furcsa, hogy miközben kedvenc háziállatainkat: kutyánkat, tengerimalacunkat, hörcsögünket, macskánkat szeretjük és gyengéden kényeztetjük, a legcsekélyebb lelkifurdalás nélkül vásárolunk és fogyasztunk sült csirkét, halfilét, marha- és sertésszeletet? Sokan nem gondolnak bele, hogy „kulináris élvezeteik” kielégítéséhez eleven, érző lelkű, illetve lélektől áthatott állatokat, élőlényeket kínoztak meg, vágtak le, illetve áldoztak fel.

Az Isten-megvalósított azt mondja: „Aki nem tud életet adni, annak elvenni sincs joga azt.” Minden élőlényre, akit a neki rendelt idő lejárta előtt erőszakkal megölnek, legyen az akár ember, akár állat, hosszú bolyongás várhat az asztrális világban, mielőtt újra megtestesülhet, hogy beteljesítse a sorsát. Súlyos karmát vesz tehát magára, illetve nagyon nehéz karmával terheli meg magát, aki halált okoz egy élőlénynek, vagy tönkreteszi, kioltja saját életét.

A hústáplálék halott étel, és aki halált eszik, halált vesz magához és önmagát is a halál felé taszítja. A vegetárius táplálkozás ezzel szemben megteremti az életerő, illetve a vitalitás és az egészség, valamint a spirituális fejlődés alapját. A húsfogyasztás mind egészségügyi, mind lelki és erkölcsi, etikai szempontból a táplálkozás lehető leghelytelenebb formája. Ha jobban belegondolunk, és ha kicsit is átérezzük más élőlények helyzetét, igazán könnyű ezt belátni.

A „hústermelés” nem csak állatkínzással jár, hanem egyben az élelmiszerek hihetetlen mértékű pazarlásával is. Ahhoz, hogy 1 kg húst nyerjünk, 7–15 kg gabonát és hüvelyes növényt kell felhasználni. Ez azt jelenti, hogy a földművelőink által megtermelt kalászosok, gabonák nagy része nem emberi fogyasztásra, hanem állati takarmányozásra kerül. Ráadásul a fehérje (protein) 90%-a, a szénhidrátok 99%-a kárba vész, ha a gabona csak hús formájában válik emberi táplálékká.

A hizlaldák óriási megterhelést jelentenek a környezetre nézve. 1 kg búza termesztéséhez kb. 60 liter vízre van szükség; 1 kg hús előállításához ugyanakkor 2500–6000 liter víz szükséges, ami aztán mérgező vegyi anyagokkal keveredve trágyalé formájában a talajba jut, s ezzel belekerül a talaj- és ivóvízbe. Környezeti szakértők (ökológusok) kiszámították, hogy a hústermelés tízszer akkora környezetszennyezést okoz, mint a háztartások, és háromszor akkorát, mint az ipar.

Egyetlen „burger” előállításához négy-öt négyzetméternyi esőerdőt – az emberiség egyik legértékesebb természeti kincsét, illetve erőforrását – kell legelővé vagy szántóvá alakítani. Az a földterület, ami egyetlen húsfogyasztó táplálékát biztosítja, húsz vegetárius élelmezéséhez lenne elegendő.

A húsevésről való lemondás tehát nem pusztán erkölcsi, etikai kérdés, hanem egyben túlélésünk záloga is bolygónkon. A világon sokfelé dúló éhínség, a talajvíz szennyezettsége, az értékes természeti erőforrások világszerte zajló pusztítása, a földcsuszamlások, a talajerózió és az azokkal járó időjárási katasztrófák mind-mind egyenes következményei táplálkozási szokásainknak.

Mindenkiben tudatosulnia kellene, nagyon világosan meg kell értenünk, menynyire sajátságos és kényes az élet egyensúlya ezen a bolygón, s hogy mi, emberek a legjobb úton haladunk afelé, hogy tudatlanságból, pénzsóvárságból, kényelmi okokból vagy egyszerűen csak közönyből felelőtlenül felborítsuk ezt az egyensúlyt.

Lev Tolsztoj, a költő és humanista találó megfogalmazása szerint: „Ameddig vágó hidak léteznek, addig csatamezők is mindig lesznek!” Mert hogyan is lehetne a leghalványabb esélyünk békét és boldogságot teremteni a világban, ha közben milliószámra kínozzuk és meggyilkoljuk, lemészároljuk „kis” testvéreinket, az állatokat? A dharmánk [3] lényege abban áll, hogy segítséget, oltalmat és támaszt nyújtsunk, nem pedig abban, hogy rablógazdálkodást folytassunk és pusztítást végezzünk. Az emberekre vonatkozó legfelsőbb, legmagasabb rendű parancsot egy mondatban össze lehet foglalni, ami egyben a legfontosabb törvény is számunkra:

AHIMSA PARAMO DHARMA

„Nem ártás” – a legfelsőbb elv, kötelesség.

Nincs nagyobb bűn, mint ölni és ártani másoknak. Ha nem érezzük át a lemészárlásra kerülő állatok fájdalmát, és becsukjuk a szemünket szenvedésük előtt, azon se csodálkozzunk, hogy kegyetlen háborúkat, környezetünk pusztulását, katasztrófák és betegségek egész sorát kell elviselnünk, megszenvednünk.

http://www.youtube.com/watch?v=O9tlJFmt6g8

http://www.youtube.com/watch?v=Jk0DoChB7Mw

http://www.youtube.com/watch?v=ewayp-Rsxc8

http://www.youtube.com/watch?v=hhEd3m994zE

http://www.youtube.com/watch?v=DBVUcNsD5Hk

http://www.youtube.com/watch?v=hCkyoueMG64